284/B/1999. AB határozat
284/B/1999. AB határozat*
2001.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény 51. § (2) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) 51. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a kifogásolt előírás ellentétes az Alkotmányban rögzített, a „magántulajdon szentségét és sérthetetlenségét kimondó elvekkel”.
Az indítványozó sérelmezte, hogy a távhőszolgáltató – tulajdonjog és használatra vonatkozó megállapodás hiányában – hőközpontot üzemeltet a társasház tulajdonában lévő helyiségben.
Érdemi indítványnak nem minősülő korábbi beadványában azt kifogásolta, hogy az általa lakott társasházban a tulajdonostársak beleegyezése és térítés fizetése nélkül más épületet is ellátó hőközpont működik.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet”.
A Tszt. „fogalom-meghatározások” című 3. § (1) bekezdés j) pontja szerint a hőközpont a hőhordozó közeg kiadására, elosztására, fogadására, átalakítására, illetőleg a távhő átadására szolgáló technológiai berendezés. A hőközpont lehet termelői hőközpont, szolgáltatói hőközpont és fogyasztói hőközpont”.
A fogyasztói hőközpont – a Tszt. 3. § (1) bekezdés jc) pontjának megfelelően – „egy épület vagy építmény távhőellátása céljából abban elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, átalakítására, mérésére szolgáló technológiai berendezés”. A 3. § (1) bekezdés jb) pontja a több épület vagy építmény hőellátása céljából az ellátandó épületeken kívül, esetleg azok egyikében elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, átalakítására, elosztására, mérésére szolgáló technikai berendezést szolgáltatói hőközpontnak minősíti.
A 3. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltak alapján a hőfogadó állomás „egy épület vagy építmény távhőellátása céljából abban elhelyezett, a hőhordozó közeg fogadására, mérésére, átalakítás nélküli továbbítására szolgáló technológiai berendezés”.
A Tszt. 3. § (1) bekezdés p) pontja fogyasztói berendezésnek minősíti a fogyasztói hőközpontot, a hőfogadó állomást, a fogyasztói vezetékhálózatot, a felhasználói berendezést és a fogyasztó által felszerelt fűtési és használati melegvíz-mérőket, költségmegosztókat. A 3. § s) pontja fogyasztási helynek nevezi azt az épületet, illetve épületrészt, amelynek távhővel történő ellátására a szerződéses jogviszony létrejött. A 3. § ra) pontja szerint lakossági fogyasztó a lakóépület és a vegyes célra használt épület tulajdonosa, vagy az ilyen épületben lévő lakás és nem lakás céljára szolgáló helyiség (épületrész) tulajdonosa, bérlője, használója vagy azok közössége.
A Tszt. 49. § (1) bekezdésének megfelelően „a fogyasztói berendezés létesítése – más megoldás hiányában – a fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége. A Tszt. 50. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy „a fogyasztói berendezés üzemeltetése és fenntartása a fogyasztási hely tulajdonosának kötelessége”. További szabályozást tartalmaz e tárgykörben a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtására kiadott 1/1999. (I. 1.) Korm. rendelet Távhőszolgáltatási Közüzemi Szabályzat című 2. sz. mellékletének (a továbbiakban: M.) 2. § (2) bekezdése, amikor megállapítja: „Lakossági fogyasztó ellátását szolgáló fogyasztói hőközpontot, illetve hőfogadó állomást a Tszt. 50–51. §-a alapján létrehozott egyéb jogviszony, valamint az 53. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a távhőszolgáltató üzemelteti. A fogyasztói hőközpont – és az azt magában foglaló és a távhőszolgáltató által használt egyéb helyiség – fenntartása a távhőszolgáltató feladata”.
A Tszt. 51. § támadott (2) bekezdése így rendelkezik: „A fogyasztói hőközpontot és a hőfogadó állomást magában foglaló helyiség használatáért a tulajdonos a távhőszolgáltatótól térítésre nem tarthat igényt”. A Tszt. 27. § (1)–(2) bekezdése a szolgáltatói hőközpont elhelyezésére vonatkozóan tartalmaz szabályozást.
„(1) Szolgáltatói hőközpontot a távhővel ellátott épületek egyikében (idegen ingatlanon), az ingatlantulajdonossal kötött megállapodás alapján lehet elhelyezni, és üzemeltetni. Abban az esetben, ha a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa között nem jön létre megállapodás, a szolgáltatói hőközpontot magában foglaló helyiség használatára használati jogot lehet alapítani.
(2) A használati jogot és a fizetendő kártalanítást a Kormány rendeletében (19. §) foglaltaknak megfelelően az önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg.”
A társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvénynek (a továbbiakban: Tht.) a közös tulajdonra vonatkozó 16. § (1)–(2) bekezdése a következőket tartalmazza:
„(1) Közös tulajdonba tartozik az az épületrész, épület-berendezés, nem lakás célú helyiség és lakás, amelyet az alapító okirat külön tulajdonként nem jelöl meg. Ha a földrészlet nem képezi harmadik személy tulajdonát, közös tulajdonba tartozik.
(2) Az épületszerkezet, az épület biztonságát (állékonyságát), a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épület-berendezés és felszerelési tárgy akkor is közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonba tartozó lakáson belül van.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott:
1. Az indítványozó a tulajdon alkotmányos védelmének sérelmére hivatkozott. Az Alkotmánybíróság ezért eljárása során azt vizsgálta, hogy a Tszt. 51. § támadott (2) bekezdése sérti-e a társasházak tulajdonhoz való jogát.
A Tszt. kifogásolt rendelkezése a társasháztulajdonhoz kapcsolódó rendelkezési és használati jogot érinti. A használati, a birtoklási és a rendelkezési jog a tulajdonjog tartalmát adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik.
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben arra is felhívta a figyelmet, hogy a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 382.; 1256/H/1996. AB határozat, ABH 1996. 789., 796.]
A Tszt. támadott előírása és idézett értelmező rendelkezései összevetéséből kitűnik, hogy a Tszt. 51. § (2) bekezdésében említett fogyasztói hőközpont és hőfogadó állomás olyan fogyasztói berendezések, amelyek annak az épületnek, illetve építménynek a távhőellátására szolgálnak, amelyekben azokat elhelyezték, s amelyeket – a M. 2. § idézett (2) bekezdése alapján – a távhőszolgáltató üzemeltet. A Tszt. 27. § (1) bekezdése szerint csak a szolgáltatói hőközpont (több épület vagy építmény hőellátására irányuló berendezés) megvalósítása, elhelyezése érdekében kell megállapodást kötni az ingatlantulajdonossal, ennek hiányában lehet a szolgáltatói hőközpontot magába foglaló helyiség használatára használati jogot alapítani.
A bemutatott szabályozásból az következik, hogy a Tszt. 51. § támadott (2) bekezdése a társasház lakóinak távhőellátását az adott társasházból biztosító berendezések esetében az ingyenes használatot teszi lehetővé, míg a több épület hőellátását megvalósító szolgáltatói hőközpont elhelyezésénél – amire a Tszt. említett 27. § (1) bekezdése alapján a tulajdonossal kötött megállapodás alapján, vagy használati jog alapításával kerül sor – a Tszt. a tulajdonos kártalanításáról is rendelkezik. A távfűtési berendezéseknek a társasház helyiségében kizárólag az adott tulajdonosi közösség érdekében, tehát magánérdekből történő elhelyezése ugyanis eltérő megítélést igényel attól a helyzettől, amikor a szolgáltatást más tulajdonosi közösség is igénybe veszi. Ebben az esetben olyan épület vagy építmény is kap távhőszolgáltatást, ahol nem helyeztek el fogyasztói hőközpontot és hőfogadó állomást. A berendezéseket befogadó épület tulajdonosi közössége ilyen esetben ellentételezésre tarthat igényt. A Tszt. 27. § idézett (2) bekezdése ugyanis erre az esetre nézve írja elő, hogy a használati jogot és a fizetendő kártalanítást a Kormány rendeletében foglaltaknak megfelelően az önkormányzat jegyzője határozattal állapítja meg.
2. A távhőszolgáltatás műszaki megvalósíthatósága, működtetése számos, a Tszt.-ben meghatározott berendezés kialakítását, üzemeltetését teszi szükségessé. Amennyiben a tulajdonostársak közössége a távhőszolgáltatást igénybe kívánja venni, a Tht. 16. § (1) és (2) bekezdése szerint a közös tulajdon körébe tartozó helyiséget a fogyasztói berendezések elhelyezése céljából rendelkezésre kell bocsátani.
Az Alkotmánybíróság a vázoltak alapján úgy ítélte meg, hogy a Tszt.-nek a társasház közös tulajdonában a távhőszolgáltatás megvalósulásához szükséges fogyasztói berendezések térítésmentes elhelyezését lehetővé tevő vizsgált rendelkezése és az Alkotmánynak a tulajdon védelmét és közérdekű korlátozhatóságát biztosító előírása között nincs alkotmányos összefüggés. Nem minősül ugyanis a tulajdonhoz való jog alkotmányossági szempontból vizsgálandó korlátozásának, ha társasházban a tulajdonostársaknak a távhőszolgáltatás kizárólag saját célra történő igénybevétele érdekében kell a szolgáltatás megvalósulásához nélkülözhetetlen kellékek, berendezések felszerelését és működését a tulajdonukban elviselniük. A távhőszolgáltató berendezés elhelyezése ugyanis az igényelt szolgáltatás teljesítéséhez elengedhetetlen.
A vizsgált ügy kapcsán az Alkotmánybíróság megjegyzi: amennyiben a távhőszolgáltató és a szolgáltatást igénybe vevő között vita merül fel a hőközpont törvényi fogalmának értelmezését és ennek következtében a távhőszolgáltatás biztosításához szükséges berendezések elhelyezésére szolgáló helyiség használatának ingyenességét illetően – amint erre az indítványozó is utal beadványában –, úgy e konkrét jogvita eldöntése nem az Alkotmánybíróság, hanem a rendes bíróság hatáskörébe tartozik.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tszt. 51. § kifogásolt (2) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, s az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2001. május 29.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Czúcz Ottó s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Erdei Árpád s. k., |
Dr. Harmathy Attila s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kukorelli István s. k., |
Dr. Strausz János s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás