BK BH 1999/354
BK BH 1999/354
1999.08.01.
Minthogy a fogva levő gyanúsítottat a nyomozó hatóságnak az alapos gyanú közlését követő huszonnégy órán belül ki kell hallgatnia, nem valósult meg az eljárási szabálysértés, ha a gyanúsított első kihallgatására a védő távollétében került sor;
a megfelelő kioktatás után történt vallomás teljes értékű bizonyítékként figyelembe vehető [Be. 132. § (2) és (4) bek., 133. § (2) és (3) bek., 87. § (2) bek.].
A megyei bíróság az 1997. március 17. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 13 évi börtönbüntetésre és 9 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az első fokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője felmentésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az első fokú bíróság a tárgyalást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le. Nem találta alaposnak e körben a védő által előadottakat, mely szerint a vádlottnak az 1995. július 11. napján tett beismerő vallomása - eljárási szabálysértés miatt - kierekesztendő a bizonyítékok köréből. A védő által megállapítani indítványozott eljárási szabálysértés egyrészt az, hogy a vádlottat nem figyelmeztették a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében rögzítettekre, másrészt a kihallgatáskor nem volt jelen a védő.
A Legfelsőbb Bíróság egyik hivatkozást sem találta alaposnak, egyetértve az első fokú bíróság által e körben kifejtettekkel.
A vádlottnak a nyomozás során 1995. július 11. napján tett vallomásáról felvett jegyzőkönyv tartalmazza a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra való figyelmeztetést. Ezt követően a vádlottnak az a nyilatkozata van rögzítve, hogy "a jogaimra történő figyelmeztetést megértettem, és kijelentem, hogy vallomást kívánok tenni, elmondom, hogy hogyan öltem meg a feleségemet". Nyomban ezt követően található a vádlott aláírása, majd a Be. 132. §-ában rögzített, védő választására való kioktatás és ennek a résznek is a vádlott részéről történt aláírása. A vádlott aláírása még ugyanezen lap alján, majd a későbbiekben minden lap alján is megtalálható. Ebből az következik, hogy a vádlott kioktatása a Be. 87. §-ának (2) bekezdésére is előírásszerűen - a Be. 133. §-ának (2) és (3) bekezdésében meghatározott rendelkezéseket is betartva - megtörtént, eljárási szabálysértés tehát nem valósult meg.
Nem alapos a védő távollétében való kihallgatásra - mint eljárási szabálysértésre - való hivatkozás sem. A Be. 132. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a gyanúsítottat az alapos gyanú közlését követően - ha fogva van, huszonnégy órán belül - ki kell hallgatni. A Be. 132. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kötelező védelem esetén a gyanúsított figyelmét fel kell hívni arra, hogy amennyiben három napon belül nem hatalmaz meg védőt, azt a hatóság rendeli ki. A gyanúsított tehát a fentiek szerint eljárási szabálysértés nélkül kihallgatható, és ha fogva van - a Be. 132. §-ának (4) bekezdésében foglaltak értelmében -, ki is kell hallgatni, a védő kirendelését megelőző három nap alatt értelemszerűen a védő távollétében.
A tényállást az első fokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével, az indokolási kötelezettséget is teljesítve, megalapozottan állapította meg. Megindokolta, hogy miért a vádlott beismerő vallomását fogadta el, és azt mely egyéb bizonyítékok támasztják alá. A megjelölt hivatkozások iratszerűek, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs lehetőség a másodfokú eljárásban. Mivel az első fokú bíróság ítélete megalapozott, ezért az irányadó a másodfokú eljárás során.
A mérlegeléssel megállapított, megalapozott, ezért a fellebbezési eljárás során irányadó tényállásból a vádlott bűnösségére levont következtetés helyes. A fellebbező vádlottnak és a védőjének a felmentést célzó fellebbezése eltérő tényállás megállapítására irányul, arra, hogy nem a vádlott volt a bűncselekmény elkövetője, erre azonban az első fokú ítélet megalapozottsága folytán nincs lehetőség.
Az első fokú bíróság a vádlott cselekményét helyesen minősítette.
A büntetést befolyásoló tényezőket az első fokú bíróság helyesen határozta meg, azokat a Legfelsőbb Bíróság csupán annyiban találta kiegészítendőnek, hogy további enyhítő körülmény az "időmúlás", tehát az a körülmény, hogy a bűncselekmény elkövetésétől annak elbírálásáig viszonylag hosszabb idő telt el.
Az első fokú ítélet rendelkezései megfelelnek a törvénynek, ezért az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 1316/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás