KK BH 1999/431
KK BH 1999/431
1999.09.01.
Nem jogosult nemzeti gondozási díjra, akinek a munkaképesség-csökkenése nincs összefüggésben politikai önkény elszenvedésével (1992. évi LII. tv. 1. §).
A felperes 1996. április 15-i adatlapon 67%-os rokkantságára tekintettel nemzeti gondozási díj megállapítását kérte arra hivatkozással, hogy munkaképesség-csökkenése a szovjet hadsereg katonáinak durva bánásmódja, valamint katonai szolgálata alatt elszenvedett betegsége, majd balesete miatt következett be.
Az alperes határozatával a felperes igényét elutasította. Indokolása szerint a kérelemhez csatolt okiratok és a beszerzett orvos szakértői vélemény alapján az igénylőnél a jogtalan szabadságelvonás és a fennálló munkaképesség-csökkenés között okozati összefüggés nem igazolható. Ennek hiányában a felperes részére nemzeti gondozási díj nem állapítható meg.
A határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetét a felperes arra alapította, hogy elszenvedett sérelme alapján jogosult a nemzeti gondozási díjra. Kérte ezért annak ítélettel való megállapítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint igazságügyi orvos szakértő véleménye is alátámasztotta azt a helytálló alperesi megállapítást, hogy a felperes munkaképesség-csökkenése és az általa elszenvedett, politikai indíttatással okozott sérelem között okozati összefüggés nem állapítható meg, ezért a felperes részére nemzeti gondozási díj nem jár.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a felperes részére állapítson meg nemzeti gondozási díjat. Előadta, hogy rokkantsága ténylegesen meghaladja a 67%-os mértéket, anyagi helyzete miatt szüksége van a nemzeti gondozási díjra, végül arra hivatkozott, hogy fennáll az okozati összefüggés az elszenvedett sérelem és a munkaképesség-csökkenés között.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A nemzeti gondozásról szóló 1992. évi LII. törvény (a továbbiakban: Ng.) 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az a Magyarországon élő személy jogosult nemzeti gondozási díjra, aki 1944. március 19. és 1989. október 23. közötti időszakban a magyar vagy idegen állam hatósága vagy hatósági személye, illetőleg más személy politikai indíttatású önkényének következtében vesztette el munkaképességét legalább 67%-ban. Az Ng. 1. §-ának (4) bekezdése szerint az az (1)-(3) bekezdésben meghatározott személy, aki az ott meghatározottakkal összefüggésben a munkaképességét 67%-nál kisebb, de legalább 50%-ot elérő mértékben elvesztette, és szociális helyzete indokolja, szintén részesíthető nemzeti gondozási díjban.
A közigazgatási eljárás során keletkezett iratoknál elfekvő szakvéleményből, valamint a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény megállapításából kitűnik, hogy a felperes betegsége a munkaképesség-csökkenést 26%-os mértékben eredményező balesetét meghaladóan sorsszerű betegség, okozati összefüggésben a felperes által elszenvedett sérelemmel nem áll. Helytálló volt ezért mind a közigazgatási szerv határozata, mind pedig az elsőfokú bíróság felperesi keresetet elutasító döntése.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján helyes indokaira is figyelemmel helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 28.074/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás