744/B/1999. AB határozat
744/B/1999. AB határozat*
2001.06.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Velence Nagyközség Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 26/2000. (XII. 15.) rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Velence Nagyközség Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 13/1991. (XII. 31.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 22/1998. (XII. 31.) rendelettel (a továbbiakban: Ör.1.) megállapított 2. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. § (1)–(2) bekezdésében és a 202. §-ában foglaltakkal, továbbá az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló 1995. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 2. § f) pontjával, mivel olyan időszakra számít fel hulladékszállítási díjat, amikor – az üdülők lakatlansága miatt – elszállítandó szemét nem keletkezik.
Az indítványozó úgy vélte, hogy az Ör.1. támadott előírása az üdülőtulajdonosokat aránytalan teherviselésre kényszeríti és az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő módon hátrányosan megkülönbözteti.
Az indítvány benyújtását követően – 2001. január 1. napján – hatályba lépett a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgtv.), továbbá a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.). A Hgtv. a Kötv.-nek a települési szilárd és folyékony hulladék elhelyezésével és a közszolgáltatás kötelező igénybevételével kapcsolatos rendelkezéseit 2001. január 1-jével hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság a megváltozott jogi helyzetre tekintettel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a alapján felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzon az indítványa fenntartására vonatkozóan.
Az indítványozó kérelmét oly módon tartotta fenn, hogy Velence Nagyközség Önkormányzatának a közterületek tisztántartásáról és a házi szemét gyűjtéséről szóló 26/2000. (XII. 15.) rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) és annak 2. számú melléklete, valamint a Hgtv. 26. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és keletkezésükre visszamenő hatályú megsemmisítését kezdeményezte. Az indítványozó utalt arra is, hogy a Hgtv. elvégzett szolgáltatásról és az elvégzett szolgáltatás díjáról, továbbá az arányosság követelményéről rendelkezik, ezért az üdülőtulajdonosok esetében a teljes díj 50%-a lehet szolgáltatás-arányos.
Az Alkotmánybíróság végzésében az eltérő tartalmú indítványokat elkülönítette; az Ör. 2. alkotmányossága vonatkozásában a jelen eljárásban, a Hgtv. kifogásolt rendelkezése tárgyában pedig a 393/B/2001. ügyszámon határoz.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a településtisztaság biztosítása.
A Hgtv. 20. § (1) bekezdése megállapítja: „Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.”
A Hgtv. 23. §-a a következő rendeletalkotási felhatalmazást tartalmazza:
„A települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg:
a) a helyi közszolgáltatás tartalmát, a közszolgáltatással ellátott terület határait;
b) közszolgáltató megnevezését, illetőleg annak a működési területnek a határait, amelyen belül a közszolgáltató a közszolgáltatást rendszeresen köteles ellátni;
c) a közszolgáltatás ellátásának rendjét és módját, a közszolgáltató és az ingatlantulajdonos ezzel összefüggő jogait és kötelezettségeit – beleértve az egyes ingatlanfajtákra vonatkozó speciális szabályokat –, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit;
d) a közszolgáltatás keretében kötött szerződés létrejöttének módját, valamint a közszolgáltatás igénybevételének – jogszabályban nem rendezett – módját és feltételeit;
e) a közszolgáltatással összefüggő – jogszabályban nem rendezett – települési önkormányzati feladat- és hatáskört;
f) az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit vagy a szolgáltatás ingyenességét.”
A Hgtv. 25. § (1) bekezdése alapján a közszolgáltatás díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell megállapítani, e § (2) bekezdése pedig az üdülőtulajdonosokra vonatkozó speciális szabályozást ír elő: „Az üdülőingatlan tulajdonosok esetében a közszolgáltatás díját, az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével, tekintettel a település jellegére, az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányosan kell megállapítani.”
A Ptk. 201. §-a a következőket tartalmazza:
„(1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.”
A Ptk. 202. §-a pedig így rendelkezik: „Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki, a szerződés semmis (uzsorás szerződés).”
Az Ör.2. 1. § (1) bekezdése szerint e rendelet hatálya „kiterjed Velence nagyközség teljes igazgatási területén a jogi- és magánszemélyekre, ideértve a magánszemélyek társaságát is”. Az Ör.2. 11. § (7) bekezdése alapján a szolgáltatás lakóterületen egész évben, üdülőterületen március 1-től október 31-ig tart.
Az Ör.2. 15. § (1) bekezdés a) és b) pontja a hulladékszállítás módját szabályozza:
„a) Háztartási hulladék szállítása állandó lakosoknál lakóterületen zárt 110 l-es szabvány kukaedényből, üdülőterületen zárt 110 l-es szabvány kukaedényből vagy alkalmanként 1 db megfelelő teherbírású műanyag zsákban történik.
b) Zöldhulladékok szállítása állandó és üdülőlakosoktól zárt, 110 l-es szabványkukából vagy max.: 110 l-es űrmértékű, megfelelő teherbírású zsákból, illetve szóródásmentesen összekötve (70 cm hosszú, 50 cm átmérőjű, maximum 20 kg-os) történik.”
Az Ör.2. 2. számú melléklete – 2001. január 1-től december 31-ig – meghatározta a különböző ingatlanokra vonatkozó hulladékszállítási díjat.
Az említett melléklet első-negyedik francia bekezdésének megfelelően a hulladékszállítási díj a tárgyidőszakra vonatkozóan az alábbiak szerint alakul.
„– beépített lakóingatlannál a háztartási hulladékszállítás díja |
bruttó 5995 Ft |
– lakóházzal be nem épített (lakótelek) lakóingatlanoknál a hulladékszállítás alapdíja |
bruttó 2750 Ft |
– beépített üdülőknél a háztartási hulladékszállítás alapdíja. |
bruttó 5016 Ft |
– üdülővel be nem épített (üdülőtelek) üdülőingatlanoknál a hulladékszállítás alapdíja |
bruttó 1848 Ft |
Az Ör.2. 16. § (1) bekezdése lehetővé teszi a szolgáltatás díjának csökkentését, e § (2) bekezdése pedig megállapítja a díjcsökkentés feltételeit.
„(1) Állandó és üdülőlakos területen, amennyiben az ingatlantulajdonos (szolgáltatás igénybevételére kötelezett) igazoltan hosszabb ideig nem veszi igénybe a szolgáltatást, díjcsökkentés megállapítását kérheti a szolgáltatótól.
(2) A szolgáltató, amennyiben a díjfizetés csökkentési kérelem 30 napot meghaladó időtartamra vonatkozik, a díj mérséklésének elbírálása során a következő szempontokat köteles figyelembe venni:
a) A szolgáltatás tárgyában megállapítása (lakótelepi lakás, társasház, kertes ház stb.).
b) A szolgáltatás tárgyán keletkező háztartási hulladék és kerti szemét aránya.
c) A szünetelés mely évszakban történik.
d) A folyamatos szolgáltatás fenntartásához szükséges állandó, általános költség nem csökkenthető.
e) Utólagos igazolásként lehet figyelembe venni azt a körülményt, ha a nyaraló használatában akadályoztatott tulajdonosnak kizárólagos és személyes joga a tárgyi ingatlan használata.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az általa elbírált – szemétszállítási díjat megállapító – önkormányzati rendeleti rendelkezésekkel kapcsolatos korábbi határozataiban megállapította, hogy mivel az önkormányzat a díj megállapítása során polgári jogi jogviszony tartalmi elemét szabályozza, a díj szabályozása során „tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás ellenszolgáltatás egyenértékűsége”. [1122/B/1996. AB határozat, ABH 1997. 856., 860.; 26/1997. (IV.25.) AB határozat, ABH 1997. 482., 483.; 43/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 497., 498.; 52/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 483., 485–486.; 53/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 488., 490.; 54/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 492., 494.; 55/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998. 496., 500.] E határozataiban az Alkotmánybíróság a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságának biztosítását szolgáló törvényi előírások hiányában hivatkozott a szolgáltatások egyenértékűségének követelményére, mint a polgári jog alapelvére és a Ptk. 201. és 202. §-aiban foglalt rendelkezésekre.
Az elvi jelentőségű 6/1999. (IV. 21.) AB határozat azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy az olyan szolgáltatások esetében, „amelyek tekintetében törvény hatósági ár megállapítását írja elő, az árak a jogszabályban előírt hatósági árhoz igazodnak és nem a piaci kereslet-kínálati viszonyok határozzák meg azokat. Ezért az ilyen szolgáltatások esetén szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlyának megítéléséhez nélkülözhetetlen piaci érték megállapítására nincs mód. Így a hatósági árat megállapító rendeleti szabályok törvényessége a Ptk. rendelkezései alapján nem vizsgálható.” (ABH 1999. 90., 96.) E megállapítás alapvetéseként már a 34/B/1998. AB határozat rámutatott: „hatósági árak esetében a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányosságát az árhatósági jogkört szabályozó törvények hivatottak biztosítani azzal, hogy meghatározzák az árképzés szabályait, hatósági ár megállapítása során figyelembe veendő tényezőket.” (ABH 1998. 1080. 1083.)
E tényezőket rögzíti az említett AB határozatok megalkotását követően hatályba lépett Hgtv. és a végrehajtására irányuló Korm. r. is.
2. Az Alkotmánybíróság – az 54/1998. (XI. 27.) AB határozatával – az Ör.-nek a 14/1997. (XII. 16.) rendelettel megállapított melléklete alkotmányosságát már vizsgálta. Ez a szabályozás a háztartási hulladékszállítás díjtételét oly módon határozta meg, hogy a lakóházaknál 3.850.-Ft/év/lakóegység, az üdülőknél 3.300.-Ft/év/üdülőegység díjat írt elő. Az Alkotmánybíróság – említett döntésében – úgy ítélte meg, hogy a bemutatott előírás „azáltal, hogy az életkörülményeik, így lakóhelyük szerint eltérő körbe tartozó személyekre vonatkozóan csupán csekély eltérést tartalmazó rendelkezést állapított meg, s nem alkotott az eltérő jellegű és rendeltetésű ingatlanok tulajdonosi csoportjait érintő, kellően differenciált szabályozást”, az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést valósított meg. (ABH 1998. 492., 495.)
3. Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a diszkrimináció tilalma értelmezésénél. A 61/1992. (X. 20.) AB határozatban elvi jelleggel mutatott rá arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbséget, mely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti (ABH 1992. 280.).
Az Alkotmánybíróság más döntéseiben azt is hangsúlyozta, hogy „hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényeges eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása.” [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990. 73., 78.] Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság a Hgtv. és az Ör. 2. összevetése alapján úgy ítélte meg, hogy az Ör.2. kellően differenciált rendelkezéseket tartalmaz az ingatlantulajdonosok helyzetének értékelésére. Az Ör.2. 2. számú, vizsgált melléklete az üdülőtulajdonosok számára kizárólag március 1-től október 31-ig teszi kötelezővé a díjfizetést, tekintettel arra, hogy az Ör.2. 11. § (7) bekezdésének idézett első mondata alapján a szolgáltatást is ebben az időtartamban biztosítja.
Az ingatlantulajdonosok közötti további különbségtételt jelent, hogy a beépített üdülőknél a hulladékszállítás alapdíja eltér (jelentős mértékben magasabb) az üdülővel be nem épített üdülőingatlanoknál alkalmazott hulladékszállítás alapdíjától.
Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során tekintettel volt arra is, hogy az Ör.2. idézett 16. §-ának (1) bekezdése üdülőterületen is lehetővé teszi a díjcsökkentést, ha az ingatlantulajdonos hosszabb ideig nem veszi igénybe a szolgáltatást.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi: A Hgtv. 25. § idézett (2) bekezdése alapján az önkormányzatnak az üdülőtulajdonost terhelő közszolgáltatási díjat a település jellegére, az állandó lakóingatlan tulajdonosára meghatározott díjjal arányos mértékben kell megállapítani. Mivel a velencei önkormányzat – a települési jellegre tekintettel – március 1. és október 31. között biztosítja a hulladékszállítást az üdülőterületen, ezért az Alkotmánybíróság az Ör.2. 2. számú mellékletében megállapított hulladékszállítási díjakat nem minősítette egyenlőtlen, aránytalan díjmeghatározásnak.
A vázoltakból kitűnik, hogy az Ör.2. támadott szabályozása nem sérti a Hgtv. előírásait, s nem eredményez az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenes hátrányos megkülönböztetést.
Az Alkotmánybíróság a vizsgált ügy kapcsán hangsúlyozni kívánja azt a körülményt is, hogy – állandó gyakorlata szerint – a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdasági szempontok szerinti vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe [61/1992. (XII. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281.]. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az üdülőtulajdonosokra vonatkozó hulladékszállítási díj mértékét érintő további indítványozói kifogásokat nem vizsgálta és az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Budapest, 2001. június 5.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás