BK BH 1999/398
BK BH 1999/398
1999.09.01.
I. A csalás bűntettének nem az előkészületét, hanem a kísérletét valósítja meg, aki a más nevére szóló személyi igazolvány meghamisításával olyan fiktív adásvételi szerződést köt, amely szerint az ingatlant a saját nevére megvásárolta, majd ezt a hamis aláírásokkal ellátott ingatlan-adásvételi szerződést a földhivatalnál a széljegy bejegyzése érdekében benyújtja, ezután pedig az ingatlanra nézve, az adásvételi szerződés létrejötte érdekében - mint tulajdonos - az ingatlant megvásárolni szándékozó, megtévesztett személlyel tárgyalásba bocsátkozik, és előszerződést köt [Btk. 16. §, 18. §, 318. § (1) bek.].
II. A magánokirat-hamisítás vétsége - az okirat felhasználásának hiányában - nem valósul meg, ha a csalás kísérletét megvalósító személy a más tulajdonában levő ingatlanra nézve, hamis adatok feltüntetésével, a megtévesztett személlyel előszerződést köt (Btk. 276. §).
A kerületi bíróság az 1997. július 10. napján kelt ítéletével a II. r. terheltet 2 rb. különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérlete és közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A másodfokú bíróság az 1998. április 28. napján kelt ítéletével a II. r. terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét mindössze annyiban változtatta meg, hogy a terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében is megállapította, továbbá a terhelt vagyon elleni bűncselekményét 1 rendbelinek és társtettesként elkövetettnek értékelte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1996 márciusát követően az I. r., II. r. és III. r. terheltek megegyeztek abban, hogy ingatlanokat a nevükre íratnak, majd azokat eladják. Az eladó szerepét a II. r. terhelt vállalta.
A megegyezésnek megfelelő „ügylet” lebonyolítására az M. L. tulajdonában álló budapesti ingatlant szemelték ki, amelynek a forgalmi értéke kb. 16 millió forintra volt tehető.
1993 áprilisában az I. r. terhelt vásárolt egy B. A. nevére szóló személyi igazolványt, amelybe a II. r. terhelt fényképét beragasztották.
Az I. r. terhelt készített egy fiktív adásvételi szerződést - amely szerint M. L. a budapesti ingatlant eladja B. A.-nak -, ezt eladóként az I. r. és a II. r. terhelt, vevőként pedig B. A. néven a II. r. terhelt írták alá, majd ezt a szerződést a tulajdoni változás átvezetése céljából a földhivatalnál benyújtották, ahol az ingatlan tulajdoni lapjára széljegyként az adásvételi szerződést bejegyezték.
A hirdetésre A. B. sértett jelentkezett, akivel a II. r. terhelt mint B. A. tárgyalt, ekkor bemutatta a II. r. terhelt azt az adásvételi szerződést is, amellyel M. L.-től megvásárolta az ingatlant. A. B. a tárgyalás eredményeképpen egymillió forint foglalót akart átadni a II. r. terhelt részére, aki ezt azzal hárította el, hogy majd másnapi találkozásuk alkalmával fogja átvenni ezt az összeget.
Ezt követően a sértett felkereste a budapesti ingatlant, az abban lakó M. L. felvilágosította, hogy ő nem adta el az ingatlant, B. A.-t nem is ismeri. Azért, hogy a II. r. terhelt szerepére fény derüljön, A. B. az ismerősét - T. S.-t - kérte fel arra, hogy a szóban levő ingatlanra a II. r. terheltnél ő is vevőként jelentkezzék. A II. r. terhelt ismét B. A.-nak adta ki magát, majd 1996. április 24-én ugyanezen a néven eladóként az ingatlanra előszerződést is kötött, amelynek alapján T. S.-től egymillió forint foglalót akart átvenni. A foglaló átvétele előtt azonban az időközben értesített rendőrség a II. r. terheltet tetten érte.
A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt és védője a terhelt bűnösségének a büntető anyagi jogszabály megsértésével történt megállapítása miatt, a II. r. terhelt felmentése érdekében nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Álláspontjuk szerint a II. r. terhelt cselekménye csak a csalás előkészületének a megállapítására alkalmas, és ez nem büntethető. Az ítélet ugyanis nem állapította meg tényként, hogy a II. r. terhelt A. B.-vel a meghirdetett ingatlan eladásáról tárgyalt, és ebben megállapodott, továbbá a II. r. terhelt csak a csalás kifejtéséhez szükséges feltételeket teremtette meg. Arra is hivatkoztak, hogy az ingatlanra csak írásbeli formában lehet adásvételi szerződést kötni, és a foglaló jogi jelentőségét azáltal nyeri, hogy annak a tényleges átadása is megtörténik. A védő a nyilvános ülésen a terhelt bűnösségének a magánokirat-hamisítás vétségében történt megállapítását is jogszabálysértőnek tartotta.
A legfőbb ügyész a támadott ítéletek hatályukban fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány részben alapos.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal az állásponttal, hogy a II. r. terhelt cselekménye nem jutott el a csalás bűncselekményének a kísérleti szakaszába, az csak - nem büntetendő - előkészületi cselekmény volt.
A Btk. 17. §-ának és 18. §-ának az egybevetéséből levonható: az előkészület a (szándékos) bűncselekmény kísérleti szakaszát megelőző stádiuma. Az előkészületet alapvetően az határolja el a kísérlettől, hogy míg a bűncselekmény kísérletének megállapításához szükséges elkövetési magatartást a Btk. különös részében meghatározott törvényi tényállás tartalmazza, addig az előkészület diszpozíciója - ezen belül az elkövetési magatartása - a büntetőtörvény általános részében meghatározott. Ebből következik: nem előkészületként, hanem kísérletként értékelendő annak az elkövetőnek a magatartása, aki a törvény különös részében meghatározott bűncselekmény törvényi tényállásában foglalt elkövetési magatartás szándékos véghezvitelét megkezdte.
Az irányadó tényállás szerint a II. r. terheltnek az az eljárása, hogy - társával együttműködve - M. L. tulajdonában álló ingatlanra hamis adásvételi szerződést kötött és azt a földhivatalhoz benyújtva felhasználta: a csalás bűncselekménye vonatkozásában valóban előkészületi magatartás. Ugyancsak az előkészület fogalmi körébe esik ugyanennek az ingatlannak az eladásra meghirdetése is. Ezzel ugyanis a II. r. terhelt a csalás bűncselekményének az elkövetéséhez szükséges vagy az azt könnyítő feltételeket teremtette meg.
Ámde a II. r. terheltnek az a további cselekménye, hogy a hirdetésre jelentkező vevőkkel - A. B.-vel, illetve T. S.-sel az ingatlan eladásáról tárgyalásba bocsátkozott, azt állította és a földhivatalhoz benyújtott hamis adásvételi szerződés bemutatásával olyan látszatot keltett, hogy az ingatlan az ő tulajdona, sőt T. S.-sel az ingatlan eladására adásvételi előszerződést is kötött, már nyilvánvalóan túllépett az előkészület fogalmi körébe illeszkedő magatartáson. Ezzel a magatartással - mindkét sértett vonatkozásában - a csalás Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartását - a tévedésbe ejtést - teljeskörűen megvalósította.
Miután az elkövetési magatartás kifejtése a jogtalan haszonszerzés céljából megtörtént - ezt a célzatot a felülvizsgálati indítvány sem tette vitássá -, de a sértetteknek az ezzel okozatos károsodása nem következett be, a csalási cselekmény ún. befejezett kísérlet. Ebből a szempontból nincs jogi jelentősége annak, hogy az ingatlanra csak írásban lehet érvényesen adásvételi szerződést kötni, és a szerződéskötéskor ezen a néven átadott pénzösszeg tekinthető foglalónak. Nem a II. r. terhelt magatartásának az okozatos következménye volt, hagy A. B. sértett esetében az írásba foglalt adásvételi szerződés megkötésére és a vételár vagy foglaló kifizetésére - azaz a kár bekövetkezésére - nem került sor. T. S. esetében pedig írásbeli szerződés (előszerződés) is készült, ennek alapján a - büntetőjogilag kárként kezelendő - foglaló átvételét csak a rendőrségi tettenérés akadályozta meg.
A II. r. terhelt bűnösségének a különösen nagy kárt okozó csalás bűntette kísérletében való megállapítása a jogerős ítéletben tehát helyesen történt.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyésznek az álláspontjával abban is, hogy a másodfokú bíróság tévesen értékelte egyrendbeliként a II. r. terheltnek az elsőfokú bíróság által helyesen kétrendbeliként minősített csalási cselekményét akként, hogy az A. B. sérelmére megvalósított csalás kísérletének körébe vonta a T. S. tekintetében kifejtett cselekményt is. A II. r. terhelt szemszögéből nézve a csalási cselekménynek két sértettje van - A. B. és T. S. -, mindkét sértett tekintetében a kísérlet szintjén a csalás bűncselekménynek a törvényi tényállása önállóan megvalósult. Márpedig ez a cselekmény 2 rb. bűncselekményként való értékelését teszi szükségessé, függetlenül attól, hogy az egyik - T. S. - sértett sérelmére megvalósult csalási cselekmény a sértett beavatottsága folytán ún. alkalmatlan kísérlet. T. S. ugyanis - a tényállás adatai szerint - a II. r. terhelt leleplezése érdekében bocsátkozott a II. r. terhelttel tárgyalásba, kötött vele előszerződést, az ő irányában kifejtett elkövetési magatartás - megtévesztés - azonban alkalmatlan volt arra, hogy tévedésbe essen; ez a körülmény viszont a terhelt magatartásától teljesen független.
A felülvizsgálati indítvány iránya folytán nem bocsátkozhatott a Legfelsőbb Bíróság annak az érdemi vizsgálatába sem, hogy az eljárt bíróságok a II. r. terheltnek mely magatartását értékelték közokirat-hamisítás bűntettének: azaz a hamisított személyi igazolványnak a csalás kísérlete részét képező felhasználását [Btk. 274. § (1) bek. b) pont] vagy az előzőleg ettől függetlenül megvalósult azt a magatartást, hogy a hamis adásvételi szerződést a földhivatalnak bemutatta, amelynek eredményeként az ingatlan-nyilvántartásban a hamis adásvételi szerződés széljegyzetként feljegyzésre került [Btk. 274. § (1) bek. c) pont], továbbá helyes volt-e ennek a bűncselekménynek az egyrendbeliként történt jogi minősítése.
Egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a kiegészített felülvizsgálati indítvánnyal annyiban, hogy a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogszabályt megsértve állapította meg a II. r. terhelt bűnösségét magánokirat-hamisítás vétségében. Az ítéletének indokolásából kivehetően a másodfokú bíróság a II. r. terheltnek azt a magatartását értékelte magánokirat-hamisítás vétségeként, hogy az ingatlanra T. S.-sel adásvételi előszerződést kötött. A szóban a levő szerződés - mint magánokirat - nem vitásan valótlan tartalmú, minthogy abban a II. r. terhelt a valójában tulajdonában nem álló ingatlanról - és hamis néven - rendelkezett tulajdonosként.
Ámde a Btk. 276. §-a szerint a magánokirat-hamisítás a hamis, hamisított, illetve valótlan tartalmú magánokiratnak valamely jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének a bizonyítása érdekében történő felhasználásával valósul meg. A törvényi tényállás elkövetési magatartása tehát nem a hamis okiratkészítés, hanem annak felhasználása. Az irányadó tényállás szerint azonban a II. r. terhelt részéről felhasználás nem történt, ilyenként értékelhető tevékenységet a II. r. terhelt meg sem kezdett.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletnek a II. r. terhelt bűnösségét a magánokirat-hamisítás vétségében megállapító rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a II. r. terheltet ennek a bűncselekménynek a vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Egyebekben viszont, a II. r. terheltre vonatkozó részeiben az eljárt bíróságoknak a felülvizsgálati indítványban támadott ítéleteit hatályukban fenntartotta. A felmentő rendelkezés az általa nem érintett bűncselekményeket illetően az enyhítő rendelkezés alkalmazásával kiszabott büntetés tartamának a változtatását nem teszi szükségessé. (Legf. Bír. Bfv. III. 682/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás