BK BH 1999/400
BK BH 1999/400
1999.09.01.
I. Az emberölés kísérletének erős felindulásban elkövetése nem állapítható meg, ha a vádlott a cselekményt a sértett kifogásolható viselkedésének - de nem méltányolható okból keletkezet indulat - hatására valósította meg [Btk. 167. §, 166. § (1) bek., 16. §].
II. A sértettnek a bűncselekmény megvalósításában való közrehatása a büntetés kiszabása körében értékelhető, és megalapozhatja a különös méltányolhatóság megállapítását, amely folytán a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a vádlott a büntetés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsátható [Btk. 47. § (3) bek., 83. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1998. március 18. napján kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, a bűncselekmény eszközéül használt fejszét pedig elkobozta.
A tényállás szerint az 56 éves, súlyos testi sértés bűntette és más bűncselekmények miatt 1989-ben felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlott rendszeresen fogyasztott szeszes italt, idült alkoholistának tekinthető, akinek a kényszergyógyítása szükséges és indokolt.
A rendszeres alkoholfogyasztás eredményeként személyiségszerkezete torzulást mutat, kezdődő szellemi hanyatlás jellemzi, emellett primitív, igénytelen, érzelmileg feltűnően színtelen személyiség, mérsékelt indítékszegénység és érdektelenség jellemzi, morális és jellembeli gyengeségek határozzák meg viselkedését.
Személyiségszerkezete hátterében alkoholos eredetű agybántalom valószínűsíthető. A cselekmény időpontjában a vádlott a cselekmény társadalomra veszélyességének felismerésében és annak megfelelő magatartás tanúsításában enyhe fokban korlátozott volt.
A vádlott és felesége háztartásában él az ügy sértettje, a vádlott 32 éves fia. A sértett évek óta munkakerülő életmódot folytat, sem állandó, sem alkalmi munkát nem végez, és munkavállalásra nem is hajlandó. Emiatt rendszeresen volt a sértett és szülei közötti konfliktus, melyek szóbeli vitákban nyilvánultak meg, előfordult azonban az is, hogy a vádlott szüleit - az édesapját és az édesanyját is - tettlegesen bántalmazta.
1997. június 29-én a vádlott a délutáni órákban a helyi szeméttelepen vashulladékot gyűjtött, hogy azt lakására haza vigye, az ott található műhelyben szétválogassa, és egy 1910 gramm összsúlyú fejszével egyengesse. A vádlott ugyanis a havi keresetét ezzel a tevékenységgel is kiegészítette.
Amikor a vádlott hazatért, fia a sógorával az udvaron található nyári konyhánál beszélgetett. Itt tartózkodott ebben az időpontban a vádlott két unokája is, a 10 éves leány egy lavórban hajat mosott. A sértettnek is szándékában állt mosakodni, ezért a samponos vizet a lavórból kiöntötte. Emiatt a gyermek és a sértett között szóváltás kezdődött, ugyanis a gyermek kifogásolta, hogy a vizet a sértett kiöntötte.
A sértett a gyermekkorú kislány viselkedésének a hatására indulatba jött, és kiabálni kezdett, felrúgással fenyegette a gyerekeket.
A vádlott a műhelyben tartózkodva felfigyelt a szóváltásra, és meghallotta, hogy a fia fenyegetőzik. Ettől felindult állapotba került, és „megállj te dologtalan, majd adok én neked” felkiáltással a nyári konyhához szaladt. A bal kezében tartotta az egyengetéshez használt fejszét. A sértett próbált menekülni a vádlott elől, de az az épület sarkánál utolérte. Ekkor a sértett visszafordult, fordultában azonban a vádlott a kezében levő fejszével közepes-nagy erővel a fej jobb oldalára, a fül mögé sújtott. Az ütés következtében a sértett hanyatt esett, és rövid időre eszméletét vesztette. A vádlott ekkor visszatért a műhelyhez, ahova behúzódott, a sértettet pedig az édesanyja vette gondozásba.
A magához térő sértett ekkor még megöléssel fenyegette a vádlottat, annak végrehajtásához azonban már ereje nem volt.
A sértetten a koponyasérülése miatt azonnali műtétet hajtottak végre, amely sikerrel járt.
A vádlott bántalmazása következtében a sértett a fej jobb oldalán a falcsonti vetületben kb. 3 cm átmérőjű és 89 mm mélységű benyomatos koponyasérülést szenvedett. A törés alatt zúzódásos vérzési terület keletkezett, kis kiterjedésű pókháló hártya alatti vérzés is létrejött. A cselekmény életveszélyes állapotot hozott létre, a halált csak a szakszerű orvosi segítségnyújtás hárította el. A sérülés tényleges gyógytartama 6 hónap volt.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője téves minősítés miatt enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő álláspontja szerint a beszámítási képességében enyhe fokban korlátozott védence a munkátlan életvezetésű, az unokáival durván sértő hangnemet használó fiát erősen felindult állapotban ütötte fejbe a kezében tartott fejszével, ezért a cselekménye a privilegizált emberölés bűntette kísérleteként minősül.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az első fokon eljárt megyei bíróság az ügyfelderítési kötelezettségét megfelelő körben teljesítette.
A tényállásból okszerűen vont következtetést az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. A vádlott a tényállásból kitűnően a dologtalan és családján élősködő, kifogásolható magatartást tanúsító fiát egy kisméretű fejszével, közepes-nagy erővel fejbe ütötte, és ezáltal benyomatos koponyasérüléssel járó, közvetlen életveszélyt, hat hónapi gyógytartamú sérülést eredményező sérülést okozott.
Az indulatos vádlottnak a tényállásban foglalt magatartása az emberölés bűntettének kísérletét valósítja meg, mert az elkövetés eszköze, a végrehajtás módja és jellege egyértelműen az eshetőleges ölési szándékra ad következtetési alapot. A vádlott és a sértett között fennálló hozzátartozói kapcsolat még az elmérgesedett helyzet ellenére sem indokolja az egyenes ölési szándék fennállását. Az eshetőleges szándék azonban a magatartás tárgyi oldalának ismérveit vizsgálva, egyértelmű, és nem hagyható figyelmen kívül az alanyi oldalon jelentkező az a tény sem, hogy a cselekményt követően a vádlott a helyszínről eltávozott, közömbösen viseltetett a fia állapota iránt.
Nem értett egyet Legfelsőbb Bíróság a védelem jogi álláspontjával. A Btk. 167. §-ában megállapított erős felindulásban elkövetett emberölés törvényi feltétele, hogy az elkövető az ölési cselekményt éplélektani alapon kialakult olyan magas fokú indulat hatása alatt valósítsa meg, melynek következtében a belső egyensúlya megbomlik, a tudata elhomályosul, ennek folytán a megfontolás szokásos mértékének a megtartása számára lehetetlenné válik. Az indulat másik formája a patológiás, kóros indulat, amikor a felindulást kiváltó ok intenzitása a tudat elborulásához vezet. Ez az állapot kizárja, avagy korlátozza az elkövetőt cselekménye társadalomra veszélyes következményei felismerésében, ezért vele szemben a Btk. 24. §-ának (1) bekezdése avagy (2) bekezdése alkalmazható. A felindulás fennállását és annak fokát végig az elkövető konkrét pszichikai tulajdonságai alapján kell megítélni. Ebben a körben nem pusztán a cselekmény elkövetését közvetlenül megelőző előzményeknek, hanem valamennyi korábbi körülmény kölcsönhatásában és folyamatosságában való elemzése alapján lehet állást foglalni. A leggyakrabban előforduló kiváltó ok a sértett kifogásolható magatartása. Az erkölcsi menthetőség megállapításánál az is feltétlenül szükséges, hogy az elkövető felindultságát eredményező sérelem ne csak jogtalan, hanem súlyos sérelem legyen; így a családon belüli szitkozódások, sértések, szidalmak nem adnak alapot ennek megállapítására. Az adott esetben a dologtalan életvezetés és a sértett sértő megjegyzése együttesen sem alapozhat meg erkölcsileg méltányolható motívumot, azt azonban jelentősen megközelíti.
További feltétel az erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításánál a rögtönös szándék kialakulása, valamint az elkövetési módban megnyilvánuló féktelenség. Az elkövető a túlméretezett indulat következtében képtelen a magatartásának megfelelő irányítására. Ezek az utóbb említett ismérvek az adott tényállásban rögzített elkövetési magatartásban nem lelhetők fel, ezért sem alapos a védői indítvány.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének esetleges megvalósulását is. Az életveszélyt okozó elkövető cselekménye akkor minősül testi sértés bűntettének, ha a vádlott szándéka - az alanyi és tárgyi tényezők tükrében - csupán testi sérülés előidézésére irányul. Ez esetben az elkövető tudatában fel sem merül a halálos eredmény bekövetkezésének a lehetősége. Az adott esetben azonban a fentiekben részletesen kifejtett jogi érvek alapján törvényes az emberölés bűntettének kísérleteként történt minősítés.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körében az alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító tényezőket kellően értékelte. További büntetést csökkentő tényező az eshetőleges szándék, valamint nyomatékos súllyal a sértett közreható magatartása. A felsorolt enyhítő tényezők jelentősebb súlybeli figyelembevétele mellett a Legfelsőbb Bíróság a vádlottal szemben a fő- és mellékbüntetést enyhítette. A nagyszámú és súlyú büntetést csökkentő tényezők alapján a Btk. 47. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételes szabadságra bocsátás kedvezményét a vádlottal szemben alkalmazhatónak találta. Úgy ítélte meg, hogy a vádlott vonatkozásában fennállnak a különös méltánylást érdemlőség feltételei, ezért a büntetési célt 2 év 10 hónapi börtönbüntetéssel és a közügyektől 2 évi eltiltással is elérhetőnek látta, egyben lehetőséget biztosított, hogy a vádlott a szabadságvesztés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. (Legf. Bír. Bf. V. 289/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás