GK BH 1999/323
GK BH 1999/323
1999.07.01.
A bérlőnek - a bérlet felmondása esetére jogszabály által biztosított - dolog-visszatartási jogosultsága a lakás-, illetőleg a helyiségbérleti jogviszonyokban nem alkalmazható [Ptk. 5. §, 433. § (2) bek., 451. §; 1993. évi LXXVIII. tv. 20. § (1) bek., 36. § (1) bek.].
Az alapperben megállapított tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1993. november 1-jén - határozott ideig, 1998. december 31. napjáig szóló - helyiségbérleti szerződést kötött az E.-n, a B.-i lakótelep 28. szám alatti önkormányzati tulajdonú, az I. r. alperes kezelésében lévő helyiségre. A felperes 1993. november 6-án 122 000 Ft használatbavételi díjat fizetett ki az I. r. alperesnek. A felek 1994. április 30-án közös megegyezéssel megszüntették a bérleti szerződést. A II. r. alperes képviseletében a város jegyzője arról tájékoztatta a felperest, hogy a lemondás fejében járó pénzbeli térítés összege a vonatkozó önkormányzati rendelet alapján a helyiség beköltözhető értékének 50%-áig terjedhet, továbbá hogy a helyiség forgalmi értékbecslését az önkormányzati kezelő szervnél, az I. r. alperesnél megrendelte. Az I. r. alperes alkalmazottjának a periratok között elfekvő feljegyzése szerint a felperest 1994. július 12-én felhívta, hogy az üzlethelyiség kulcsait adja át, a használatbavételi díjat pedig a pénztárban felveheti. A felperes megítélése szerint az 50%-nak megfelelő térítés járt neki, ezért válaszában közölte, hogy az üzlethelyiség kulcsait ügyvédnél letétbe helyezte, és a visszatérítési összeg egyidejű kifizetésével adja át (1994. szeptember 23-i keltű ügyvédi tájékoztató levél).
A fizetési meghagyás kibocsátásával indult eljárásban a felperes 520 000 Ft és kamatai - mint az üzlethelyiség bérleti jogáról lemondásáért járó térítés - megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A fizetési meghagyás ellentmondás hiányában 122 000 Ft erejéig jogerőre emelkedett. Az ellentmondás folytán indult peres eljárásban a felperes 398 000 Ft és kamata iránti követelése megtérítésére kérte az alpereseket kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását indítványozták. Megítélésük szerint a felperest a térítés a jogerős fizetési meghagyásban szereplő összegen felül nem illeti meg. Az elsőfokú bíróság a jelen perhez egyesítette az alperesek által a felperes ellen 127 412 Ft használati díj és kamata megfizetése iránt indított pert. Az alperesek e viszontkeresetként elbírált kérelmükben a bérleti jogviszony megszűnésétől a helyiség átadásáig, 1995 januárjáig járó használati díj iránti igényüket érvényesítették.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét és az alperesek viszontkeresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek a költségeiket maguk viselik, a le nem rótt 7670 Ft eljárási illeték az állam terhén marad. A lefolytatott tanúbizonyítás alapján megállapította: a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az I. r. alperes vezetőjével 300 000 Ft térítési díj fizetésében állapodott meg. E. Város Önkormányzatának a lakástörvény végrehajtásaként kiadott 29/1993. (XII. 16.) önkormányzati rendeletének 55. §-a értelmében pénzbeli térítés a felperest nem illette meg. A viszontkeresettel kapcsolatban megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperesek a pénzbeli térítés jogosságával kapcsolatban tévesen tájékoztatták, ezzel elbizonytalanították a felperest, vagyis az alperesek a saját felróható magatartásukkal idézték elő azt a helyzetet, hogy a felperes - a követelésének biztosítása érdekében - az üzlethelyiség kulcsát nem adta át. Az elsőfokú bíróság a felperes javára értékelte a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése alapján, hogy amikor a felperes számára nyilvánvalóvá vált a jogvita hosszadalmas elhúzódása, a helyiséget annak ellenére átadta, hogy a követelésére biztosítékot nem kapott.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes és az alperesek is fellebbezéssel éltek. A felperes fellebbezését az elsőfokú bíróság hivatalból elutasította, az elutasító végzés ellen benyújtott fellebbezést a felperes visszavonta. Az alperesek a fellebbezésükben - az elsőfokú ítélet megváltoztatásával - viszontkeresetüknek helyt adó ítélet hozatalát kérték. Fellebbezésük az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezésének megváltoztatására is irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta. Kötelezte a felperest, hogy harminc napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 112 000 Ft-ot és a tőkének 1994. november 1-jétől a kifizetésig járó évi 20% kamatát. Kötelezte 13 000 Ft elsőfokú és 4000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére az alperesek javára, továbbá az államnak 6720-6720 Ft elsőfokú és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. A másodfokú bíróság a felperes magatartását jogszerűtlennek ítélte a perbeli időszak egy részében, mivel az I. r. alperes 1994. július 12-i felhívása ellenére nem adta le a helyiség kulcsát, és nem vette fel az őt megillető térítést. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperesnek a felajánlott teljesítést - jogai fenntartása mellett - el kellett volna fogadnia, és egyidejűleg a helyiséget a tulajdonosnak át kellett volna adnia. A másodfokú bíróság a jegyző által adott tájékoztatást pontatlannak, de nem félrevezető jellegűnek ítélte meg. A jogi képviselővel eljáró felperes magatartását a felhívást és felajánlást követően nem bizonytalanságnak, hanem rosszhiszeműségnek értékelte a Pp. 5. §-a alapján. Megállapította, hogy a kulcs letétbe helyezése nem tekinthető teljesítésnek, és a felperes kimentése alapjául sem szolgálhat. Az összegszerűség tekintetében megállapította, hogy 1994. július 12-től 1995. január 26-ig terjedő hat és fél hónapi időtartamra havi 15 569 Ft alapulvételével 112 000 Ft elmaradt használati díj jár az I. r. alperesnek. Döntéséből következően a perköltségre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezéseket is megváltoztatta.
A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Az első- és másodfokú ítélet megváltoztatásával a 300 000 Ft, vagy legalább a 122 000 Ft térítés és járulékai megfizetésére az alperesek egyetemleges kötelezését kérte. Kérte továbbá az alperesek viszontkeresetének elutasítását is. [A Legfelsőbb Bíróság 2. sorszámú végzésével a keresetet elutasító rendelkezések ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Pp. 271. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hivatalból elutasította. Ugyanezen végzésével a felperes részére a felülvizsgálati eljárásban személyes költségmentességet engedélyezett.]
A felperes a viszontkeresetnek helyt adó ítéleti rendelkezés körében előadta, hogy első ízben 1995. január 6-án hívta fel az I. r. alperes a helyiség átadására, annak ellenére, hogy a perbeli vitatott időben is meghirdethette volna pályázatra. A helyiség jelenleg is üresen áll. A használati díj fizetésének megtagadásával kapcsolatban az elsőfokú ítélet helyes indokaira hivatkozott azzal összefüggésben, hogy a térítésidíj-fizetéssel kapcsolatos alperesi jogbizonytalanság a felperes terhére nem róható. Összegszerűségében azért vitatta a másodfokú ítéletet, mert a hat és fél hónapra számított használati díj 101 199 Ft-nak és nem az ítéletben megállapított összegnek felel meg.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme az ítélet kihirdetését követően érkezett, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt döntése során nem vehette figyelembe.
A felülvizsgálati kérelem kis részben, az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemi elbírálásra alkalmas felülvizsgálati kérelemnek a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében és 275. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretei között eljárva megállapította, hogy a jogerős ítélet a döntés érdemét tekintve nem sért jogszabályt. A felperes felülvizsgálati előadásával szemben az elsőfokú bíróság megalapozottan állapította meg, hogy az I. r. alperes már 1994. július 12-én felhívta a felperest a helyiség átadására és a használatbavételi díj összegének átvételére. Ennek tényét a felperes személyes nyilatkozatával maga is elismerte. A megállapított tényállásból a másodfokú bíróság helytállóan következtetett a jogcím nélküli használóvá vált felperes használatidíj-fizetési kötelezettségére, melynek jogalapja természetszerűleg nem a peres felek eljárási magatartását szabályozó Pp. 5. §-a, hanem a Ptk. vonatkozó rendelkezése.
A Ptk. 433. §-ának (2) bekezdése értelmében a bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni. A bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkező követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot - annak használata nélkül - visszatarthatja. Ezt a szabályt azonban a lakás, illetőleg - a Ptk. 451. §-a rendelkezésének megfelelően - a helyiség bérletére nem lehet alkalmazni. Ebből következik, hogy a felperes megalapozatlanul hivatkozott jogos vagy jogosnak vélt ellenkövetelésére; a helyiség visszaadását az I. r. alperes részére ennek alapján nem tagadhatta volna meg.
A helyiség kulcsainak ügyvédi letétbe helyezése a visszaadással egyező teljesítésnek nem felelt meg. Nem tévedett ezért a másodfokú bíróság a felperes használatidíj-fizetési kötelezettségének jogalapja, illetve összegszerűsége érdemét illetően sem. A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 20. §-ának (1) bekezdése és 36. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis a nem lakás céljára szolgáló helyiséget jogcím nélkül használó a jogosult részére a helyiségbérleti díjjal megegyező használati díjat köteles fizetni. A felperes azonban a felülvizsgálati kérelmében helytállóan sérelmezte, hogy ez az összeg a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett időszakot tekintve nem a másodfokú ítéleti marasztalásnak, hanem 101 199 Ft-nak felel meg.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az ismertetett indokok alapján a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, ebben a keretben az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperest az I. r. alperes javára a törvényes használati díj és kamatai megfizetésére kötelezte. A pernyertességi, pervesztességi arányok megváltozása folytán [Pp. 81. § (1) bekezdés] a másodfokú ítéletnek a perköltségre vonatkozó érintett rendelkezései ugyancsak hatályon kívül helyezésre kerültek. A Legfelsőbb Bíróság a felperes által az I. r. alperesnek fizetendő perköltség összegét pervesztességi arányának megfelelő mértékre mérsékelte. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bek.]. (Legf. Bír. Gfv. IV. 32.132/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás