BK BH 1999/345
BK BH 1999/345
1999.08.01.
I. A szolgálatban kötelességszegés bűntette elkövetőjével szemben kiszabott szabadságvesztésnek próbaidőre felfüggesztése indokolt, ha ezt a cselekmény motívuma és az a tény is megalapozza, hogy az elkövető a szolgálatra bekövetkezett jelentős hátrány veszélyét nyomban elhárítja [Btk. 89. § (1) bek., 348. § (2) bek.].
II. A szabadságvesztés mértékét a cselekmény valós tárgyi súlyához, az elkövető személyéhez és a feltárt bűnösségi körülményekhez igazodóan kell megállapítani; a szabadságvesztés próbaidőre felfüggesztésének a törvényi előfeltételei csak ezt követően vizsgálhatók.
Téves az a büntetéskiszabás, amelynek során a bíróság a büntetés tartamát a felfüggesztésre figyelemmel - ezt mintegy ellensúlyozva - eltúlzott szigorral állapítja meg [Btk. 83. §, 89. §].
A katonai tanács a büntetés-végrehajtási testületnél szolgáló törzsőrmester vádlottat szolgálatban kötelességszegés bűntette miatt 5 hónapi - végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, egyidejűleg előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól.
A tényállás szerint a vádlott 1997. december 1. óta tagja a büntetés-végrehajtási testületnek. Jelenleg az F.-i Büntetés-végrehajtási Intézet állományában teljesít hivatásos szolgálatot. Szolgálati feladatait körletfelügyelő beosztásban, elöljárói megelégedésére látja el. Időközben elvégezte a bv. alapképzőt dicsérettel, fenyítésben nem részesült, törzsőrmesterré 1998. november 1-jei hatállyal léptették elő.
A vádlott nőtlen családi állapotú, de élettársi kapcsolatot tart fenn, élettársa óvónő. Más személy eltartásáról nem kell gondoskodnia. Havi nettó átlagilletménye 40 000 forint. Rendelkezik egy családi ház egynegyed tulajdoni részével és egy telekingatlannal. Büntetlen előéletű.
A vádlott 1998. november 17-én 19 órától körletfelügyelői szolgálatba volt vezényelve az F.-i Büntetés-végrehajtási Intézet egyik objektumában. A vádlott a szolgálati kötelmeivel tisztában volt. A vádlott a szolgálata ellátása során az esti órákban elöljárójától azt az utasítást kapta, hogy vegye át a kísérőszolgálatot, és annak keretében egészségügyi vizsgálatra kísérje ki N. D. fogvatartottat a baleseti ambulanciára. A vádlott a kísérőszolgálatra vonatkozó kötelmekkel tisztában volt, így a bv. intézet parancsnoka által a helyi egészségügyi szakrendelésre történő előállítások végrehajtására vezényelt biztonsági felügyelő részére kiadott őrutasításban foglalt rendelkezéssel is, mely szerint az előállító őrség parancsnoka, miután átveszi a körleten az előállítandó fogvatartottat, azt köteles megmotozni, majd a bilincseket - patent és vezetőbilincs - a bilincselésről szóló rendelkezéseknek megfelelően ráhelyezni. A vádlott egyébként a kísérőszolgálatot egyedül látta el, míg a fogvatartott előállítása során a biztosító feladatot K. L. bv. őrmester gépkocsivezető végezte. A vádlott a feladat végrehajtása során az intézetben azonban elmulasztotta N. D. megmotozását, ily módon nem találta meg nála a ruházatában előzőleg elrejtett gázspray-t.
Ezután a vádlott a fogvatartottat az egészségügyi vizsgálatra előállította. A vizsgálatot követően M. bv. törm. a szolgálati kötelmeit megszegve a kézbilincset nem az előírásoknak megfelelően helyezte fel a fogvatartottra, emellett a vezetőbilincset sem alkalmazta vele szemben. Az ambulancia épületéből 23.15 óra körüli időben kilépve a vádlott, a gépkocsivezető és N. D. fogvatartott elindultak az előállító gépkocsi felé, amikor a fogvatartott a ruházatában elrejtett gázspray-vel lefújta az őt kísérő bv. őröket, majd tőlük megszökött. A gázspray-vel történt lefújás következtében a gépkocsivezető időlegesen szolgálatképtelenné vált, a vádlott pedig megkezdte a fogvatartott üldözését, melynek során az utcában az ott szolgálatot teljesítő rendőrök segítségével a szökésben levő fogvatartottat - rövid időn belül - elfogta. A fogvatartottat ezek után a bv. intézetbe visszaszállították.
A vádlott a fenti cselekményével súlyosan megszegte a szolgálata ellátására vonatkozó rendelkezéseket és cselekménye egyúttal a szolgálatra jelentős hátránnyal járt, amely tehát a fogvatartott szökésével - ha időlegesen is, de - ténylegesen bekövetkezett.
Az ítélet ellen a katonai ügyész súlyosításért - rövidebb tartamú, de katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztés kiszabásáért - fellebbezett.
A katonai főügyész a fellebbezést fenntartotta.
A vádlott védője az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések alapján az első fokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást megalapozottan állapította meg. Az irányadó tényállás alapján a katonai tanács okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett cselekményének a jogi minősítésekor sem.
Nem alapos a súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés, de a katonai főügyésznek a kiszabott büntetés mértékének az enyhítésére tett indítványa alapos.
Az első fokú bíróság a vádlott bűnösségének a fokához képest eltúlzott tartamú szabadságvesztést szabott ki. Nem értékelte kellő súllyal a vádlott javára figyelembe jövő enyhítő körülményeket, különösen azt a tényt, hogy a fogvatartott szökése után nyomban annak üldözésére indult és - rendőri közreműködéssel - sikerült is kézrekerítenie. A javára szóló körülmény az is, hogy kötelességszegő magatartását - az őt súlyosabb betegséget színlelve megtévesztő - fogvatartott iránti rosszul értelmezett humanizmus motiválta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a katonai főügyésznek azzal az észrevételével, mely szerint az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során azzal a helytelen szemlélettel járt el, hogy az indítvány szerinti végrehajtandó szabadságvesztést súlyosnak tartva, azt nem alkalmazta, ehelyett a felfüggesztett szabadságvesztés tartamát indokolatlanul szigorúan határozta meg.
A büntetéskiszabás során mindig úgy kell eljárni, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyához, a vádlott bűnösségének a fokához képest - a feltárt enyhítő és súlyosító körülmények értékelésével - szükséges meghatározni az alkalmazott joghátrány nemét és mértékét, majd - ha ennek törvényi előfeltételei adottak - vizsgálni és felfüggesztés indokoltságát és a próbaidő tartamát.
A katonai tanács helyesen döntött, amikor a szolgálatát kiemelkedő jó szinten ellátó vádlottal szemben - az előzőekben kifejtettek alapján - nem szabott ki végrehajtandó szabadságvesztést, hanem úgy ítélte meg, hogy a vádlottal szemben a büntetési cél tényleges szabadságelvonás nélkül, a büntetés felfüggesztése mellett is elérhető.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a fogházbüntetést három hónapra enyhítette, a próbaidő tartamának változatlan meghagyása mellett.
A katonai tanács helyesen rendelkezett, amikor a Btk. 45. §-ának (2) bekezdését alkalmazva, a vádlott terhére megállapított bűntetthez képest a szabadságvesztés fokozatát fogházban határozta meg. A törvényes előfeltételek alapján indokoltan alkalmazta a Btk. 104. §-ának (1) bekezdését is, amikor a vádlottat - a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés mellett - előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. E rendelkezéseket ezért a Legfelsőbb Bíróság a helyes indokainál fogva helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 2643/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás