BK BH 1999/436
BK BH 1999/436
1999.10.01.
I. Az előre kitervelt emberölés bűntettét valósítja meg, aki a sértett megölésének módját, helyét és idejét véglegesen elhatározza, majd egy órán át azért várakozik, hogy a sértett elaludjon, és így a sértettet az ellenállás kifejtésére képtelen állapotában - az előre átgondolt terv szerint - fojtsa meg [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].
II. Az ölési cselekmény részleteinek az átgondolásához szükséges - hosszabb vagy rövidebb - idő tartamát ahhoz mérten indokolt vizsgálni, hogy a tettes az ölésnek milyen véghezviteli módját határozta el;
az emberölés előre kiterveltségét a tervszerűség és céltudatosság jellemzi, amelynél a cselekmény előre átgondolása nem köthető meghatározott időtartamhoz [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].
A megyei bíróság az 1998. június 18-án kihirdetett ítéletével a vádlottat előre kitervelt emberölés bűntette miatt 13 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben elrendelte a kényszergyógyítását.
A vádlott az általános iskola nyolc osztályát végezte el, foglalkozása, munkahelye, szakképzettsége nincs. Munkanélküli, havi 3000 forint segélyben részesül. Nőtlen, kiskorú gyermeke nincs. Egy családi ház vagyona van. Egy alkalommal volt büntetve, a városi bíróság 1993. február 18. napján jogerős ítéletével az 1993. február 15. napján elkövetett lopás vétsége miatt 7000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A vádlott az elmeszakértői vélemény szerint az értelmi fogyatékosság enyhe fokában (debilitas mentalis) szenved, és ez az állapota kismértékben korlátozta abban, hogy a cselekménye társadalomra veszélyes voltát felismerje, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Idült iszákosságban szenved.
A vádlott 1996 februárjában ismerkedett meg a sértettel. Vele élettársi kapcsolatot létesített, 1996 augusztusától a vádlott tulajdonában levő házban laktak. Velük lakott a sértettnek az előző házasságából született 15 éves fia is.
A vádlott és élettársa italozó életmódot folytattak, közöttük gyakoriak voltak a viták, veszekedések, amelyek alkalmanként tettlegességig is fajultak. A vádlott a sértettet többször bántalmazta, előfordult az is, hogy késsel a kezében kergette a sértettet a ház udvarán.
1997. augusztus 7-én a sértett elment dolgozni, a vádlott pedig egész nap italozott. Dél körüli időben a vádlott kerékpárral elment a szüleihez. Útközben is fogyasztott szeszes italt és a délutáni órákban annyira ittas állapotba került, hogy a szülei nem engedték kerékpárral hazamenni, hanem kocsival hazavitték. A vádlott által használt kerékpár - amely az élettársa fiáé volt - a vádlott szüleinél maradt.
A sértett este 6 óra körüli időben ért haza, és szóvá tette a vádlottnak, hogy a fia kerékpárját miért vitte el, illetve miért hagyta a szüleinél. Ezen összevesztek, a vádlott lefeküdt, a sértett pedig tovább folytatta a szidalmazását, majd ő is lefeküdt, de nem a vádlott mellé, hanem a másik szobában levő ágyra.
Ettől a vádlott még idegesebb lett, és elhatározta, hogy megfojtja élettársát, miután az elalszik. Mintegy egy óráig várakozott, majd magához vett egy sárga alapon zöld csíkos kendőt, és átment abba a szobába, ahol a sértett feküdt. A kendőt azért vitte magával, hogy azzal fojtja meg a sértettet. Miután a vádlott belépett a szobába, a sértett ébren volt még, ezért a vádlott visszament a másik szobába, és tovább várt arra, hogy az élettársa elaludjon. Azért várta azt, hogy az élettársa elaludjon, hogy az ölési cselekményt könnyebben tudja végrehajtani. Kb. egyórai várakozás után a vádlott ismét átment a másik szobába, az immár alvó sértetthez, a korábban már magához vett kendőt a sértett nyakára tekerte, bal térdével a sértett mellkasára térdelt, a kendő két végét erősen meghúzta, és mindaddig úgy tartotta, amíg a sértett hörgött, illetőleg mozgott. Miután a vádlott élettársát megfojtotta, tovább italozott, majd a sértett lábait összekötözte, és a holttestet egy nejlonzsákba csomagolta. A zsákba csomagolt holttestet a lakáshoz közeli trágyadombra vitte, és ott szalmával betakarta.
Ezt követően a sértett táskáját és tárcáját elégette, hogy cselekményére ne derüljön fény. Ezután a vádlott lefeküdt aludni, majd a másnap hazaérkező nevelt fiának azt mondta, miután az az anyját kereste, hogy elment dolgozni és még nem jött haza.
A sértett holttestét a fia 1997. augusztus 9-én a reggeli órákban találta meg a trágyadombon.
A sértett halálát a nyakra tekert kendővel való légúti elzárás miatti fulladás okozta.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője a téves jogi minősítés miatt és enyhítés végett fellebbezett.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg. Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a cselekményének jogi minősítésekor sem.
A fellebbezések nem alaposak.
A védő eljárási szabálysértés miatt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodsorban az előre kitervelten elkövetés - mint minősítő körülmény - mellőzését, és a büntetésnek a bűncselekmény alapesetére előírt keretek közötti kiszabását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben sem feltétlen, sem relatív eljárási szabálysértést nem észlelt.
A védő a vádlott gyanúsítottkénti kihallgatásának a körülményeit vitatta, azt állítva, hogy a védencét ittas állapotban hallgatták ki, akinek vallomása ezért nem értékelhető. Álláspontja szerint a bíróság a vádlott nyomozati szakban tett beismerő vallomásának indokolatlanul tulajdonított jelentőséget.
A bűnügyi iratok között rögzített jegyzőkönyv azonban igen részletes, logikailag rendszerezett, kronológiailag összefüggő előadást tartalmaz arról, hogy a vádlott milyen megfontolásból, hogyan hajtotta végre az ölési cselekményt. A jegyzőkönyvből semmi olyan adat nem derül ki, amelyből az következnék, hogy a vádlott nem volt kihallgatható állapotban. Az ittas állapotban történt elfogás tényéből nem következik szükségképpen az, hogy a gyanúsítottkénti kihallgatásakor nem volt kihallgatható állapotban. Olyan ok sem merült fel - és ilyenre a védelem sem hivatkozott -, mely szerint a beismerő vallomást a nyomozó hatóság kényszer vagy fenyegetés alkalmazásával csikarta volna ki. Ennek folytán a vádlott gyanúsítottkénti kihallgatásával kapcsolatban a Be. 60. §-ának (3) bekezdése szerinti következtetés nem volt levonható.
Az elsőfokú bíróság a nyomozati anyagot felhasználva, azt a tárgyalás anyagává téve és a közvetlenség elve alapján megvizsgált más bizonyítékokat értékelve állapította meg a hiánytalan tényállást. A vádlott nyomozati szakban tett beismerését nem kizárólag a védő által támadott jegyzőkönyv tartalmazta, hanem az a folytatólagos kihallgatási jegyzőkönyv is, amely a nyomozati iratokban fellelhető. Ebből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a vádlott folytatólagos kihallgatására 1997. november 20-án a megyei rendőr-főkapitányság hivatalos helyiségében - két hónappal az első kihallgatását követően - a védője jelenlétében került sor.
A vádlott akkor is következetesen fenntartotta a korábban tett beismerését, és olyan nyilatkozattal erősítette azt meg, amelyből félreérthetetlenül megállapítható, hogy élettársa megölését előre kitervelte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést nem észlelt.
Nem alapos a védőnek a cselekmény előre kiterveltségét támadó perorvoslata sem.
A tényállásból megállapíthatóan a vádlott az ölési cselekmény elhatározását követően kb. egy órán keresztül várakozott, hogy az ölési szándékát valóra váltsa. A cselekményt csak akkor valósította meg, amikor a sértett már elaludt, és ebben az állapotában az ellenállás kifejtésére képtelen volt. A sértett megölése után a vádlott a szándéka szerint és azzal összhangban, racionálisan cselekedett, a holttestet zsákba tette, a halott lábát összekötözte, majd másnap reggel a tetemet a trágyadombon, szalmával letakarva elrejtette, a sértett tárcáját és táskáját még az éjszaka folyamán elégette, hogy a cselekmény felderítését gátolja. A sértett másnap hazaérkező nevelt fiának - félrevezető módon - azt mondta, hogy anyja dolgozni ment, és nem jött haza.
A vádlott viselkedése az előre kitervelt elkövetés fogalmi ismérveit mutatja.
Ennek a minősítő körülménynek a megállapíthatóságával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság 15. sz. irányelve ad iránymutatást.
Az irányelv szempontjait az ügyre alkalmazva, az állapítható meg, hogy a megkívánt feltételek a súlyosabb minősítés megállapításához hiánytalanul megvalósultak. A vádlott az élettársa megölését határozta el, mégpedig úgy, hogy azt álmában, a szomszéd szobában egy kendővel megfojtja. Ez az elkövetési mód, az ölés „egyszerű” módja, amelynek megfontolásához a szándék kialakulásától eltelt egy óra bőven elegendő volt, és ahhoz képest nem tekinthető „rövid” időnek. Az ölés elhatározott módja szerinti végrehajtásához ennyi idejű megfontolás messzemenően elegendő volt. A vádlott következetesen cselekedett, mert addig nem hajtotta végre a tervét, ameddig az általa átgondolt feltételeknek mindegyike meg nem valósult. Ezt igazolja az a magatartása, hogy nem kezdett hozzá az ölési cselekményhez, amikor már e szándékkal ment be a szobába, de a sértettet még ébren találta. Ezt követően egy órán át várt arra, hogy élettársa megfojtását akadálytalanul végrehajthassa.
Kialakult tervének a végrehajtását racionálisan, következetesen valósította meg, és tettének az elkövetése utáni viselkedése is a megtörténtek tudomásulvételét és a következmények - intellektuális képességeihez mért szintű - elhárítását célozták.
A vádlott cselekményét ezért az elsőfokú bíróság a törvénynek megfelelően értékelte, és helyesen minősítette a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint.
Nem jöhetett szóba a kiszabott büntetés enyhítése sem. A vádlott kiemelkedő tárgyi súlyú élet elleni bűntettet valósított meg. A bűnösségi körülmények között a súlyosítók kiegészítése volt szükséges még annyiban, hogy a vádlott az élettársának a védekezésre képtelen állapotát használta fel az ölés akadálytalan végrehajtására. Az ölés végrehajtásában tanúsított következetesség, nagyfokú elszántság a bűnösség fokát növelő tényezők, amelyek - a tárgyi súllyal összhangban - szükségessé tették az elsőfokú bíróság által arányosan kiszabott fő- és mellékbüntetést. Azok enyhítése a Btk. 37. §-ában meghatározott cél elérését veszélyeztette volna.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság által kiszabott 13 évi fegyházbüntetést és 10 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetést helybenhagyta.
A vádlott bűncselekménye alkoholista életmódjával függött össze, és a kiszabott főbüntetés mértékére is figyelemmel vele szemben a kényszergyógyítás elrendelésének az előfeltételei megvalósultak, így annak elrendelését a Legfelsőbb Bíróság ugyancsak helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. V. 1751/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás