252/B/1999. AB határozat
252/B/1999. AB határozat*
2001.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmány- és törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a Budapest II. kerület Margit körút – Lövőház utca – Fény utca – Kis Rókus utca által határolt terület (III/1.–III/2. tömb) szabályozási tervéről szóló 55/1998. (XII. 30.) számú önkormányzati rendelete 12. § (1.5.) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, illetve a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló eljárását megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság ugyanezen önkormányzati rendelet 12. § (4.1.), (4.3.) és (4.4.) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó eredeti beadványában azért támadta Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest II. kerület Margit körút – Lövőház utca – Fény utca – Kis Rókus utca által határolt terület (III/1.–III/2. tömb) szabályozási tervéről szóló 55/1998. (XII. 30.) számú önkormányzati rendeletét (a továbbiakban: Ör.), mert – véleménye szerint – annak elfogadása során nem tartották be az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) rendelkezéseit; az érintett lakossággal és az érdekképviseleti szervezetekkel való egyeztetési és véleményeztetési kötelezettség megszegésével a helyi lakosságra leghátrányosabb változatot fogadták el. Álláspontja szerint az Ör. az előidézett forgalomnövekedés miatt sérti az ott lakók lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jogát, másrészt sérti a tulajdonhoz való jogot, mivel a környéken lévő lakóingatlanokat elértékteleníti. Mindezekre tekintettel indítványozta az Ör. teljes, visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Indítványának későbbi kiegészítésében az indítványozó arra irányuló kérelmet terjesztett elő, hogy amennyiben a rendeletalkotási eljárás törvénytelensége ellenére nem kerülhet sor az Ör. teljes és visszamenőleges hatályú megsemmisítésére, úgy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Ör. 12. § (4.1.), (4.3.) és (4.4.) pontjainak alkotmányellenességét, mivel e pontok – nézete szerint – sértik a tulajdonhoz való jogot. Indítványozta továbbá az Ör. 12. § (1.5.) pontja atkotmányellenességének megállapítását, a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog megsértése miatt. Az indítványozó e konkrét rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezések alapján hozta meg:
1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”
2. Az Ör. kifogásolt rendelkezései:
„12. § (1.5.) Közlekedés, kiszolgálás:
Tehergépkocsi forgalom:
– Az épület teherforgalmi kiszolgálását – elsősorban – a Lövőház utca felől kell biztosítani. A rámpa az utcai telekhatártól min. 10 méterre kezdődhet.
– A teherforgalom Kis Rókus utca felé történő kivezetését a Fény utca terhelésének a minimumra mérséklése mellett kell biztosítani.
Személygépkocsi-forgalom, parkolás:
– a személygépkocsi-forgalom akadálymentes lebonyolítása érdekében az épület megközelítését legalább a Lövőház utca, illetve a Fény utca felől, elhagyását a Lövőház utca felé biztosítani kell.
– mélygarázsban legfeljebb 600 db. parkolóhely építhető ki. Ez a szám későbbiekben tovább nem növelhető.
Az épületben 300 parkolóigényre számított kereskedelmi és intézményi funkció létesíthető, ezen felül csak a forgalmi csúcsidőszakon kívül forgalmat vonzó
– kulturális
– szórakoztatási
– kiállítási
– vendéglátási
– szabadidő eltöltését szolgáló
funkciók létesítése engedélyezhető.”
„(4) A 13195 hrsz.-ú telek:
(4.1.) Az épület nem bővíthető, tetőtérbeépítés nem engedélyezhető.
...
(4.3.) A telek ÉK-i oldalán elbontott melléképület helyett áttört kerítés létesíthető.
(4.4.) Telken belül fásított parkolókat kell kialakítani.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a jelen ügyben kifogásolt Ör. alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az Alkotmány 70/D. §-a tekintetében már elvégezte, és e vonatkozásban az indítványt érdemben elutasította a 778/B/1998. számú AB határozatban. (ABH 2000. 925.)
Ugyanez a határozat az Ör. tekintetében a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló indítványt – az indítványozási jogosultság hiánya miatt – érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
A jelen ügyben vizsgált indítvány részben a fenti határozatban már elbírált rendelkezésekre irányul, s az Alkotmány ugyanazon szakaszára, illetve az Étv, ugyanazon rendeletalkotási eljárási szabályainak megszegésére hivatkozva kéri az alkotmány-, illetve törvényellenesség utólagos megállapítását. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör.-nek az Alkotmány 70/D. §-a tekintetében megvalósuló alkotmányellenessége megállapítására, illetve a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének megállapítására irányuló eljárását állandó gyakorlatának megfelelően – res iudicata címen – megszüntette.
2. Az Ör. 12. § (4.1.), (4.3.) és (4.4.) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el, mivel e rendelkezések tekintetében az indítványozó az alkotmányellenesség kimondását nem az Alkotmány 70/D. §-ának, hanem 13. §-ának sérelmére hivatkozva kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint e rendelkezések, melyek az épület bővítését és a tetőtér beépítését megtiltják, illetőleg a telek ÉK-i oldalán a melléképület lebontását és a telken belül fásított parkolók kialakítását írják elő, sértik az ingatlantulajdonosok tulajdonhoz való jogát. A tetőtérbeépítés megtiltása – véleménye szerint – a ház értékét csökkenti, s így az ingatlantulajdon egy része kártalanítás nélkül elvonásra kerül.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 1. § (1) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzat a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el. A (2) bekezdés szerint a helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásakkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. A (3) bekezdés pedig – az Alkotmánynak megfelelően -rögzíti, hogy a helyi önkormányzat – a törvény keretei között – önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzatoknak a helyi közszolgáltatások körében ellátandó feladatai közé sorolja a településfejlesztést, a településrendezést.
Az Étv. 6. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzatok építésügyi feladata többek között a jogszabályok keretein belül – a fővárosban a fővárosi keretszabályt és szabályozási kerettervet figyelembe véve – a településrendezési feladatkör ellátása. A 6. § (3) bekezdése értelmében a települési önkormányzatok és szerveik – a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzatok a külön jogszabályban meghatározott hatáskörük szerint – a településrendezési feladatukat többek között a helyi építési szabályzat, valamint a településrendezési tervek elkészíttetésével és azok elfogadásával látják el. A helyi építési szabályzatot és szabályozási tervet a településszerkezeti terv alapján a települési önkormányzat képviselő-testülete dolgoztatja ki és rendelettel állapítja meg.
Az Étv. 8. §-a szerint a településrendezés során biztosítani kell a területeknek a közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekekre tekintettel, az emberhez méltó környezet folyamatos alakítását és értékeinek védelmét. Ennek során tekintettel kell lenni többek között az egészséges lakó- és munkakörülményekre, a településképre, a környezetvédelemre, a lakosság ellátásának biztosítására, illetve gazdasági érdekekre.
A településrendezési feladatok megvalósulását biztosító sajátos jogintézmények az Étv. 17. §-a szerint az építésjogi követelmények, tilalmak, telekalakítás, elővásárlási jog, kisajátítás, helyi közút céljára történő lejegyzés, útépítési és közművesítési hozzájárulás, településrendezési kötelezések, kártalanítási szabályok.
A kártalanításról az Étv. 30. §-a a következőképpen rendelkezik:
„30. § (1) Ha az ingatlan rendeltetését, használati módját a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv másként állapítja meg (övezeti előírások változása) vagy korlátozza (telekalakítási vagy építési tilalom), és ebből a tulajdonosnak, haszonélvezőnek kára származik, a tulajdonost, haszonélvezőt kártalanítás illeti meg.
(2) A kártalanítás összege az ingatlannak a korábbi rendeltetése szerint megállapítható értéke és a rendeltetésmódosítás eredményeként az ingatlan új forgalmi értéke közötti különbözet.
(3) Ha az ingatlanhoz fűződő korábbi, a 13. § (1) bekezdése szerinti építési jogok keletkezésétől számított hét éven belül kerül sor e jogok megváltoztatására vagy megszüntetésére, a tulajdonosnak – kérelmére – a (2) bekezdés szerinti kártalanítás jár. Hét év eltelte után csak a használat gyakorlásába való beavatkozásért, és csak akkor jár kártalanítás, ha a változtatás a korábbi használatot megnehezíti vagy ellehetetleníti.
(4) Ha az ingatlan rendeltetését a helyi építési szabályzat, illetőleg a szabályozási terv valamely később megvalósítandó – jogszabályban megállapított – olyan közérdekű célban határozza meg, amelynek megvalósítása a tulajdonostól nem várható el, és ez a tulajdonosi és építési jogokat korlátozza, a tulajdonos a közérdekű cél kedvezményezettjétől, illetőleg ennek hiányában a települési önkormányzattól követelheti az ingatlan megvételét. Ha a megvételre vonatkozó megállapodás az erre irányuló kérelemtől számított három éven belül nem jön létre, az ingatlant ki kell sajátítani.
(5) Nem jár kártalanítás a természeti veszélyeztetettségből eredő kár megelőzésére, a tulajdonos érdekeinek védelme céljából elrendelt tilalom, továbbá a 21. § szerinti változtatási tilalom, valamint a szabálytalan építmény, építményrész és használat esetében. Védett terület, építmény vagy egyedi érték védelme érdekében elrendelt tilalom esetén a fizetési kötelezettségre az erre vonatkozó külön jogszabályok az irányadók.
(6) A kártalanítást az köteles megfizetni, akinek az érdekében a korlátozás történt. Ha nem határozzák meg azt, akinek az érdekében a korlátozás történt, akkor a kártalanítási kötelezettség a települési önkormányzatot terheli.
(7) A kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor válik esedékessé. A kártalanítás a felek megállapodásának tárgya. Ha a felek között – a kérelem benyújtásától számított egy éven belül – nem jön létre megállapodás, akkor kártalanítási eljárást kell lefolytatatni, amelyet az ingatlan fekvése szerint illetékes megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője folytat le a kisajátítási kártalanítás szabályai szerint, az e törvényben meghatározott eltérésekkel.”
A bemutatott törvényi és rendeleti szabályozások összevetéséből megállapítható, hogy Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat képviselő-testülete az Ötv., illetve az Étv. előírásainak megfelelően, azok végrehajtására – kötelező önkormányzati feladatának eleget téve, közérdekből – rendelkezett az érintett terület szabályozási tervéről. Az Ör. kifogásolt rendelkezései – a korlátozások, illetve tilalmak – nem ellentétesek a törvényi szabályokkal, azok kereteit nem lépik túl. A szabályozási terv által érintett ingatlanok tulajdonosait pedig az Étv. 30. §-a értelmében kártalanítás illeti meg, amennyiben a szabályozási terv egyes előírásai, illetve tilalmai következtében kár éri őket.
Amint azt az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában kimondta, az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. (ABH 1993. 373., 379–381.)
A használati, a birtoklási és a rendelkezési jog a tulajdonjog tartalmat adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban mutatott rá arra, hogy a tulajdonjoghoz kapcsolódó részjogosítványok korlátozása „csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint alkotmányos jognak a korlátozásával, így csak akkor alkotmányellenes, ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan”. (ABH 1991. 22., 26.)
Az Alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége. A közérdek és a tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál pedig az Alkotmánybíróság határozza meg azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás arányosságát eldöntik. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 382.; 1256/H/1996. AB határozat, ABH 1996. 789., 796.]
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy a településrendezés, illetve az ennek egyik eszközéül szolgáló szabályozási terv is olyan, alkotmányos védelmet igénylő közérdeket szolgál, amely a tulajdonjog korlátozásának elfogadható indoka lehet. Ennek érvényre juttatása érdekében az ingatlan-tulajdonjognak az Ör. kifogásolt előírásaiban foglalt korlátozása nem aránytalan, így nem alkotmányellenes.
A vázoltak figyelembevételével az Alkotmánybíróság az Ör. 12. § (4.1.), (4.3.) és (4.4.) pontjainak alkotmányellenességét nem állapította meg, s a megsemmisítésükre irányuló kérelmet a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Budapest, 2001. június 5.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás