PK BH 1999/412
PK BH 1999/412
1999.09.01.
A tartási kötelezettség sorrendjében a kiskorú gyermek eltartása a nagykorú, munkaképes gyermekét, valamint az unokáét megelőzi [Csjt. 64. § (1) bek., 69/A. § (1) bek., 69/C. §].
A peres felek házasságából 1970-ben Erzsébet, 1972-ben Annamária, 1974-ben Éva és 1984-ben András nevű gyermekeik születtek.
A felperes az 1997. április 1-jén előterjesztett keresetében a még kiskorú András után kérte az alperes gyermektartásdíjban való marasztalását.
A felperes munkanélküli, 1997. június 1-jétől egyévi időtartamra havi 10 300 forint munkanélküli-járadékban részesül. A gondozásában élő András iskolai étkeztetésének költségeit az önkormányzat viseli, a felperes a gyermek után családi pótlékban részesül.
Az alperes háztartásában él a felek közös nagykorú Éva nevű gyermeke és az ő házasságon kívül született gyermeke, akiknek az eltartásáról az alperes gondoskodik. Az alperes rokkantnyugdíja havi 25 468 forint, ebből járul hozzá nagykorú leánya és az unokája tartásához.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, amit azzal indokolt, hogy a felperes részéről a kiskorú András természetbeni tartása és az alperes által a nagykorú Éva és annak gyermeke után nyújtott tartás a felek jövedelmi-vagyoni viszonyai mellett lényegében kiegyenlíti egymást.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, kötelezte az alperest, hogy az 1984. február 24-én született András nevű gyermeke tartására 1996. október 1-jétől 1997. szeptember 30-ig havi 5000 forint, 1997. október 1-jétől pedig az alperes nyugdíjának 20%-át kitevő, legalább azonban havi 5000 forint gyermektartásdíjat fizessen meg. Az alperest terhelő hátralékot 60 000 forintban határozta meg, mely összeg megfizetésére havi 3000 forintos részletfizetést engedélyezett.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Csjt. 64. §-ának (1) bekezdése alapján, ha valaki több jogosult eltartására kötelesi és mindegyiket nem képes eltartani, a gyermek és a szülő a többi rokont, a leszármazó a felmenő rokont, a közelebbi rokon a távolabbit a jogosultságban megelőzi. A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Figyelemmel arra, hogy a felperest a fentiek szerint elsődlegesen kiskorú gyermeke irányában terheli tartási kötelezettség, az a körülmény, hogy nagykorú munkaképes gyermeke és unokája saját háztartásában való eltartásáról gondoskodik, az alperest a felperessel közös kiskorú gyermek tartási költségeinek viselése alól nem mentesíti.
A tartásdíj összegét a Csjt. 69/C. §-ában foglaltak szerint állapította meg, ebben a körben figyelemmel volt a felperes körülményeire, a perbeli gyermek életkorára, valamint az alperes részére folyósított nyugellátás összegére.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy 24 éves Éva nevű leányáról és annak gyermekéről természetben gondoskodik, továbbá arra hivatkozott, hogy a házastársi közös vagyon megosztása körében a tartási kötelezettségébe beszámítandó vagyoni értékről mondott le a felperes javára.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A bíróság jogerős ítéletében a jogalap tekintetében helyesen alkalmazta a Csjt.-nek a tartás sorrendjére vonatkozó rendelkezéseit, ennek alapján törvénysértés nélkül állapította meg, hogy az alperes - függetlenül az általa önként nyújtott egyéb tartástól - elsősorban kiskorú gyermeke részére köteles a szükséges összegű tartásdíjat szolgáltatni. Az így fizetendő tartás összegét a Csjt. 69/C. §-ában írtak alapján határozta meg, az ebben a vonatkozásban is helytálló döntés indokaira a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 254. §-ának (3) bekezdése alapján csupán visszautal.
Az eljárás során az alperes nem hivatkozott arra, hogy a közös vagyon megosztása során közte és a felperes között a tartásdíj beszámítását tartalmazó, illetve egyéb, az alperes tartási kötelezettségét érintő megállapodás jött létre. A jogerős ítélet a Pp. 270. §-a (1) bekezdésének helyes alkalmazása mellett csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt (BH 1995/163.]. A Legfelsőbb Bíróság ezért az alperes felülvizsgálati kérelmének a vagyonközösségi elszámolásra vonatkozó részével érdemben nem foglalkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 24.123/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás