GK BH 1999/321
GK BH 1999/321
1999.07.01.
A polgármesteri hivatal szakigazgatási szerve által kiadott építési, használatbavételi engedély alapján a ráépítéssel való tulajdonszerzés nem állapítható meg [Ptk. 97. § (1)-(2) bek.; 1997. évi LXXVIII. tv. 37. § (2) bek.; Pp. 217. § (2) bek.].
Az alapperben megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képező, a k.-i tulajdoni lapon 1626/1. hrsz.-on felvett, közterületként nyilvántartott területből 16 négyzetméterre az alperes jogelődje ideiglenes pavilon létesítése céljából építési engedélyt kapott. Az alperes a felépítményt 1992-ben megvásárolta, majd 1992. február 27-én bérleti szerződést kötött a felperessel a földterület használatára. A szerződésben a felek megállapodtak, hogy a szerződés megszüntetése esetén a bérbevevő köteles a közterületet minden kártérítési igény nélkül eredeti állapotába visszaállítani. A felperes az 1995. október 16-án kelt megállapodással a perbeli ingatlant elcserélte a B. Rt.-vel. A megállapodás értelmében a felperes az alperes bérleti szerződését köteles volt felmondani. A felperes előzetes értesítés után a bérleti szerződést 1996. április 1-jén kelt levelével 15 napos határidővel felmondta. Az alperes a felmondást nem fogadta el, ezért a felperes módosított keresetében az alperest a perbeli 16 négyzetméter kiürítésére és az eredeti állapot helyreállítására kérte kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a korábbi bérleményét képező ingatlan 30 napon belüli kiürítésére és a felperes birtokába adására. Az ítélet indokai szerint a felperes felmondása érvényes volt, azt a B. Rt. is megerősítette. Az elsőfokú bíróság az alperes védekezésével szemben arra utalt, hogy az alperes a szerződéskötéskor tudomásul vette, hogy a szerződés megszűnésekor az eredeti állapotot helyre kell állítania, így - viszontkeresettel egyébként sem érvényesített - igényei alaptalanok. A teljesítési határidőt a Pp. 217. §-ának (2) bekezdése alapján 30 napban állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezést terjesztett elő az ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében. Másodsorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és szakértői bizonyítás elrendelését kérte annak igazolására, hogy állandó jellegű épületről van szó, melynek bontásához államigazgatási engedély szükséges. Harmadlagos kérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyása esetére a teljesítési határidőnek hat hónapban történő megállapítására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek fizessen meg 2000 forint másodfokú perköltséget. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak az ingatlan kiürítésére és az alperesi kárigény alaptalanságára vonatkozó jogi indokaival. Utalt az alperesnek a másodfokú eljárásban tett nyilatkozatára, melyben az alperes elismerte, hogy elővásárlási és előbérleti igénye a csereszerződés folytán tárgytalanná vált. Megállapította, hogy az ítélet végrehajtása érdekében az alperesnek bontási engedélyt kell kérnie, de az elsőfokú ítélet meghozatalát követően ilyet az alperes nem kért. Nem talált indokot a teljesítési határidő meghosszabbítására, mivel az a tulajdonos méltányos érdekeit sértené.
A jogerős ítélettel szemben az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása, másodlagosan annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása érdekében. Indokai szerint az eljárt bíróságok a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdését sértették meg azzal, hogy nem vették figyelembe: a felmondási jog nem engedményezhető. A felperes a Ptk. 97. §-ának (3) bekezdésébe ütköző módon a csereszerződéssel megfosztotta az alperest attól, hogy elővásárlási jogával élhessen, és sérelmét cseretelek biztosításával nem orvosolta. Előadta, hogy a felépítmény tulajdonjogát 2 millió forint vételár ellenében adásvételi szerződés útján szerezte meg, arra a felperes használatbavételi engedélyt adott ki. Az épület betonalappal rendelkezik, így elbontása állagsérelem nélkül nem lehetséges, és az egyben az okszerű gazdálkodás érdekeit is sértené. Mivel a bontáshoz hatósági határozat beszerzése szükséges, sérelmezte a teljesítési határidő időtartamát is. A fentiekre, illetőleg a felépítmény önálló telekkönyvezésének tisztázására továbbra is fenntartotta a szakértői bizonyításra irányuló indítványát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Az alperes felülvizsgálati indokaival szemben előadta, hogy az ideiglenes jellegű felépítmény ingónak minősül, így önálló ingatlanként nem telekkönyvezhető. Cseretelek biztosítását a bérleti szerződésben nem vállalta, ilyen jellegű kötelezettség az önkormányzatot nem terheli. Utalt arra, hogy a felmondás időpontjában az ingatlan még a felperes tulajdonában állt, erre figyelemmel - továbbá a B. Rt.-vel kötött szerződésnek megfelelően - jogszerűen mondta fel az alperes bérleti szerződését. Ellenezte a teljesítési határidő meghosszabbítását, utalva arra, hogy a 46/1997. (XII. 29.) Ktm. rendelet 9. §-a b) pontjának és a (3) bekezdésének alapján a bontás nem engedélyköteles, de a korábbi szabályozás szerint sem volt az.
Mindkét fél hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívül történő elbírálásához.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes a per során és a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott a ráépítéssel történt tulajdonszerzésére, illetőleg a Ptk. 97. §-ának rendelkezéseire. Az alperes tulajdonszerzését a megvásárolt felépítmény ideiglenes jellege, továbbá a felperessel kötött bérleti szerződés ténye egyaránt kizárhatóvá tette. A fenti peradatokkal szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az épület tulajdonjogára vonatkozó megállapodás - a Ptk. 97. §-ának (2) bekezdésének megfelelően - létrejött a földtulajdonos felperessel. Tévesen hivatkozott arra az alperes, hogy a felperes szakigazgatási szervének az ideiglenes jellegű épületre megadott építési, illetőleg használatbavételi engedélye a tulajdonossal kötött, részére tulajdonjogot keletkeztető megállapodásnak felelt meg. Az építkezéshez, illetőleg az építmény használatbavételéhez szükséges hatósági engedélynek ilyen joghatása nincs. Ilyet sem az 1964. évi III. tv. 26-34. §-ai, sem az ezt a jogszabályt hatályon kívül helyező 1997. évi LXXVIII. tv. nem mond ki, ellenkezőleg, ez utóbbi törvény 37. §-ának (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik: „Az építésügyi hatóság engedélye az építési munkával kapcsolatos polgári jogi igényt nem dönti el.”
A továbbiakban az elsőfokú bíróság helyes jogi álláspontot foglalt el annak a megállapításával, hogy a bérleti szerződés - különösen annak 9. pontja - alapján az alperes a bérleti szerződés megszűnésével a bérlemény kiürítésére, és kártalanítás, ezen belül cseretelek biztosítása nélkül az eredeti állapot helyreállítására köteles. A szerződéses megállapodás ellenében nincs tehát jelentősége annak, hogy a bontás az okszerű gazdálkodás követelményeivel mennyiben áll összhangban, illetőleg az milyen állagsérelmet okoz az ideiglenes jellegű építményben. A bérleti szerződés rendelkezéseiből az is következik, hogy a csereszerződés tekintetében az alperesnek rendelkezési joga nem volt, ezért a jogszerű felmondás következtében az alperest semmilyen anyagi, illetőleg jogi jellegű sérelem nem érte.
Az alperes hivatkozásával szemben a peradatok alapján megállapítható, hogy a felmondási jogot a felperes nem engedményezte a B. Rt.-re. Mint az ingatlan tulajdonosa, a bérleti szerződés alapján - a B. Rt.-vel kötött megállapodásnak megfelelően - az alperes bérleti szerződését a felperes maga mondta fel. A felmondási jog engedményezésére vonatkozó felülvizsgálati indokok tehát a jogvita elbírálása szempontjából irrelevánsak.
Az elsőfokú bíróság a teljesítési határidőt a Pp. 217. §-ának (2) bekezdésében meghatározott körülmények gondos, körültekintő mérlegelésével jogszabálysértés nélkül állapította meg. A Legfelsőbb bíróság jogszabálysértés hiányában annak megváltoztatására nem talált alapot.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogszabálysértést nem tartalmazó, megalapozott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles a felülvizsgálati perköltség viselésére (Legf. Bír. Gfv. IV. 30.358/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás