PK BH 1999/410
PK BH 1999/410
1999.09.01.
A közös vagyonhoz tartozó gépek használata fejében az életközösség megszűnése után a vállalkozást üzemeltető házastárs használati díj fizetésére köteles, a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmet azonban nem köteles volt házastársával megosztani [Csjt. 31. § (2) bek.; Ptk. 141. §].
A bíróság jogerős ítéletével a felek 1977. november 19-én megkötött házasságát felbontotta. Egyéb rendelkezések mellett a felek közös tulajdonát képező t.-i lakáson, valamint garázsingatlanon fennállott közös tulajdont megszüntette: a lakásingatlan alperest megillető 1/2. tulajdoni részét a felperes tulajdonába, míg a garázsingatlanból a felperes 1/2. tulajdoni részét az alperes tulajdonába adta. A házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságokat természetben osztotta meg.
A házassági életközösség fennállása alatt a felek száraztészta-készítő üzemet létesítettek, amelyet a felperes üzemeltetett. A tésztagyártáshoz szükséges gépeket és eszközöket a közös vagyonból szerezték. Az életközösség 1991 júliusában történt megszűnésétől 1993. május 27-ig a tésztaüzemet változatlanul a felperes működtette, 1993. május 27-én azt az iratokhoz csatolt adásvételi szerződés alapján 70 000 forintért Cs. M.-nének adta el. Az igazságügyi mérnök szakértő által előterjesztett szakértői vélemény szerint a tésztaüzemhez tartozó gépek és egyéb felszerelések 1993 májusában képviselt összforgalmi értéke 106 100 forint volt.
A felek elszámolásának alapjául szolgáló, az első ítéletben felállított vagyonleltár 112/a. tétele közös vagyonként tartalmazta a gépek szakértő által meghatározott 106 100 forint értékét, a felperes általi üzemeltetésből eredő hasznot pedig 112/b. tétel alatt 426 402 forint értékben szintén közös vagyonként vette figyelembe.
A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a 112/b. tétel alatti „üzemi hasznot” 80 000 forinttal csökkentette, mely összeget a felperest megillető személyes jövedelem címén el nem számolt munkabérnek tekintett. A teljes körű elszámolás eredményeként kötelezte a felperest, hogy fizessen meg alperesnek házastársi közös vagyon megosztása és közös tulajdon megszüntetése címén összesen 534 008 forint értékkülönbözetet. A felperest terhelő marasztalási összeget egyébként a jogerős ítélet rendelkező része nem tartalmazza, arra csupán az indokolás 5. oldalából lehet következtetni.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság a tésztagyártás üzemeltetéséből származó tiszta hasznot a közös vagyon köréből mellőzze. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a felperes tevékenysége a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény hatálya alá tartozott, mely szerint az egyéni vállalkozó jövedelemadójának levonása után fennmaradt ún. adózott jövedelem nem azonos a munkabérrel, azt a vállalkozó saját és családja szükségleteire fordíthatja, és idézte a törvény 32. §-a (3) bekezdésének a) pontját, amely úgy rendelkezik, hogy a házassági vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonhoz tartozó vagyontárgyak elidegenítéséből, hasznosításából vagy átengedéséből származó jövedelmet a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni, nem vonatkozik ez a rendelkezés az egyéni vállalkozásból származó jövedelemre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése értelmében a házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség véget ér, és bármelyik házastárs követeli a közös vagyon megosztását. Ez a rendelkezés kétséget kizáró módon az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonra vonatkozik, adott esetben a tésztaüzemhez tartozó gépek, felszerelések értékére, melynek megosztása az említett ingóknak a közös vagyonba történő beállításával szakértői vélemény alapulvételével megtörtént.
Az életközösség megszűnése után azonban a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti, a felek tevékenységéből származó vagy attól független közös vagyoni szerzés már nem áll fenn, az életközösség alatt szerzett közös tulajdonra ettől az időtől a Ptk.-nak a közös tulajdonra vonatkozó szabályai az irányadók. A Ptk. 141. §-a alapján a közös tulajdonban állott dolog hasznai a tulajdonostársakat a tulajdoni hányadok arányában illetik meg, és ilyen arányban terhelik őket a dolog fenntartásával járó és a dologgal kapcsolatos egyéb kiadások.
A dolog hasznán azt az - elsősorban vagyoni - előnyt értjük, ami a dolog rendeltetésszerű használatával jár, vagy hasznosításából származik. Ez a haszon azonban nem azonosítható a vállalkozást üzemeltető felperes adózott jövedelmével. A felperes jövedelmeként kimutatott összeget számos olyan tényező is befolyásolja, ami nemcsak a dolog rendeltetésszerű használatából ered, hanem a vállalkozás üzemeltetésével, a felperes üzleti tevékenységével áll összefüggésben. Az alperes e tevékenység eredményéből az életközösség megszűnése után már nem részesülhet, mert az a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján már nem tartozik a közös vagyonba. Az alperest mint a vállalkozáshoz tartozó gépek és felszerelések társtulajdonosát csupán ezeknek a vagyontárgyaknak a haszna illeti meg, amely az adott esetben a bérbeadásuk esetén elérhető vagyoni ellenszolgáltatással azonos. Az ítélkezési gyakorlat szerint a hasznokban való részesedés időszakos pénzbeli kiegyenlítése fejében a társtulajdonos használati díj fizetésére köteles (PK 8. sz. állásfoglalás).
A gépek és felszerelések használata után járó használati díj meghatározása olyan szakkérdés, melyeknek megítéléséhez a bíróság kellő szakismerettel nem rendelkezik. A használati díjat befolyásolhatja a gépek műszaki állapota, a fenntartásukkal felmerülő költségek, a termékek iránti kereslet stb., a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján szakértő bevonása szükséges tehát annak megállapításához, hogy ezek figyelembevételével a tésztaüzemi gépek használata után az alperest milyen használati díj illeti meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította azzal, hogy a meghozandó ítélet rendelkező részének tartalmaznia kell a felperest terhelő értékkiegyenlítés határozott összegét. (Legf. Bír. Pfv. II. 24.145/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás