PK BH 1999/364
PK BH 1999/364
1999.08.01.
Biztosítási szerződés megtámadása tévedést okozó adatszolgáltatás alapján [Ptk. 536. § (1) bek., 540. §, 210. § (1) bek.].
A biztosított felperes - a rendelkezésre álló okiratok tartalma szerint - 1993. december 17. napján, az alperes hivatalos helyiségében, nyaralóingatlanára vonatkozó, Családi Otthon Biztosítás kötésére irányuló ajánlatot tett az alperesnek. Az ennek mellékleteként kitöltött adatközlő kérdőív 1. pontjában a nyílászárókra vonatkozóan olyan tájékoztatást adott, hogy az ablakok 2 m felettiek, ráccsal és azzal egyenértékű más mechanikai szerkezettel, illetőleg biztonsági üveggel nem rendelkeznek. Emellett - nehezen olvasható - kézírással rávezették azt is, "a teraszra nyíló ablakon is zsalu van, a terasztól 0,80 cm magasan van. Ablakok magassága 150 cm." Az alperes manipulátora - az alperes belső utasításai alapján - úgy foglalt állást, hogy az épület a részleges mechanikai védelem követelményeinek megfelel, mely azzal a következménnyel jár, hogy az alperes helytállási kötelezettségének felső határa az ingó II. vagyoncsoportba tartozó tárgyaknál 500 000 Ft. A felperes nyaralójába 1994. február 20. és 24. napja közötti időszakban ismeretlen személyek a terasznál levő ablak zsalujának felfelszítésével és az üveg betörése útján behatoltak, és onnan különböző ingóságokat tulajdonítottak el. A felkutatásukra indult nyomozási eljárás nem járt eredménnyel. Ezért a felperes keresetében a betöréses lopásból mint biztosítási eseményből származó kára megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Az alperes viszontkeresetet támasztott a felperessel kötött Családi Otthon Biztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Állította, hogy a felperes megtévesztette a biztosítási ajánlat mellékletét képező adatközlő lap kitöltése során, az ablakok magasságát és mechanikai védelmét illetően.
A másodfokú bíróság jogerős "közbenső" ítéletével az első fokú bíróság határozatát - a keresetnek helyt adó közbenső ítéletnek, valamint a viszontkeresetet elutasító részítéletnek tekintetve - azzal hagyta helyben, hogy az alperes fizetési kötelezettsége a minimális mechanikai védelem feltételei szerint áll fenn. A vagyonbiztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló viszontkeresetet - a tévedésnek a Ptk. 210. §-ának (1) bekezdésében előírt feltételei hiánya miatt - alaptalannak találta. Igazoltnak látta továbbá, hogy a betöréses lopás mint biztosítási esemény bekövetkezett. Úgy foglalt azonban állást: a felperestől elvárható lett volna, hogy az ablakok magasságára vonatkozóan olyan nyilatkozatot tegyen, miszerint azt nem tudja, vagy annak lemérésére időt kér. Rámutatott, hogy ennek elmulasztásával adatközlési kötelezettségét megsértette, amely közrehatott az épület mechanikai védettségének és ezen keresztül az alperes helytállási kötelezettsége terjedelmének téves meghatározásában. Ebből olyan következtetésre jutott, hogy az alperes teljesítési kötelezettsége csak a ténylegesen fennállott minimális mechanikai védelem esetén irányadó értékhatár erejéig áll fenn.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a részleges mechanikai védelemnek megfelelő értékhatárt elfogadó első fokú ítélet helybenhagyása iránt. Ebben kifejtette, hogy az ablakok magasságának az alperes biztosítási szabályzata csak abban az esetben tulajdonít jelentőséget, ha az 2 m-nél magasabban helyezkedik el, nyitott, és az elkövető éppen ezen hatol be. Hangsúlyozta, hogy a perbeli esetben e konjunktív feltételek nem álltak fenn, ezért az ablakok elhelyezkedésének a káresemény bekövetkezésében nem volt szerepe.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, mely a vagyonbiztosítási szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló viszontkereset teljesítésére irányult. Kiemelte, hogy a felperes azt az ablakot jelölte meg 2 m feletti magasságban elhelyezkedőnek, amely helyesen a terepszint felett mindössze 80 cm-re volt, és amelyen keresztül a behatolás történt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulásával - a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében - tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította: azok annyiban alaposak, hogy a felek jogvitája a per eddig rendelkezésre álló adatai alapján, megnyugtató módon nem bírálható el.
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes javára szólóan 1993. december 17. napján tett ajánlattal, valamint annak az alperes által történt elfogadásával a peres felek között - a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése által szabályozott - biztosítási szerződés jött létre.
A Ptk. 210. §-ának (1) bekezdése értelmében, aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, szerződési nyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében, a törvény idézett rendelkezésére történő hivatkozással azért támadta a vagyonbiztosítási szerződés érvényességét, mert állítása szerint a felperes, illetőleg házastársa az adatközlő lap kitöltése során tévedésbe ejtette a biztosított nyaraló teraszára nyíló ablaknak terepszint feletti magasságát illetően.
A Ptk. 540. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a biztosított a szerződéskötéskor köteles a biztosítás elvállalása szempontjából lényeges minden olyan körülményt a biztosítóval közölni, amelyeket ismert, vagy ismernie kellett. Elmulasztásának jogkövetkezményeként a Ptk. 540. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A törvény idézett rendelkezéseire figyelemmel, mind a biztosítási szerződés megtámadása, mind pedig az alperes helytállási kötelezettségének fennállása és terjedelme szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a biztosítási ajánlat megtétele, illetőleg az adatközlő lap kitöltése alkalmával a felek részéről milyen nyilatkozatok hangzottak el. Különösen fontos annak vizsgálata, hogy az adatközlő lap 1. pontja mellé kézzel írott és az előzőekben ismertetett tartalmú szövegrész feljegyzésére milyen körülmények között került sor. A per erre vonatkozó és eddig rendelkezésre álló adatai ellentmondóak. Az alperes részéről az ajánlattétel során közreműködő F. L. Gy.-né vallomása szerint ugyanis "szóba sem került egyáltalán, hogy van-e az ingatlanon terasz". Az ő jelenlétében kitöltött adatközlő lap 1. pontja mellett található kézírás viszont egyértelmű utalást tartalmaz a teraszra, az arra nyíló ajtóra és ablakra, ezek magasságára és védettségére vonatkozóan.
A jogvita elbírálása szempontjából jelentős tények felderítetlensége [Pp. 163. § (1) bek.] miatt a támadott jogerős ítélet megalapozatlan és emiatt jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
A megismételt eljárás során mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy a kézírás mikor, hol és ki által került az adatközlő lapra. Amennyiben az volna megállapítható, hogy még az alperes manipulátorának az ajánlat elfogadásáról hozott döntése előtt vezették rá, az nyilvánvalóvá tenné, hogy az abban foglalt tényekről az alperesnek a jogügylet létrejötte idején már tudomása volt. Ebben az esetben sem az e körülményekre vonatkozó tévedésére, sem pedig helytállási kötelezettsége terjedelmének téves meghatározására nem hivatkozhatna sikerrel.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás költségét - a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján - csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről is a másodfokú bíróságnak kell majd döntenie az eljárást befejező határozatában. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 22.596/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás