GK BH 1999/418
GK BH 1999/418
1999.09.01.
Bérelt földterület utáni áfa-fizetési kötelezettség megállapításánál irányadó szempontok [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (1) bek., 30. § (1) bek., 2. számú melléklet 1. pontja, 67. §; KSH Szolgáltatások jegyzéke].
Az alperes az 1990. február 26-án kötött bérleti szerződés alapján bérbe vette a felperes jogelődjétől a magyar állam tulajdonában álló, a v.-i 911/9. hrsz alatt nyilvántartott, összesen 14 288 négyzetméter alapterületű strandfürdő ingatlanból egy 29, 1 négyzetméter területet és egy 27 négyzetméter alapterületű előkertet. A szerződés szerinti bérleti díj általános forgalmi adót is tartalmazott. Az ingatlan jelenleg a felperes tulajdona. Az alperes az ingatlanon a bérbeadó hozzájárulásával ideiglenes jellegű pavilont létesített. Az alperes változatlanul használta az ingatlant a bérleti szerződésnek az ott megjelölt időpontban, 1995 februárjában való megszűnése után. Utóbb a felperes új szerződéskötésre tett az alperesnek ajánlatot, melyet az alperes nem fogadott el, mert nem értett egyet az ajánlatban megjelölt díj összegével.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest használati díj megfizetésére, a díj összegét általános forgalmi adóval növelt összegben jelölte meg.
Az alperes a használati díj iránti kereset jogalapját nem vitatta, összegét azonban eltúlzottnak találta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 1995. március 1. napjától 1997. április 30-ig terjedő időre kötelezte évenként különböző összegű, összesen 77 762 Ft használati díj + áfa és ennek 1996. január 16-tól járó évi 20% kamata, továbbá 19 000 Ft perköltség felperes részére való megfizetésére. Indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes önálló költségvetési szerv, az alperes pedig egyéni vállalkozó, ezért a felperes az áfa-törvényben foglaltak alapján áfás számlát köteles kibocsátani
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett; az alperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását akként kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze az áfa fizetésére vonatkozó marasztaló rendelkezést.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével a per főtárgya tekintetében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Döntésének indokolásában megállapította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény szerint az áfa alanya a felperes. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal adóügyi főosztály ügyfélszolgálati osztályának a felperes részére adott tájékoztatása alapján - amely szerint az egyéb építménynek minősülő strand bérbeadása után 25%-os mértékű áfa-fizetési kötelezettség keletkezik - bizonyítottnak találta, hogy a felperessel szemben az adóhatóság adófizetési igénnyel lép fel, ezért az jogosult az áfa áthárítására. Leszögezte, hogy ennek megfizetése alól az alperes akkor mentesülne, ha bizonyítaná, hogy a felperest adófizetési kötelezettség nem terheli. Mivel ezt az alperes bizonyítani nem tudta, a felek között folyó polgári perben nincs lehetőség annak megállapítására, hogy a felperes köteles-e adót fizetni vagy sem.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet megváltoztatását és az áfa-fizetési kötelezettség mellőzését. Arra hivatkozott, hogy a kérdéses strand általa használt része üres földterület, amelyre ő létesített felépítményt, ezért áfa-fizetési kötelezettség őt nem terheli.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv.) 30. §-ának (1) bekezdése szerint mentes az adó alól a törvény 2. számú mellékletében meghatározott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás. A törvény 2. számú mellékletének 1. pontja szerint tárgyi adómentes értékesítésnek minősül a földterület értékesítése, bérbe- és haszonbérbe adása. A földterület fogalmát az áfa-tv. nem határozza meg. Az iratokból megállapíthatóan az alperes által használt terület részben az alperes által beépített, míg a másik részében beépítetlen. A jogerős határozatban megállapított használati díj a földterület használatának ellenértékeként nyert megállapítást, mivel az alperes által létesített építmény az alperes tulajdonaként került az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetésre. Ebből, továbbá a bérleti szerződésből és a tulajdoni lap adataiból az látszik megállapíthatónak, hogy a használat tárgya - amelyért az alperes ellenérték fizetésére köteles - kizárólag a felperes tulajdonában álló be nem épített terület, következésképp - a rendelkezésre álló adatok szerint - ez az értékesítés az áfa-tv. 2. számú mellékletének 1. pontja szerint tárgyi adómentes. Téves ezért a jogerős ítéletben kifejtett azon álláspont, amely szerint önmagában annak alapján, hogy a felperes a terület hasznosításáért áfát fizet, az alperes áfa-fizetési kötelezettsége is fennáll. Az adófizetési kötelezettség az áfa-tv. 16. §-ának (1) bekezdése szerint a számlában a teljesítés időpontjaként feltüntetett napon keletkezik. Arra vonatkozóan azonban nincs peradat, hogy a felperes a számlát az alperes részére kibocsátotta volna, illetőleg hogy a számla tartalmazta a 25%-os mértékű áfát. Az APEH tájékoztatása pedig nem vehető figyelembe, mivel az a strandfürdőnek mint egésznek a bérbeadására vonatkozik.
A kifejtettek értelmében az 1992. évi LXXIV. tv. rendelkezéseibe ütköző, tehát jogszabálysértő a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontja az alperes áfa-fizetési kötelezettségének meghatározása tárgyában, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban tisztázni kell a perben érintett földterület áfa-szempontból szükséges minősítését, tehát azt, hogy az alperes földterületet vagy nem ennek minősülő ingatlant használt-e. Ennek megítélésénél figyelembe veendő az 1992. LXXIV. törvény 67. §-ában foglaltakból következően a Szolgáltatások jegyzéke is. Amennyiben a KSH a szolgáltatást „terület bérbeadásának” minősíti, a szolgáltatás tárgyi adómentesnek minősül, függetlenül attól, hogy az adóalany egyébként az áfa-elszámolás melyik módját alkalmazza. (Legf. Bír. GfV. IV. 30.989/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás