PK BH 1999/413
PK BH 1999/413
1999.09.01.
A gyermek érzelmi kötődése nem eredményezhet olyan döntést, amely a további nevelés során a gyermek egészséges fejlődésének gátját jelenti [Csjt. 72/A. § (1) bek.; 17. sz. irányelv].
A bíróság jogerős ítéletével a felek 1983-ban megkötött házasságát felbontotta, a házasságból 1984. április 5-én született Mihály nevű gyermeküket az alperes apánál helyezte el, a felperest tartásdíj fizetésére kötelezte, és szabályozta a felperes és a gyermek közti kapcsolattartást. A felek közös bérleményét képező lakás osztott használatát akként rendelte el, hogy a felperest a legnagyobb alapterületű, az alperest a két kisebb méretű szoba kizárólagos használatára jogosította fel, a mellékhelyiségek közös használata mellett.
A megállapított tényállás szerint a házasság kezdettől fogva problematikus volt, 1992-től a felperes egy évig tartó budapesti továbbképzése idején pedig már súlyosan megromlott. Ebben közrehatott az alperes féltékenysége, az a körülmény, hogy együtt laktak a felperes anyjával, továbbá az alperes egyre gyakoribbá váló italozása és az, hogy a felperes távolléte alatt az alperes a gyermeket is a befolyása alá vonta. 1994 nyarától a felek kapcsolata odáig fajult, hogy a veszekedések állandósultak köztük, melyek során tettlegességekre is sor került, majd 1994 októberében életközösségüket megszüntették, és a lakást a jogerős ítélet szerinti módon elkülönülve használták.
Az életközösség megszűnése után a családtagok közti megbotránkoztatóan hangos viták, tettlegességek rendszeressé váltak, melyek a gyermek előtt zajlottak, ez az életmódjuk a környezetüket is zavarta, emiatt a szomszédok az alperes ellen bejelentéssel éltek a helyi önkormányzat szociális irodájánál az alperes kényszerelvonó kezelésének elrendelése céljából.
A gyámhatóság 1994. augusztus 25-től a kiskorú gyermek érdekében védő-óvó intézkedéseket tett.
A felperes keresetében a házasság felbontását kérte, a gyermek elhelyezésével kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „közös gyermekünkről lemondok, mert az alperes a gyermeket igen rossz irányba befolyásolta, előtte semmi anyai tekintélyem nincs.....” „Megjegyzem, hogy a férjem alkalmatlan a gyermek nevelésére.....” A házasság megromlásának okát az alperes rendkívül durva, agresszív, italozó magatartásában jelölte meg. Keresetét később (3. sorsz. jkv.) a gyermekelhelyezés tárgyában módosította és kérte a gyermek nála történő elhelyezését.
Az alperes maga is kérte a házasság felbontását, a megromlás okát abban látta, hogy a felperes külső kapcsolatot létesített, illetve a velük élő anyósa őket rendszeresen zaklatja. Viszontkeresettel élt a gyermek nála való elhelyezése iránt.
A jogerős ítélet indokolása a gyermekelhelyezés tárgyában hozott döntéssel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy a gyermek apai elhelyezésére nem azért került sor, mert az anya a nevelésre nem alkalmas, illetve az apa jobb nevelési képességgel rendelkezik. Ennek pont ellenkezője állapítható meg; az elsőfokú ítélet helyes indokolásában részletesen taglalja az alperes negatív személyiségjegyeit, kifogásolható életvitelét, magatartását, amelyet a pszichológus szakértő véleménye is említ. Ebből fakadóan az alperes gyermeknevelésre való alkalmassága ténylegesen megkérdőjelezhető. A gyermekelhelyezés során azonban a bíróság nem vonatkoztathatott el a perbeli gyermek apához fűződő érzelmi viszonyától, erős kötődésétől, amit a felperes maga sem vitatott. A felperes már 1994 októberében észlelte a gyermek alpereshez való erős kötődését, hiszen október 19-én érkezett beadványában az alábbiakat írta: „Ifj. D. M. nevű gyermekemről lemondok, mert a férjem a gyermeket igen rossz irányban befolyásolta. Előtte semmi anyai tekintélyem nincs, nem látok reményt arra, hogy a folyamatot megállítsam vagy visszafordítsam, mert nem hallgat rám, tekintélyem nincs és semmilyen eszközzel hatni rá nem tudok”.
A perbeli gyermek akkor alig múlt tízéves. Azóta több mint fél év telt el, és ezen a helyzeten a felperesnek nem sikerült változtatnia. Mindebből az következik, hogy bár mindent megtett ennek érdekében, mégsem találta meg a megfelelő nevelési módszert, eszközöket, nem tud hatni a gyermekre.
Az apához való ragaszkodást a pszichológus szakértő is nagy súllyal értékelte, a másodfokú eljárás során pedig a gyermek személyes meghallgatása kapcsán határozottan kifejezésre is juttatta, hogy az apával kíván élni. A megyei bíróság ebben a helyzetben maradéktalanul egyetértett a szakértői megállapítással, hogy a pubertás korban lévő Mihályt ilyen körülmények között nem lehet a felperesnél elhelyezni. Minthogy a gyermek elhelyezése az apánál sem megnyugtató, az adott esetben rendelkezésre álló jogi eszközök mellett a bíróság csupán arra látott lehetőséget, hogy a gyámügyi csoport figyelmét külön felhívja arra, hogy fokozottan kísérjék figyelemmel a gyermek nevelését. Nem látta célszerűnek a másodfokú bíróság az apai nagyszülőknél történő elhelyezést sem, mert a peradatok alapján alaposan feltételezhető, hogy ebben az esetben a gyermek anyától való eltávolodása fokozódna, ami semmiképpen sem kívánatos különösen akkor, amikor jelenlegi kapcsolatuk rendeződni látszik.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az ítélet megváltoztatását és a gyermek nála való elhelyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő, mert az apai nevelés a gyermek fejlődésére káros hatást gyakorol, a gyermek életmódját, a felpereshez való kapcsolatát erőszakosan, negatív irányban befolyásolja, a gyermek pedig sem koránál, sem helyzeténél fogva nincs ítélőképessége birtokában, így kinyilvánított választása az elhelyezésnél nem vehető figyelembe.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A lefolytatott bizonyítás anyagából kétséget kizáró módon azt lehet megállapítani, hogy az alperes a pszichológus szakértői véleményben foglaltakon túl is alkalmatlan a gyermek nevelésére, a nála való elhelyezés a gyermek érdekeivel ellentétben áll, a gyermeknek az alperessel való azonosulása az értelmi és erkölcsi fejlődését kifejezetten veszélyezteti. Ezt igazolja a gyermekről adott iskolai vélemény, az, hogy gyenge tanulmányi eredménye, bukása ellenére a tanulásban segítséget nem kap, anyját, aki érdeklődik iránta, elutasítja. Érdektelen tanúk sora vallotta, hogy az alperes durva, italozó, közösségellenes és tettleges magatartását a környezete elítéli, tűrhetetlen életvitele a szomszédok, illetve a rendőrség beavatkozását is többször szükségessé tette. Az alperes a gyermekkel szemben is durva, kíméletlen, őt az anya ellen uszítja, és kifogásolható életmódjába őt is bevonja, pl. azzal, hogy késő estig a kocsmában tartózkodik vele (11. sorsz. jkv.].
A pszichológus szakértő véleményében a gyermek apához fűződő érzelmi kötődésének adott hangsúlyt annak ellenére, hogy megállapította az apa káros személyiségjegyeit, a gyermek részéről az anya ellen történő jelentős, negatív befolyásolás tényét, az elhelyezés tárgyában kifejtett álláspontját pedig azzal indokolta, hogy a pubertáskor előtt álló gyermek már választott, ezzel a választással szemben az anya megfelelő nevelési eszközökkel nem rendelkezik.
Tény, hogy a felperes - saját előadása szerint is - az alperesi befolyás hatására ellene fordult gyermek megfelelő irányítására, nevelésére, a családban kialakult tűrhetetlen körülmények között jelenleg már szintén nem képes. A körülmények ilyen alakulása azonban nem teszi lehetővé a bíróság számára, hogy a gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes, a további fejlődését károsító elhelyezést rendeljen el. A gyermek koránál fogva, de a peres adatok szerint helyzetéből adódóan is önálló belátási képességgel nem rendelkezik, így a gyermek érzelmi kötődése önmagában nem eredményezhet olyan döntést, amely a további nevelés során a gyermek egészséges fejlődésének gátját jelenti.
A Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekeit veszélyezteti, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, feltéve, hogy ez a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. A Legfelsőbb Bíróság 17. sz. irányelve IV. pontja kiemeli, hogy a harmadik személynél való elhelyezésre a kereset és a viszontkereset elutasítása mellett, erre irányuló külön kereseti kérelem nélkül is sor kerülhet. Az irányelv egyértelművé teszi azt is, hogy ha a szülők egyike sem képes a gyermek részére megfelelő nevelés biztosítására, a bíróságnak hivatalból kell keresnie olyan megoldást, amely alkalmas lehet a gyermek érdekeinek az érvényre juttatásához.
A felperes az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében (Pf. 4. sorsz. jkv.) másodlagosan kérte, hogy a bíróság a gyermeket az apai nagyszülőknél helyezze el. Az apai nagyszülők a gyermek ellátásában jelenleg is közreműködnek, a felperessel szembeni ellenérzésüket elsődlegesen az a meggyőződésük alakította ki, hogy a felperes az, aki a gyermekkel nem törődik. Egyébként D. M.-né kifejezetten kérte a gyermek nála való elhelyezését (17. sorsz. jkv.].
A másodfokú bíróság megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a gyermek nagyszülői elhelyezése nem célszerű, mert alaposan feltételezhető, hogy ebben az esetben a gyermeknek az anyától való eltávolodása fokozódna. A gyermek elsődleges érdeke most már az, hogy életvezetése, személyiségformálása megfelelő kontroll mellett alakuljon tovább, azt az általa elfogadott felnőttek helyes irányba befolyásolják. A bíróságnak ezért hivatalból is vizsgálnia kellett volna, hogy az alperesi nagyszülők körülményei, egyéniségük alkalmas-e ennek a feladatnak a megvalósítására, és kompromisszumok árán is, de elfogadható-e az alperesi nagyszülőknél való elhelyezés. A tényállás ilyen kiegészítéséhez a nagyszülők nevelési készségére és a nagyszülőknek a gyermekhez fűződő viszonyára nézve további pszichológus szakértői bizonyítás elrendelése, környezettanulmány beszerzése elengedhetetlen.
Amennyiben a gyermek fenti elhelyezése a jelenleg kétségtelenül fennálló veszélyeztetettség feloldására nem nyújt kellő megoldást, a bíróság kötelessége, hogy a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 67. §-ának (2) bekezdése alapján haladéktalanul megkeresse a gyámhivatalt a törvényben foglalt gyermekvédelmi gondoskodás körébe tartozó intézkedések megtétele végett.
Minthogy a jogerős ítélet a kifejtettek alapján sérti a Csjt. 72/A. §-ának (1) bekezdésében írt törvényi rendelkezést, a helyes elhelyezés megválasztása kérdésében pedig a szükséges tények nem állapíthatók meg, az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az indokolásban írt bizonyítás lefolytatása érdekében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 23.786/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás