KK BH 1999/430
KK BH 1999/430
1999.09.01.
Személyi kárpótlás iránti kérelmet 1994. február 15. és 1994. március 15. között csak a törvényben meghatározott jogosultak nyújthattak be az erre rendszeresített adatlapon; az adatlapon a korábban előterjesztett kérelmek módosítására nincs lehetőség (1994. évi II. tv. 1. §).
A felperes személyi kárpótlás iránti igénnyel fordult az alpereshez, mert néhai házastársa, L. Lajos 1944. november 19. és 1947. május 6. között szovjet hadifogságban volt.
Az alperes az 1994. június 27-én kelt határozatával az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 3. §-ának (2) bekezdése szerint a kárpótlás alapjául szolgáló időszakot 1945. augusztus 1-jétől kezdődően 22 hónapban vette figyelembe, és életjáradékot állapított meg a felperes részére. Az alperes határozata ellen keresetet nem terjesztett elő, így az jogerőre emelkedett.
A felperes az 1994. március 5. napján kitöltött adatlapon az előző kérelmében megjelölttel azonos időtartamra néhai férje kényszermunkára hurcolása miatt kért kárpótlást.
Az alperes az 1995. március 13-án kelt határozatával elutasította a felperes kérelmét, mert korábban már előterjesztette igényét, és az életjáradék formájában jogerősen elbírálásra került.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának felülvizsgálatát.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes az adatlapot nem a valóságnak megfelelően töltötte ki, nem volt jogosult ismételt kárpótlási kérelem előterjesztésére.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1994. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. §-ának (1) és (2) bekezdései alapján a felperes nem volt jogosult ismételt kárpótlás iránti kérelem benyújtására, és az adatlapon nem utalt az alperes korábbi döntéseire.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tv. 1. §-át és az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 16. §-ának (3) bekezdését. Előadta, hogy a Tv. nem zárta ki, hogy a korábbi kérelemmel élő jogosult ismételt kérelmet terjesszen elő, amennyiben a korábbi határozat nem bírálta el minden igényét. Második kérelmét tartalma szerint a még el nem bírált kérelme módosításaként kellett volna értelmezni.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást, az abból levont jogi következtetésük is helytálló, azzal egyetért felülvizsgálati bíróság.
A Tv. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a törvény alapján a kárpótlás iránti kérelmét 1994. február 15-től 1994. március 15-ig minden olyan jogosult benyújthatta, aki azt bármely okból korábban nem tette meg, és az 1992. évi XXXII. törvény alapján egyébként erre jogosult lett volna. A (2) bekezdés azon jogosult részére is lehetővé teszi a kérelem előterjesztését az (1) bekezdésben megjelölt határidő alatt, aki az 1992. évi XXXII. törvény alapján már nyújtott be kárpótlási kérelmet, de azt a határidők elmulasztása miatt jogerősen elutasították.
A Tv. hivatkozott rendelkezései alapján - az 1994. évi adatlapon - az ott megjelölt jogosultak terjeszthették elő kárpótlási kérelmüket. A felperes a Tv. 1. §-a értelmében azonban nem volt jogosult kárpótlási kérelem benyújtására, mert azt korábban már előterjesztette. A felperes ismételt kérelme a megjelölt sérelem ugyanazon időszakára vonatkozott, amelyet az alperes a Ktv. 3. §-ának (2) bekezdése alapján már elbírált.
A felülvizsgálati bíróság rámutat, hogy az adatlapon kizárólag a Tv. 1. §-a szerinti jogosultak terjeszthették elő kárpótlási igényüket, az 1992. évi adatlapon benyújtott, még elbírálatlan kérelmek kiegészítésére, módosítására ez a formanyomtatvány - az Áe. 16. §-ának (1) bekezdésével összhangban - alkalmatlan volt. Ezért a felperes által 1994-ben benyújtott ismételt igényt az alperes önálló államigazgatási eljárás keretében hozott határozattal volt köteles elbírálni akkor is, ha a felperes az 1992-es adatlapon már előterjesztette kárpótlási kérelmét, és arról még nem hozott az alperes döntést. Az alperesnek mindkét adatlapról, illetve kérelemről külön-külön kellett határozatot hoznia.
A felperes tehát nem a Tv. 1. §-ában meghatározott okok valamelyikére alapította kárpótlási igényét, hanem korábbi kérelmét jogosulatlanul, ismételten előterjesztette, ezért azt törvényes határozattal utasította el az alperes.
Mindezek alapján a felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. X. 27.336/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás