393/B/1999. AB határozat
393/B/1999. AB határozat*
2005.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítása, illetve nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata iránti indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény 1. §-a nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó első, hiányosan benyújtott indítványában azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy kötelezze az Országgyűlést a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény (a továbbiakban: Tv.) mielőbbi módosítására, és az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére. Az indítványozó szerint az Alkotmánnyal ellentétes az, hogy a pártok ingatlanigényét a Tv. nem rendezte. A hiánypótláskor, 2000. október 30-án az indítványozó utólagos normakontroll iránti kérelmet nyújtott be, jelezve, hogy a Tv. 1. §-át azért tartja az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek, mert az az állami ingatlanokat ingyenesen használó pártokat kivonja a törvény személyi hatálya alól.
Az indítvány szerint továbbá a Tv. 1. §-a ellentétes az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 14. cikkével is, amely a diszkrimináció tilalmáról rendelkezik.
2. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése a következő:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”
A Tv. indítványozó által megjelölt paragrafusa a következő:
„1. § A törvény rendelkezéseit alkalmazni kell az állami tulajdonban lévő arra az ingatlanra, amelynek a (vagyon)kezelői joga a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló, módosított 1990. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. § (3) bekezdése alapján a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot (a továbbiakban: KVI) illeti meg, kivéve e vagyoni körből a pártok által a Tv. 2. §-a alapján használt ingatlanokat.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A pártok ingyenes használati jogát a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Tász. tv.) alapította. A Tász. tv. 2. § (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezetet, ideértve a pártokat is, ingyenes használati jog illeti meg arra az ingatlanra, amelyre vonatkozó kezelői jog a törvény folytán szűnt meg. A Tász. tv. 2. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben említett használati jog a társadalmi szervezetet külön törvényben megállapított határidőig, illetőleg külön törvényben kijelölt szervezettel az ingatlan használatára vonatkozó szerződés megkötéséig illeti meg.
Az 1990-ben alkotott szabályozás kifejezetten átmeneti jellegű volt. A Tász. tv. 6. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a törvény alapján megszűnt kezelői joggal érintett ingatlanok hasznosításának módjáról új törvényt kellett alkotni. A Tász. tv. hatálya alá tartozó ingatlanok döntő többségének helyzete az egyes sportcélú ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1996. évi LXV. törvénnyel, illetőleg a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló – az 1999. évi CVII. törvénnyel módosított – 1997. évi CXLII. törvénnyel oldódott meg.
A folyamat lezárásaként, a Tász. tv. hatálya alá tartozó pártok által használt ingatlanok hasznosításának rendezése érdekében – a tárgykör szerinti összefüggésükre tekintettel az állami tulajdonban lévő egyéb ingatlanokon pártok javára fennálló használati jogviszonyokat is érintően – az Országgyűlés 2000-ben megalkotta az állam tulajdonában és pártok használatában álló ingatlanok hasznosításának rendezéséről szóló 2000. évi XCV. törvényt. Az indítványozó álláspontját összefoglaló indítvány-kiegészítés benyújtásakor, 2000. október 30-án ez utóbbi már hatályos volt.
2. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben pedig, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 47, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.]
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „[a] diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.] „[A]lkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel”. [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.]
Az Alkotmánybíróság először ezért azt vizsgálta, hogy az indítványozó által megjelölt pártok és egyéb társadalmi szervezetek csoportja homogén csoportnak tekinthető-e.
A pártok társadalmi rendszerben betöltött alkotmányos funkciója eltérő a többi társadalmi szervezetétől. A pártok a demokratikus rendben sajátos közvetítő szerepet töltenek be az állam és a társadalom között. Az Alkotmány is külön rendelkezik a pártokról: az Alkotmány 3. § (2) bekezdése határozza meg a párt társadalmi, képviseleti feladatát, nevezetesen azt, hogy a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában. A pártok ezért nem sorolhatók azonos csoportba az egyéb társadalmi szervezetekkel, tehát a különbségtétel nem alkotmányellenes.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy nem minősül az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző önkényes megkülönböztetésnek az, hogy a pártok által használt állami ingatlanok jogi helyzetét a törvényhozó nem a Tv.-ben, hanem más, külön törvényben rendezte, azért az indítvány erre vonatkozó részét elutasította.
3. Az indítványozó szerint a Tv. 1. §-a ellentétes az Egyezmény 14. cikkével is, mely a diszkrimináció tilalmáról rendelkezik.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 44. §-a értelmében az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg a 21. § (3) bekezdésben meghatározott szervek vagy személyek indítványára vizsgálja meg a jogszabály vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének kérdését. E törvény 21. § (3) bekezdése szerint az eljárást az ott megjelölt szervek vagy személyek indítványozhatják.
Ez alapján megállapítható, hogy az indítványozónak az Abtv. szerint nincs jogosultsága az eljárás kezdeményezésére, ezért az indítványt e tekintetben az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2005. március 29.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás