PK BH 1999/313
PK BH 1999/313
1999.07.01.
Egyesített perben a közbenső ítélet és a részítélet elhatárolása [Pp. 213. § (1)-(3) bek.].
A felperesek az I. r. alperessel 1988. április 1-jén öröklési szerződést kötöttek. Ebben vállalták, hogy az I. r. alperest élete végéig a saját háztartásában eltartják, ellenszolgáltatásként pedig az I. r. alperes a tulajdonában lévő 1/2. ingatlanilletőségére őket tette az örököseivé. Az öröklési szerződés két különálló lapját nem látták el folyamatos sorszámozással, és a felek csupán a második lapot írták alá.
A felperesek az 1992. szeptember 28-án benyújtott keresetükben először az öröklési szerződés módosítását, majd alaki hiányosságainak pótlását, másodlagosan pedig annak megállapítását kérték, hogy az alaki okból érvénytelen öröklési szerződés érvényes tartási szerződésnek minősül.
Az I. r. alperes az 1993. január 12-én előterjesztett keresetében az öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság elrendelte az előtte folyamatban lévő perek egyesítését. Az 1995. május 19-én hozott részítéletében megállapította, hogy a felperesek és az I. r. alperes által megkötött öröklési szerződés érvénytelen.
Az elsőfokú részítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Hivatkozásuk szerint az elsőfokú bíróság megsértette az eljárási és a vonatkozó anyagi jogi jogszabályokat. Álláspontjuk szerint az érvénytelenség megállapításáról az elsőfokú bíróság tévesen döntött részítéletben, ugyanakkor nem határozott arról a felperesi kereseti kérelemről, amely szerint a szerződés érvényes tartási szerződés. Állításuk szerint az elsőfokú bíróság megsértette a perek egyesítésére, a perfüggőségre és a határozathirdetésre vonatkozó szabályokat.
Az I. r. alperes a részítélet helybenhagyását kérte.
Közbenső ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét közbenső ítéletnek tekintette, és azt helybenhagyta. Döntésének részletes indokolása szerint az elsőfokú bíróság az eljárási jogszabályok sérelme nélkül hozta meg ítéletét, amely azonban nem részítélet, hanem a Pp. 213. §-ának (3) bekezdésében szabályozott közbenső ítélet.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a részítélet és a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új érdemi határozat meghozatalára történő utasítására irányult. Továbbra is hivatkoztak arra, hogy a két per egyesítése jogszabálysértő módon történt, az eljárt bíróságok ugyanakkor jogszabálysértő módon jártak el, amikor a felperesek kereseti kérelmeit nem bírálták el. Sem a részítélet, sem a közbenső ítélet nem rendelkezik arról, hogy az alaki okból érvénytelen öröklési szerződés fogyatékossága miként orvosolható, továbbá hogy az érvénytelennek deklarált öröklési szerződés minősülhet-e tartási szerződésnek vagy sem. Miután a másodfokú bíróság a továbbiakban csak a felek közötti elszámolást tartja szükségesnek, ebből az következik, hogy a felperesi kérelmekről a későbbiekben sem születik döntés.
Az alperesek a jogerős közbenső ítéletnek hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint tekinthető megalapozottnak.
A tárgyalási jegyzőkönyvek mint közokiratok tartalma alapján a másodfokú bíróság megalapozottan állapította meg azt, hogy a felpereseknek az eljárási szabálytalanságokra történt hivatkozása nem helytálló.
A Ptk. 656. §-ának utaló szabályából és a Ptk. 629. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból következően jogszerűen döntöttek az eljárt bíróságok úgy, hogy a perbeli öröklési szerződés alaki okból érvénytelen. Ezt fellebbezésükben és felülvizsgálati kérelmükben már a felperesek sem vitatták. Miután ez az I. r. alperes által keresettel érvényesített jog fennállását érintette, nem tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján a döntést nem részítéletnek, hanem közbenső ítéletnek tekintette.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Keresetükben a felperesek annak megállapítását is kérték, hogy az öröklési szerződés érvényes tartási szerződésnek minősül. Tévedett ennélfogva a másodfokú bíróság, amikor nem volt figyelemmel a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, és a jog fennállását csak az I. r. alperes kérelmét érintő közbenső ítélettel végérvényesen lezárhatónak tartotta. Ezt az eljárásjogi megoldást joggal sérelmezték a felperesek. A sérelem orvoslásaként ezért a közbenső ítéletet egyúttal olyan döntésnek - részítéletnek - is kellett minősíteni, amely csak az I. r. alperes által érvényesített jog fennállása kérdésében jelenti a vita lezárását.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ában foglaltak alapján a jogerős közbenső ítéletet azzal tartotta fenn hatályában, hogy az részítéletnek is minősül. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.103/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás