PK BH 1999/361
PK BH 1999/361
1999.08.01.
Állami tulajdonú ingatlan értékesítése esetén a vételár megállapítása és a privatizációs költségek elszámolása [Ptk. 210. § (1) bek.; 1992. évi XXXVIII. tv. 108. § (2) bek.; 1993. évi CXI. tv. 8. § (2)-(3) bek.; 3360/1993. Korm. hat.].
1994. november 4-én a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) mint eladó és a Gy.-i Városi Önkormányzat felperes mint vevő között adásvételi szerződés jött létre a gy.-i katonai laktanyára nézve 180 000 000 forint vételáron. A szerződés 2.6 pontjában az alperes vállalta, hogy a vételárból a felperes önkormányzatot az 1993. évi CXI. törvény 8. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján megillető részt, 75 714 099 forintot a teljes vételár beérkezését követő 15 napon belül visszautalja a felperesnek. A felperes birtokba lépett, az alperes azonban a szerződésben rögzítettek ellenére csupán 70 055 241 forint készpénzt utalt vissza a felperesnek, továbbá 2 829 428 forint kárpótlási jegyet számolt el a javára. A visszautalandó összeget az alperes arra hivatkozással csökkentette, hogy egyrészt a szerződésben a privatizációs költségeket helytelenül határozták meg, másrészt azokat csupán a szerződéskötés időpontjáig számolták, míg a birtokbaadásig további költségek merültek még fel.
A felperes keresetében a szerződésben rögzített összeg, valamint az alperes által átutalt összeg különbözeteként 5 658 858 forint és ezen összeg után 1994. december 27-től a kifizetésig évente a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő késedelmi kamat megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az első fokú bíróság a keresetnek helyt adva kötelezte az alperest 5 658 858 forint és kamata megfizetésére. Az első fokú bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy az alperes helytelenül számolta ki a csökkentő tényezőket, illetőleg helytelenül telepítette a költségeket a szerződésben, nem mentesíti őt a szerződés teljesítése alól.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Érvelése szerint az adásvételi szerződéssel szemben a peres felek elszámolását a Magyar Köztársaság 1994. évi költségvetéséről szóló 1993. évi CXI. törvény kötelező erővel határozza meg, a kógens törvényi rendelkezéstől pedig a felek érvényesen nem térhettek e1. Hivatkozott az alperes arra is, hogy a szerződés megkötésekor a privatizációs költségek tekintetében tévedésben volt.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét. A jogerős ítélet indokolása szerint a peres feleknek a felperest megillető visszatérítés összegére vonatkozó megállapodása nem sértett jogszabályt, mert az alperes csak a jogszabálynak nem minősülő 3360/1993. számú kormányhatározatban foglaltakat hagyta figyelmen kívül a szerződés megkötésekor. Alaptalannak ítélte a másodfokú bíróság az alperesnek a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésére történt hivatkozását is, mert az alperes számszaki tévedését nem a felperes okozta, és azt fel sem ismerhette.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok ítéletei jogszabálysértőek, mert a bíróságok nem voltak tekintettel arra, hogy a peres felek szerződésének a visszatérítésre vonatkozó rendelkezése kógens törvényi előírásokba [1993. évi CXI. törvény 8. §-ának (2) és (3) bekezdése; 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ának (2) bekezdése] ütközik és ezért részlegesen érvénytelen.
A felülvizsgálati kérelem alapos, mert a jogerős ítélet jogszabálysértő.
Tévedtek a perben eljárt bíróságok akkor, amikor szerződés teljesítése jogcímén az adásvételi szerződésben visszautalandóként megjelölt összeg még nem teljesített részének a megfizetésére kötelezték az alperest. Alappal hivatkozott ugyanis az alperes arra, hogy a szerződésben a visszautalandó összeg kógens törvényi előírásokba ütköző módon, téves számítás eredményeként lett megjelölve.
Az 1993. évi CXI. törvény 8. §-a mint kógens rendelkezés pontosan meghatározza, hogy az állami ingatlan értékesítése esetén a bevételnek mely ráfordításokkal, költségekkel csökkentett fele része illeti meg a települési önkormányzatot. Ez egy törvényi juttatás, amely ex lege és nem valamely szerződés rendelkezése alapján jár az illető önkormányzatnak. Ennek megfelelően a juttatás összege kiszámításának az elveit is a törvény és nem a felek megállapodása rögzíti. Az eljárt bíróságok tévesen tulajdonítottak tehát jelentőséget a visszatérítendő összeg szempontjából a felek szerződésének. A perbeli adásvételi szerződésben a peres feleknek nem kellett rendelkezniük a felperest az 1993. évi CXI. törvény 8. §-a alapján megillető összegről, erre nyilvánvalóan csak azon speciális helyzet miatt került sor, hogy maga az önkormányzat volt egyben az ingatlan vevője is.
Nincs tehát jogi jelentősége annak, hogy a felek rögzítették és annak sem, hogy adott esetben téves összegben rögzítették az alperesnek visszajáró összeget, mert e vonatkozásban a felek nem térhettek el a törvényi előírástól. Egyedül annak van jogi relevanciája, hogy a hivatkozott törvény alapján mi illette meg az önkormányzatot, ehhez pedig azt kellett volna a bíróságoknak vizsgálni, hogy a felperes a 8. §-a (3) bekezdésében meghatározott ráfordításokkal és igazolt összegben csökkentette-e a vételárat.
A perben rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes a törvényi előírásnak megfelelő őrzésvédelmi, állagmegóvási, értékesítési költségeket számolta el privatizációs költségként, és azokat összegszerűen is igazoltan, a birtokba adásig terjedő időszak egészére vette figyelembe. Jogszerűen számolta el az alperes a környezetvédelmi kármentesítésre alapított összeget is, mert ez a hivatkozott törvény 8. §-ának (3) bekezdésében felsorolt "kártalanítással" kapcsolatos költség körébe tartozik, és így a bevételt csökkentő ráfordításnak számít. E tétel figyelembevétele tehát nem a jogszabálynak valóban nem minősülő 3360/1993. számú kormányhatározaton, hanem törvényen alapult.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alperes maradéktalanul eleget tett a törvényben előírt visszautalási kötelezettségének, így a felperes keresete alaptalan volt, azt az eljárt bíróságoknak el kellett volna utasítaniuk. Mivel a bíróságok - téves jogi álláspontjuk folytán - nem így döntöttek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 22.932/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás