KK BH 1999/339
KK BH 1999/339
1999.07.01.
Az értékek letétbe helyezése és elvesztése miatt bekövetkezett tulajdoni sérelem esetén is csak a törvényben előírt részleges kárpótlás illeti meg a jogosultat [1992. évi XXIV. tv. 1. § (1) bek., 3. §; Áe. 72. §; Pp. 339. §]
A felperes az édesapja által kötelezően letétbe helyezett és tíz tételben felsorolt ékszerek elvesztéséből eredő tulajdoni sérelme kárpótlására az 1992. október 12-én benyújtott adatlapon kárpótlási igényt terjesztett elő. Az 1944. április 25-én súly és finomság megjelölése nélkül letett arany ékszerek után a hivatal elsőfokú határozatában átalányérték alkalmazásával állapított meg kárpótlást, melynek 8000 Ft-os összege tekintetében a fellebbezés folytán eljárt alperes helybenhagyó döntést hozott.
A jogerős határozat ellen benyújtott keresetében a felperes a letétbe helyezett aranytárgyak valós értékének megfelelő kárpótlást kért, illetőleg ennek elmaradása esetében kérte természetben az ékszerek visszaadását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a közigazgatási hatóságok a kárpótlás összegét a jogszabályok helyes alkalmazásával állapították meg 8000 Ft átalányösszeg meghatározásával, tekintettel arra, hogy a letétbe helyezett aranytárgyak finomságát és súlyát nem lehetett megállapítani. Utalt az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában arra is, hogy a tulajdoni sérelmekért nem teljes kártérítés, hanem csak részleges kárpótlás jár.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira utalással hagyta helyben.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet megváltoztatásával 2 millió forint kárpótlás megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet olyan törvényen alapult, amely sérti a magyar jog részét képező Párizsi Békeszerződést. Hivatkozott kérelmében arra is, hogy az aranytárgyak letétbe helyezését megfelelő mértékben igazolni tudta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 1. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy e törvény alapján részleges kárpótlás (a továbbiakban: kárpótlás) illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett. A felperes megfelelően igazolta, hogy ilyen sérelmet elszenvedett, ezért kárpótlási igénye megalapozott.
A Kpt. 3. §-a értelmében az egyes vagyontárgyak kötelező letétbe helyezését, illetve zár alá vételét előíró - a Kpt. 1. számú mellékletének 6. pontjában és az e törvény 2. számú mellékletének 2., 4. és 6. pontjában megjelölt jogszabályok alkalmazásával okozott kár mértékét a 3. számú mellékletben foglaltak szerint kell meghatározni. A 3. számú melléklet I. részének c) pontja szerint, ha a letétbe helyezett aranytárgy finomsága nem állapítható meg, a 16 karátos értéket kell figyelembe venni. A b) pont szerint pedig, ha a letétbe helyezett arany (platina) súlya nem állapítható meg, átlagsúlyokat kell figyelembe venni.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy az eljáró bíróságnak a jelen perben az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a és a Pp. 339. §-a alapján az volt a feladata, hogy megvizsgálja, a felülvizsgálni kért közigazgatási határozat megfelel-e a fent idézett szabályoknak, nem tartalmaz-e a döntés anyagi és eljárási jogszabálysértést. Jogszabálysértés hiányában a közigazgatási határozat megváltoztatásának méltányosságból nincs helye.
E vizsgálat lefolytatása eredményeként helytállóan állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a felperes kárpótlási igénye tárgyában az eljárt közigazgatási szervek a jogszabályoknak megfelelő döntést hozták. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltak miatt emeli ki, hogy a Kpt. hatálybalépését követően a kárpótlással kapcsolatban megszületett 8 alkotmánybírósági döntés egyike sem tartotta alkotmányossági szempontból aggályosnak a jelen perben alkalmazott jogszabályt. Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy egy nemzetközi szerződést a belső jog részévé tevő törvény és a Kpt. között fennáll-e ellentét, nem tartozik a közigazgatási pert eldöntő bíróság hatáskörébe. (Legf. Bír. Kfv. II. 27.564/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás