GK BH 1999/378
GK BH 1999/378
1999.08.01.
Bankműveleteknél az "átvezetésre" vonatkozó megbízás esetén a bank "részfizetési" kötelezettségének kizártsága [Ptk. 529. §; 39/1984. (XI. 5.) MT r.; 52/1990. (III. 31.) MT r. 10. § (1)-(2) bek.; 3/1992. (MK 34.) MNB rek. 2. §, 24. § (1) és (5) bek.].
A peres felek 1992. március 4-én bankszámlaszerződést kötöttek, amelynek részét képezte az 1988. március 1-jétől hatályban volt Banki Általános Üzleti Feltételek (a továbbiakban: Feltételek). A felperes 1993. december 22-én megbízást adott az alperesnek 43 965 DM átutalására a csehországi székhelyű LEKOM cég részére. A felperes képviselője az átvezetési megbízás elnevezésű nyomtatványt kitöltötte, és ebben megbízta az alperest, hogy az elszámolási számlájáról a devizaátutalás forintfedezeteként 2 699 165 Ft-ot, jutalék címén pedig további 3856 Ft-ot, összesen 2 703 021 Ft-ot utaljon át a devizafedezeti számlára. Ekkor a felperes elszámolási bankszámlájának a záróegyenlege 674 675 volt. A következő napon - 1993. december 23-án - erre a bankszámlára 2 millió forint érkezett, így a bankszámla záróegyenlege 2 662 675 Ft lett. Erről az alperes a felperest bankszámlakivonattal értesítette. A felperes a forintfedezetet 1994. január 11-én egészítette ki 185 000 forint befizetésével. Ezt követően az alperes a devizaátutalásra vonatkozó megbízást 1994. január 13-án teljesítette.
A felperes keresete alapján - amely 2 074 000 Ft kár és ennek 1994. február 1-jétől járó kamatai megfizetésére irányult - az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott.
Ebben megállapította, hogy a felperes "kártérítési keresete" a jogalap vonatkozásában 70%-ban fennáll. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes képviselőjét az alperes a megbízás átvételekor - 1993. december 22-én - tájékoztatta az átutaláshoz szükséges forintfedezet összegéről. A felperes által hivatkozott 2 millió forint 1993. december 23-án történt jóváírásával sem érte el az elszámolási folyószámla egyenlege azt az összeget, amelyet az átutalási megbízás alapján a devizafedezeti számlára az alperesnek át kellett volna utalnia. Ezt azonban a felperes is tudta, mert a megbízás beadásakor értesült a forintfedezet pontos összegéről és a bankszámla-kivonatot is megkapta. Az alperesnek azonban a Feltételek 4.7.2 pontja értelmében haladéktalanul értesíteni kellett volna a felperest arról is, hogy az 1993. december 22-én átadott megbízás teljesítése fedezethiány miatt ugyancsak akadályba ütközik. Ezt az alperes elmulasztotta. A felperes sem úgy járt el azonban, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt, mert pontosan tudta, hogy a bankszámláján lévő pénz a 2 millió forint jóváírása után sem fedezi az átutalási megbízásban foglalt összeget, ennek ellenére a hiányzó összeget nem pótolta. Ezért az elsőfokú bíróság a felmerült kárért a felperes közrehatását 30%-ban, az alperesét 70%-ban állapította meg.
Ezt a közbenső ítéletet a másodfokú bíróság a peres felek fellebbezése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes kötelezettségszegése az értesítés elmaradása és a felperest ért kár közötti okozati összefüggés nem állapítható meg. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az alperest a perbeli esetben a bankszámlakivonat megküldésén túl értesítési kötelezettség is terhelte, de nem értett egyet azzal, hogy ez az alperesi mulasztás 70%-ban járult volna hozzá az alperes kárának bekövetkeztéhez. A kár a másodfokú bíróság álláspontja szerint egyedül a felperes magatartásának a következménye. Az alperesi értesítés ugyanis a felperessel olyan tényt közölt volna, amelyet a felperesnek értesítés nélkül is tudnia kellett. Ezért az alperes mulasztása és a felperesi kár bekövetkezte között az okozati összefüggés nem volt megállapítható.
Ezen jogerős másodfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, és a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereseti kérelmének helyt adó ítélet meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság az ítélete meghozatalakor nem vette figyelembe a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet végrehajtásáról rendelkező - többször módosított - 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, amelynek a hatályos szövege értelmében a pénzintézet köteles részfizetést teljesíteni, ha a bankszámlán legalább 20 000 Ft részfedezet van. Az alperes azzal a magatartásával, hogy a részteljesítést elmulasztotta, a felperesnek kárt okozott, ezért a Ptk. 529. §-a alapján a felperes kártérítési igénye megalapozott. Ezen túlmenően - álláspontja szerint - a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperes megfelelő tájékoztatást kapott volna a szükséges forintfedezet összegéről. Az átutalási megbízásnak az összegszerűségre vonatkozó részét ugyanis az alperes töltötte ki, azt a felperes még a kitöltés előtt írta alá. Így a felperes nem kapta meg a szükséges tájékoztatást, ezért 1993. december 22-én nem lehetett tisztában azzal, hogy december 23-án mekkora összeg hiányzik az átutalás teljesítéséhez.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között az abban megjelölt jogszabálysértés tekintetében vizsgálhatja felül. A felperes a jogsértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 24. §-ának (5) bekezdése alapján nem vizsgálta az alperes részteljesítési kötelezettségét, továbbá, hogy a felperes tájékoztatását illetően a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem helytálló következtetést vont le [Pp. 206. § (1) bek.].
A 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés megsértésére a felperes alaptalanul hivatkozott, mert annak 2. §-a szerint a belföldi forintfizetéseket kell a rendelkezés szerint teljesíteni. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhely tehát belföldi részfizetési kötelezettségre vonatkozik. A perbeli esetben a felperes belföldi fizetésre nem adott megbízást. A felperes átvezetési megbízást adott a folyószámláról a devizafedezeti számlára, tehát e vonatkozásban fel sem merülhet a bank "részfizetési" kötelezettsége, mivel az átvezetés a számlatulajdonosnak a saját bankszámlái közötti könyvelési művelet. A felperes fizetési megbízása külföldi cég részére, külföldi fizetőeszközzel történő fizetésre szólt. Ez a megbízás a külkereskedelmi szerződésekkel kapcsolatos fizetések rendjéről szóló módosított 52/1990. (III. 21.) MT rendelet 10. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján magában foglalta azt is, hogy a felperes vásárolja meg a Magyar Nemzeti Banktól, illetve bocsássa a kifizető bank rendelkezésére azt a devizát, amellyel a külföldi tartozását - átutalással - kívánja teljesíteni. Ezért a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a belföldi fizetésekre vonatkozó 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés 24. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat az ítélete meghozatalakor nem vette figyelembe, és nem állapította meg az alperes terhére, hogy az a részteljesítési kötelezettségét elmulasztotta.
A felperesnek a tájékoztatási kötelezettség megsértésével kapcsolatos érvelése nem helytálló. A felperes e vonatkozásban a tényállás megalapozatlanságára hivatkozott. A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére az eljárási szabályok megsértése is alapot adhat, amennyiben a bírósági ítélet tényállása iratellenesen került megállapításra, vagy a bizonyítékokat az eljárási szabályok megsértésével vették fel, és azok mérlegelése nem okszerű, logikai ellentmondást tartalmaz, a jogszabálysértés megállapítható. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírói mérlegelés felülmérlegelésének helye lenne.
A perbeli esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem okszerűtlenül jutottak az eljárt bíróságok arra a kővetkeztetésre, hogy az alperes tájékoztatta a felperest a megbízás teljesítéséhez szükséges forintfedezet nagyságáról. A meghallgatott tanúk valamennyien érdekeltek voltak. A felperes kültagja az általa elegendőnek ítélt 2 millió forint átutalása iránt már a devizaátutalási megbízás előtt intézkedett, az összeg december 23-án került jóváírásra a felperes számláján. A felperes szervezeti képviselője bizonytalan előadást tett a vonatkozásban, hogy december 22-én vagy 23-án volt-e az alperesi bankban. Az átvezetési megbízás dátuma december 22-e volt, az alperes két banki tisztviselője egybehangzóan vallotta, hogy kiszámolták a fedezethez szükséges összeget és arról a felperes képviselőjét tájékoztatták, mivel a szükséges fedezet még nem volt rajta a felperes számláján. A felperes képviselője G. L. azt vallotta, hogy a banki tisztviselők "kiszámoltak" mindent, és nem állította, hogy a "kiszámolt összegről" nem értesült a bianco megbízás miatt. Ilyen körülmények között a bizonyítékok értékelésében nincsen olyan logikai ellentmondás, amely a felülvizsgálatot megalapozná.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - nem találta jogszabálysértőnek, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.894/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás