339/B/1999. AB határozat
339/B/1999. AB határozat*
2001.05.15.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdésének ,,(...) a 65. életévét be nem töltött:” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 124/1998. (VI. 17.) Korm. rendelettel módosított 287/1997. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 4. § (1) bekezdésének ,,(...) a 65. életévét be nem töltött:” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Alkotmány 2. §-ába ütközik a Korm. r.-nek az a rendelkezése, amely a 65. év feletti nyugdíjasok számára nem biztosít utalvánnyal történő kedvezményes utazási lehetőséget, így számukra nincs biztosítva mérsékelt költségű ráfizetéssel az első osztály igénybevétele az országos közforgalmú vasutak útvonalain. Az indítványozó azt állítja: – elismerve az új kedvezményeket – hogy a jogállamiság és a jogbiztonság alkotmányos elvét sérti az, hogy a 65. éven felülieket érintő egyes kedvezményes jogokat törvény helyett kormányrendelet szüntette meg, kéri ezért a Korm. r. 4. § (1) bekezdése ,,(...) a 65. életévét be nem töltött:” szövegrészének megsemmisítését.
Az indítványozó ugyanebben az indítványban, ugyancsak az Alkotmány 2. §-ába ütközőnek tartja, ezért megsemmisíteni kéri a lakások és a helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 85/A–85/E. §-ait is, amelyek szerint az állami tulajdonú házingatlanok elidegenítésével a jóhiszemű, jogcím nélküli házfelügyelők elhelyezési kötelezettsége a tulajdonostársakat terheli. Az Alkotmánybíróság az indítványnak az Ltv.-re vonatkozó részét 2000. február 28-án kelt végzésével elkülönítette, egyidejűleg pedig a 95/1996. számon lajstromozott üggyel – az indítványt tartalmi azonossága miatt – az elkülönített indítványt az utóbb hivatkozott ügyhöz egyesítette.
Az Alkotmánybíróság a jelen eljárásban az indítványozónak csak a Korm. r. kifogásolt rendelkezése alkotmányellenességét vizsgálta meg, amelynek a szövege a következő:
,,4. § (1) A ’Nyugdíjasok utazási utalványa’ alapján évente 16 alkalommal 50%-os kedvezményű menetjegy igénybevételére jogosult a 65. életévét be nem töltött:
a) saját jogú nyugellátásban [1997. évi LXXX. törvény 4. §-ának f) pontja], munkaképtelenségi járadékban, növelt összegű öregségi járadékban, növelt összegű munkaképtelenségi járadékban részesülő személy (a továbbiakban együtt: saját jogú nyugdíjas), valamint a hozzátartozói nyugellátásban, özvegyi járadékban, növelt összegű özvegyi járadékban, rendszeres szociális járadékban, átmeneti járadékban, rokkantsági járadékban, nemzeti gondozási díjban, nemzeti helytállási pótlékban részesülő személy,
b) külföldről hazatelepült magyar állampolgár, aki külföldről részesül nyugellátásban,
c) nyugdíjsegélyben részesülő egyházi személy,
d) gyám és gyámolt személy, valamint gondnok és gondnokolt személy.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A demokratikus jogállam alkotmányi követelményei – amint erre az Alkotmánybíróság a 30/1998. (VI. 25.) AB határozatában rámutatott – meghatározzák az Országgyűlés és a Kormány tevékenységének, általában véve a közhatalom gyakorlásának kereteit és korlátait. (ABH 1998. 220., 233.)
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 7. §-a szerint a Kormány az Alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben vagy törvényerejű rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. Az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontja szerint a Kormány biztosítja a törvények végrehajtását; a g) pont értelmében pedig meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése kimondja, hogy a Kormány a maga feladatkörében rendelet bocsát ki, amely azonban nem lehet ellentétes a törvénnyel.
Az Alkotmánybíróság már az 1482/B/1995. AB határozatában megállapította, hogy a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmények többsége – közöttük a jelen eljárásban vizsgáltak is – a szociális ellátás állami rendszerébe illeszkednek. (ABH 1996. 602., 604.) Ebben a feladatkörében a Kormánynak önálló, külön törvényi felhatalmazástól független rendeletalkotási joga és kötelessége is van. A kedvezmények terjedelmének megállapítása a Kormány mérlegelésén alapul. [Alkotmány 35. § (1) bekezdés g) pont.] A meghatározott feltételek szerint járó utazási kedvezmény nem tartozik az alapvető jogok közé. Nincs hatályban olyan jogszabály, amely szerint az utazásról szóló kedvezményeket törvényben kellene, vagy csak törvény felhatalmazása alapján lehetne szabályozni.
2. Az Alkotmánybíróság a szociális biztonsághoz való jog, valamint a szociális rendszerek biztonsága szempontjából vizsgálta a szerzett jogok védelmét is. A 16/1996. (V. 3.) AB határozat rámutatott arra, hogy ,,a szerzett jogok védelme nem változtathatatlan (abszolút) érvényű, ám a kivételek – a kivételes jogalkotói beavatkozások – alkotmányosságának elbírálása csak esetről-esetre lehetséges. A szerzett jogok védelme szempontjából nem közömbös a szerzett jogok tárgyát képező jogalkotói ígéret érvényesülésének időtartama. A rövid időre szóló ígéretek fokozott védelmet élveznek, azok idő előtti, lejárat előtti megszüntetése szerzett jogokat sért, ezért általában alkotmányellenes. Hosszú távú ígéretek esetében azonban adott esetben a gazdasági helyzet változása megalapozott és alkotmányosként elfogadható indoka lehet az állam, a jogalkotó által végrehajtott – a szerzett jogokat érintő – változásoknak.” (ABH 1996. 61., 64.)
A kedvezményeknek az azokat már igénybevevőkre (a konkrét eljárásban az adóalanyokra) kiható megváltoztatása tekintetében a 9/1994. (II. 25.) AB határozat hangsúlyozza: ,,az érintettekre kedvezőtlen módosítás nem lehet visszamenőleges hatályú, a módosítás hatálya általában nem terjedhet ki azokra a természetes és jogi személyekre, akik (amelyek) az állami garanciában bízva a módosítás előtt kezdtek hozzá a kedvezményezett tevékenységhez.” (ABH 1994, 74., 76.)
Az új (kifogásolt) szabályozás a szerzett jogokkal kapcsolatosan nem vet fel alkotmányossági aggályokat, mert a korábban biztosított kedvezménynek a jövőre vonatkozó érvényű módosítása, megszüntetése nem alkotmányellenes (386/B/1997. AB határozat, ABH 1998. 803., 716.), a már igénybe vett utazási kedvezmények visszamenőleges megvonásáról pedig a Korm. r. nem rendelkezett.
3. A kedvezményekre vonatkozó Korm. r.-beli rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pld. gazdaságpolitikai, szociálpolitikai – szempontú felülvizsgálatára [61/1992. (XII. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280., 281.]
A Korm. r. 4. § (1) bekezdése – ideértve a kifogásolt szövegrészt is – alkotmányellenes rendelkezést nem tartalmaz, ezért a megsemmisítésére irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2001. március 21.
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Strausz János s. k., |
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás