BK BH 1999/440
BK BH 1999/440
1999.10.01.
A nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének bűntette esetén a cselekmény társadalomra veszélyességének a megszűnése folytán a büntetőeljárás megszüntetése és a megrovás alkalmazásának a mellőzése esetén is helye van a bűncselekmény elkövetéséhez használt gépkocsi elkobzásának [Btk. 261/A. § (1) bek., 36. §, 70. § (2) bek., 71. § (2) bek., 77. § (1) bek. a) pont; Be. 213. § (1) bek. a) pont és (2) bek.; 1993. évi LXXI. tv. 16. § (3) és (4) bek.].
A városi bíróság az 1995. november 29-én kelt ítéletével az V. r. terheltet folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének bűntette miatt 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés egynapi tételének összege 100 forint. Egyidejűleg a bíróság az eljárás során lefoglalt, bűnjeljegyzékbe vett és az V. r. terhelt tulajdonában levő személygépkocsit elkobozta.
A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1996. szeptember 4-én jogerőre emelkedett határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét - egyebek között az V. r. terhelt tekintetében is - a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és a folytatólagosan elkövetett nemzetközi jogi kötelezettség megszegésének bűntette miatt ellene indított büntetőeljárást megszüntette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az V. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
A bíróságok jogerős ítéleteikben az V. r. terhelt vonatkozásban - a lényegét tekintve - az alábbi tényállást állapították meg.
1993 nyarán Kis-Jugoszláviával szemben embargót rendeltek el. Ennek hatálya alá tartozott többek között az üzemanyag is. Ezt az intézkedést az ENSZ Biztonsági Tanácsa csak az 1995. november 22-i ülésen függesztette fel. Az embargó hatálya alatt, 1994. augusztus 1-jén az V. r. terhelt felajánlotta a IV. r. terheltnek a tulajdonába levő, megnagyobított üzemanyagtartállyal rendelkező személygépkocsiját arra a célra, hogy azzal Kis-Jugoszláviába benzint szállítson. Az V. r. terhelt felajánlotta a IV. r. terheltnek azt is, hogy ezért neki fordulóként 1000 forintot fizet. Az ajánlatot a IV. r. terhelt elfogadta. Ezt követően a terheltek a polgármesteri hivatalban írásban kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint az V. r. terhelt 6 hónapi időtartamra kölcsönadja a személygépkocsiját a IV. r. terheltnek.
A IV. r. terhelt ezután 1994 augusztusában a kölcsönvett személygépkocsival kb. 30 alkalommal szállított benzint Kis-Jugoszláviába, amelyet ott ismeretlen személyeknek értékesített. Az V. r. terhelt időközönként elszámolt a IV. r. terhelttel.
Az átadott személygépkocsi átalakított üzemanyagtartálya kb. 60%-kal több üzemanyag befogadására volt alkalmas, mint az eredeti - gyárilag szerelt - tartály.
A másodfokon eljárt megyei bíróság jogerős ítéletének indoklásában megállapította, hogy az V. r. terhelt a terhére megállapított bűncselekményt - az elsőfokú ítéletben rögzítettektől eltérően - nem bűnsegédként, hanem a Btk. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti felbujtóként valósította meg.
Figyelemmel azonban az embargó időközben történt felfüggesztésére, szem előtt tartva az 1993. évi LXXI. számú törvény 16. §-ának (3) és (4) bekezdésében írtakat, a megyei bíróság megállapította, hogy az V. r. terhelt cselekményének a társadalomra veszélyessége - a jogszabályváltozásra tekintettel - megszűnt. Így a Btk. 36. §-a szerinti büntethetőséget megszüntető ok állott fenn. Ezért a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 263. §-a alapján - egyebek között az V. r. terhelt tekintetében is - a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte és az V. r. terhelt ellen indított büntetőeljárást a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megszüntette, a Btk. 71. §-ának (2) bekezdése szerinti megrovás alkalmazását azonban nem látta indokoltnak.
Egyebekben a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét az V. r. terhelt tekintetében helybenhagyta, így helybenhagyta az V. r. terhelt személygépkocsijának az elkobzásra vonatkozó rendelkezését is.
A fenti jogerős bírósági határozatok ellen az V. r. terhelt és védője 1996. december 3-án felülvizsgálati inditványt nyújtott be. Indítványozták a megtámadott határozatok elkobzásra mint intézkedésre vonatkozó rendelkezésének a hatályon kívül helyezését és a gépkocsinak a terhelt részére történő kiadását. Az indítványban kifejtett álláspontjuk szerint a megyei bíróság a terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, és az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette. Így pedig bűncselekmény hiányában az elkobzás mint intézkedés fenntartása törvénysértő. Ezt meghaladóan a jogerős határozatokban megállapított tényállás megalapozottságát is vitatják, mert az téves és iratellenes.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta; a felülvizsgálati indítványt alaptalannak ítélte meg.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt a következőkre mutat rá:
A Be. 284. §-ának (1) bekezdése, valamint a 284/A. §-ának (2) bekezdése kimerítően felsorolja azokat az okokat, amelyek alapján a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatának helye van. A tényállás iratellenes, téves volta és erre tekintettel a jogerős ítélet megalapozatlansága a felülvizsgálatot lehetővé tevő okként a törvényi felsorolásban nem szerepel. Ilyen okból tehát felülvizsgálati eljárás lefolytatására nem kerülhet sor. A hivatkozott törvényi rendelkezésekből következően ezért a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatokban megállapított tényállás az irányadó. Annak felülvizsgálatára, módosítására, korrekciójára még megalapozatlanság esetén sem kerülhet sor. A megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
Továbbmenően - mint az a fentebb írtakból is kitűnik - a megyei bíróság az adott esetben az V. r. terhelt tekintetében nem bűncselekmény hiányában helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására vonatkozó részében, hanem büntethetőséget megszüntető okból, a cselekmény társadalomra veszélyességének a megszűnése folytán.
Ezt meghaladóan a megyei bíróság az V. r. terhelt vonatkozásában az elkobzást - mint intézkedést - alkalmazó részében hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét. Az adott esetben tehát a megyei bíróság jogerős ítéletében azt állapította meg, hogy az V. r. terhelt elkövette a terhére rótt bűncselekményt, emiatt azonban az elbírálás idején a Btk. 36. §-ában írtakra figyelemmel a Btk. 32. §-ának d) pontja értelmében - tehát büntethetőséget megszüntető okból - már nem büntethető. A Btk. 71. §-ának (2) bekezdése egyébként ilyen esetekben lehetővé teszi az elkövetővel szemben a megróvás alkalmazását is. Ennek az intézkedésnek az alkalmazását azonban a megyei bíróság az adott esetben az V. r. terhelttel szemben nem látta indokoltnak. A Btk. 70. §-ának (2) bekezdése szerint az elkobzás mint intézkedés önállóan és büntetés mellett is alkalmazható. Ebből következően a felülvizsgálati indítvány azon részének, mely szerint az adott esetben az elkobzás alkalmazása azért törvénysértő, mert a megyei bíróság főbüntetés hiányában hagyta helyben e vonatkozásban az elsőfokú bíróság ítéletét, nincs kellő alapja. Az elkobzás ugyanis önállóan került alkalmazásra a jogerős határozatokból kitűnően.
Nem alapos az elkobzás - mint intézkedés - alkalmazását sérelmező felülvizsgálati indítvány a hivatkozott egyéb okokból sem. A Btk. 77. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében ugyanis el kell kobozni azt a dolgot, amelyet bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak, ha az elkövető tulajdona vagy egyébként is, ha a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti. Az irányadó tényállásból következően az adott esetben a terhelt tulajdonában levő, átalakított, megnagyobított üzemanyagtartállyal rendelkező gépkocsit bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használták. A bíróságok jogerős ügydöntő határozataikban megállapították, hogy a terhelt a terhére rótt bűncselekményt elkövette, csupán büntethetőséget megszüntető ok folytán nem büntethető. Így terhelt gépkocsijának mint a bűncselekmény elkövetési eszközének elkobzása nem sérti a büntető anyagi jog szabályait.
Az eljárásnak büntethetőséget megszüntető okból megszüntetése esetén az elkobzás alkalmazásának törvényességét támasztják alá egyébként a Be. 213. §-a (1) és (2) bekezdésének rendelkezései is. Továbbmenően ez következik a Be. 375. §-ának (1) bekezdésében rögzítettekből is. Annak a ténynek, mely szerint az eljárás során nem volt bizonyítható, hogy a személygépkocsit a terhelt a bűncselekmény elkövetése végett alakította át, és növelte meg annak üzemanyagtartályát, az elkobzás alkalmazása szempontjából nincs jelentősége. A megállapított tényállásból következően ugyanis a terheltnek tudomása volt az üzemanyagtartály megnövelt voltáról, mivel az a csomagtér jelentős részét is elfoglalta. Ugyancsak a tényállás szerint, a terhelt éppen azért adta át a gépkocsiját a IV. r. terheltnek, hogy azzal üzemanyagot szállítson az embargó sújtotta országba, ezért pedig anyagi előnyt is kikötött a maga javára, amelyet át is vett.
Végül - bár erre a felülvizsgálati indítvány nem hivatkozott - utal a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a töretlen ítélkezései gyakorlat szerint a Btk. 77. §-ának (5) bekezdésében írt rendelkezések alkalmazása vagy nem alkalmazása felülvizsgálati okot nem valósít meg. Így a más okból indított felülvizsgálati eljárásban, különösen ha a felülvizsgálati indítvány alaptalan, Btk. 77. §-ának (5) bekezdése alkalmazására nem kerülhet sor.
Az eddigiekben kifejtettekből következően tehát a Legfelsőbb Bíróság az V. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, annak nem adott helyt.
Ezért a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott jogerős ügydöntő határozatokat az V. r. terhelt tekintetében hatályban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. 1098/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás