PK BH 1999/374
PK BH 1999/374
1999.08.01.
A költségmentesség engedélyezése során a kérelmező által folytatott jelentős értékű építkezés figyelembevétele [Pp. 84. § (1) bek.; 2/1968. (I. 24.) IM r.; 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. § (1) és (2) bek.; az 1966. évi 8. tvr.-tel kihirdetett Egyezmény 20. cikke].
Az első fokú bíróság végzésével elutasította a felperes költségmentesség engedélyezése iránti kérelmét, egyben felhívta, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt - leletezés terhe mellett - rójon le 750 000 forint illetéket.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatásával a költségmentesség engedélyezését kérte. Kérelmét azzal indokolta, hogy keresetében hibás teljesítésből eredő igényt érvényesít, és bár német állampolgár, de Magyarországon lakik. A magyar jog szerint "egyéni vállalkozónak" minősül, aki csak a 65. életévének betöltése után lesz nyugdíjjogosult, a becsatolt adóbevallás tanúsága szerint keresőfoglalkozással nem rendelkezik. Egyetlen bevételi forrása az, hogy házának egy részét bérbe adja, ebből havonta bruttó 75 000 Ft jövedelme van, ami nem teszi lehetővé a 750 000 Ft illeték lerovását, jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintettel. Az alperes által hibásan kivitelezett lakás lakhatóvá tétele és a nagyobb hibák kijavítása olyan anyagi megterhelést jelent a felperes számára, mely megalapozza a költségmentesség iránti kérelmét.
A fellebbezés nem alapos.
Az 1966. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett Hágai Egyezmény IV. fejezetének 20. cikke értelmében bármelyik szerződő állam polgára a többi szerződő államban az ott hatályos jogszabályoknak megfelelően ugyanúgy részesülhet költségmentesség kedvezményében, mint a belföldiek.
A költségmentesség feltételeiről szóló Pp. 84. §-ának (1) bekezdéséből kitűnően költségmentesség azt a felet illeti meg, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja.
A 6/1986. (VI. 26.) IM r. 6. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a fél jövedelme (munkabére, nyugdíja, egyéb rendszeres pénzbeli juttatása) nem haladja meg a munkaviszony alapján megállapított öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagyona pedig - a szokásos életszükségleti és berendezési tárgyakon felül - nincs, részére költségmentességet kell engedélyezni. A második bekezdés szerint kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett.
A 2/1968. (I. 24.) IM rendeletben szabályozott módon igazolható a költségmentesség engedélyezésének feltétele.
Az első fokú bíróság e körben megalapozottan állapította meg, hogy a felperes olyan értékű építkezésbe kezdett Magyarországon, amely mindenképpen arra utal, hogy anyagi körülményei lehetővé teszik számára az állam javára járó illeték lerovását. Helytálló az a megállapítás is, hogy a havi 75 000 forintos jövedelem már önmagában is alaptalanná teszi a költségmentesség engedélyezése iránti kérelmet, a fent hivatkozott rendelkezések alapján.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság végzését a fent kiemeltekre figyelemmel a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az 1990. évi XCIII. törvény módosított 57. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a fellebbezési eljárási illetékről nem kellett rendelkezni. (Legf. Bír. Pf. VIII. 23.883/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás