BK BH 1999/350
BK BH 1999/350
1999.08.01.
A lakott területen az 50 km/óra megengedett legnagyobb sebesség nem jelentős túllépésének a bekövetkezett balesetre nincs kihatása, ha a más járművezető által előidézett veszélyhelyzet folytán a vádlott az azonnali fékezés ellenére sem tudta elkerülni a szabálytalanul áthaladó gyalogos elütését [Btk. 187. § (1) bek.; KRESZ 3. § c) pont; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
A katonai tanács a főhadnagy vádlottat a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta, és kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.
A tényállás szerint a vádlott 1996. december 2-án a délutáni órákban a szolgálati feladata ellátása során a szolgálati gépjárművel Budapesten közlekedett. A védett útvonalon haladva az útkereszteződést 53-57 km/óra sebességgel közelítette meg. Ugyanebben az időben haladt a kereszteződés felé az alárendelt utcában I. T. a személygépkocsijával. A szabálytalanul parkoló gépjárművek miatt kis - 13-15 km/óra alatti - sebességgel közelítette meg az útkereszteződést, és az ott álló járművek elejét kb. 1 m távolságra elhagyva megállt annak érdekében, hogy az elsőbbségadási kötelezettségének eleget tegyen. A vádlott I. T. járművét észlelve, indokolatlanul túlzott mértékben irányt változtatott, járművével balra tért, és a - haladási irányát tekintve - jobbról átlós irányban balra, szabálytalanul áthaladó gyalogost, intenzív fékezés ellenére elütötte. A fékezés megkezdésekor a járművének sebessége 43-46 km/óra volt.
A baleset következtében a sértett ténylegesen 84 nap alatt gyógyuló, a bal sípcsont belső bütykének és a szárkapocs-csont fejének törését szenvedte el, de maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás kialakulása nem várható.
Az első fokú bíróság szerint a vádlott cselekményével megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezést, mely szabályszegés és a baleset, továbbá ennek eredményeként bekövetkezett sérülés között az okozati összefüggés állapítható meg.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője felmentés végett fellebbezett.
A katonai főügyész a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéshez csatlakozva indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlottat ez ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel.
A bejelentett fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a katonai tanács ítélete megalapozott, a tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, így azt elfogadta a felülbírálat alapjául.
A felmentés érdekében bejelentett fellebbezés, illetve a katonai főügyészi indítvány az alábbiak szerint alapos.
A rendelkezésre álló bűnügyi iratok alapján megállapítható, hogy a katonai tanács részletes bizonyítási eljárást folytatott le. Valamennyi fellelhető bizonyítékot az értékelési körébe vonta, és azok mérlegelése alapján állapította meg a tényállást.
Tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott azzal a cselekményével, mely szerint az I. T. által vezetett személygépkocsit észlelve indokolatlanul, túlzott mértékben irányt változtatott, és járművével balra tért, ezzel megszegte a KRESZ 3. §-ának c) pontjában foglaltakat, és hogy ez a szabályszegés, valamint a bekövetkezett baleset között okozati összefüggés áll fenn.
Az irányadó tényállás és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azt kell megállapítani, hogy a személygépkocsival haladó vádlott számára az alárendelt utcában közlekedő és a védett útra kb. 1 m távolságra behaladó I. T. által vezetett személygépkocsi - függetlenül annak sebességétől és megállásától is - közvetlen veszélyhelyzetet teremtett. A helyszíni szemle adatai alapján ugyanis az állapítható meg, hogy az adott forgalmi helyzetben a vádlott számára kb. 5 m szélességű út állt rendelkezésére, figyelembe véve az általa vezetett személygépkocsi 1,6 m-t meghaladó szélességét, az út szélén parkoló gépkocsik által elfoglalt területet, a behaladó személygépkocsi által elfoglalt útrészt, valamint az út másik oldalán levő útjavítás alatt álló területet is. Ez az útszélesség, vagyis a forgalmi sávjának mintegy 2 m-re rendelkezésre álló része - a megfelelő oldaltartás követelményeire is figyelemmel - nem tette lehetővé a vádlottnak, hogy az általa vezetett személygépkocsival változatlan iránytartással haladjon tovább. Ezért a védett útra kb. 1 m távolságra benyúló személygépkocsi kikerülése érdekében mindenképpen át kellett térnie - a képzeletbeli felezővonalat valamennyire átlépve - a szembejövő forgalom rendelkezésére álló sávba, azaz az általa vezetett személygépkocsit balra kellett kormányoznia. Az viszont kétségtelenül megállapítható, hogy a balra történt kormányzás indokolatlanul eltúlzott volt.
A fentiek alapján tehát megállapítható, hogy az I. T. által vezetett személygépkocsi behaladása miatt észlelt közvetlen veszélyhelyzet elhárításának a vádlott nem a legmegfelelőbb módját választotta ugyan, de ez a büntetőjogi felelősségét nem alapozza meg, a katonai tanács által hivatkozott KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt szabályszegés megállapítására ez a magatartás nem alkalmas. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint ugyanis az a gépjárművezető, aki a más által előidézett közvetlen veszélyhelyzetet akarja elhárítani, de a rendelkezésre álló rövid idő alatt az elhárításnak nem a legmegfelelőbb módját választja, az ezáltal bekövetkezett balesetért büntetőjogilag nem felel (BJD 6093.).
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt a körülményt is, hogy a vádlott sebességtúllépése - miszerint az útkereszteződést 53-57 km/óra sebességgel közelítette meg - és a bekövetkezett baleset, valamint annak eredménye között az okozati összefüggés megállapítható-e. A rendelkezésre álló bizonyítékokból az is következik, hogy a vádlott figyelmét az I. T. által vezetett személygépkocsi elvonta, a vádlott csupán az e gépkocsi által okozott veszélyhelyzet elkerülését követően észlelte a sértett gyalogost, amikor is azonnal fékezett, de a balesetet már - mivel az észlelésre féktávolságon belül került sor - nem tudta elkerülni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - egyetértve az ügyészi indítványban foglaltakkal - az adott útszakaszra megengedett 50 km/óra sebességhatár nem jelentős túllépése mint KRESZ-szabályszegés és a bekövetkezett baleset, valamint annak eredménye között sem állapítható meg az okozati összefüggés.
A kifejtettekre figyelemmel és a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve a vádlotti és védői fellebbezésben, illetve az ügyészi indítványban foglaltakkal - a vádlottat a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - bűncselekmény hiányában - felmentette. (Legf. Bír. Bf. V. 675/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás