PK BH 1999/308
PK BH 1999/308
1999.07.01.
A házastársi tartásdíj megítélésénél azt kell vizsgálni, hogy a tartást igénylő a tőle elvárható módon képes-e biztosítani a saját eltartását, illetve megtette-e azokat az intézkedéseket, amelyek folytán lehetősége van saját jövedelem elérésére [Csjt. 21. § (1) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével a felek 1994. április 2-án megkötött házasságát felbontotta, az alperes házastársi tartásdíj iránti viszontkeresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felek a Magyarországon folytatott egyetemi tanulmányaik befejezése után 1994-ben költöztek Németországba, ahol a német állampolgárságú felperes orvosi munkakörben helyezkedett el, az alperes azonban megfelelő munkát nem talált, a háztartást vezette. Életközösségük 1994 decemberében megszűnt, ekkor az alperes visszatért Magyarországra. 1995. szeptember 1-jétől tanulmányait a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Doktori Iskolájában posztgraduális képzés keretei között a doktori program állami ösztöndíjas nappali tagozatos hallgatójaként folytatja. A felperes 1994 decemberétől 1996 júniusáig havi 4000 DM juttatásával önként támogatta az alperes megélhetését annak ellenére, hogy 1994. június 16-án a felek házassági vagyonközösségi szerződést kötöttek, amelyben az alperes házastársi tartási igényéről lemondott. A felperes a perben az alperes házastársi tartási követelésének jogalapját vitatta.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a tartásdíjra nem szorul rá, mert a bizonyítás adataiból kitűnően tanulmányaira tekintettel havi 18 000 forint ösztöndíjban, 28 000 forint költség-hozzájárulásban és 3000 forint kollégiumi díjban részesül, ezenfelül részfoglalkoztatottság keretei között önálló jövedelem megszerzésére is lehetősége van.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a rászorultságát illetően az ítélet iratellenességére hivatkozott, ugyanis a félévenkénti 28 000 forint költség-hozzájárulás és a havi 3000 forint kollégiumi díj nem a részére nyújtott szolgáltatás, hanem a tanulmányok folytatásával kapcsolatban az őt terhelő kiadás, ezért megélhetése érdekében a rászorultsága fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A másodfokú bíróság valóban tévesen állapította meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott összegeket az alperes jövedelmeként, mivel a becsatolt iratokból világosan megállapítható, hogy a költség-hozzájárulás és a kollégiumi díj az alperest terhelő kiadások. A rászorultság hiánya kérdésében hozott érdemi döntés azonban ennek ellenére az alábbiak szerint helytálló.
A Csjt. 21. §-ának (1) bekezdése kimondja, hagy a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul.
A törvény szövegéből megállapítható, hogy a rászorultság egyrészt objektív tényező annyiban, amennyiben a tartást igénylő a megélhetéséhez szükséges önálló jövedelemmel nem rendelkezik, ez azonban az eredményes jogérvényesítéshez nem elegendő. A tartási kötelezettség megállapításához a rászorultság szubjektív oldalának fennállása is szükséges, amit a jogszabály ahhoz a feltételhez köt, hogy a rászorultságnak a jogosult hibáján kívül kell fennállnia. Az önhiba körében házastársi tartás esetén nem felróható vagy vétkes magatartásokat kell vizsgálni, hanem a körülményeket olyan szempontból, hogy a tartást igénylő a tőle elvárható módon képes-e biztosítani a saját eltartását, illetve megtette azokat az intézkedéseket, melyek folytán lehetősége van saját jövedelem elérésére.
Az alperes fiatal, munkaképes nő, aki megfelelő felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik, mellyel munkavállalási lehetőségei az adott tanulmányok folytatása mellett is adottak. Az általa megkezdett posztgraduális tanulmányok végzése kétségtelen kedvezőbb egzisztencia biztosítását eredményezi a számára, az ezzel elérni kívánt előnyök érdekében önként vállalt anyagi terheket azonban jogszabályi feltételek hiányában házastársi tartásdíj jogcímén nem háríthatja az elvált házastársára.
A felperes által az alperes részére nyújtott önkéntes támogatást a felperes a házassági vagyonjogi szerződés mellett nyilvánvalóan nem a törvényen alapuló házastársi tartási kötelezettségként juttatta az alperes részére, így annak további teljesítésére jogszabály alapján nem köteles. Az alperes a tartásdíjra a Csjt. 21. §-a (1) bekezdésének megfelelő értelmezése mellett a fenti indokok alapján jogszerűen nem tarthat igényt.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.152/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás