441/B/1999. AB határozat
441/B/1999. AB határozat*
2002.09.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I. 21.) MeHVM rendelet 2. § (1) bekezdés c) és k) pontja, valamint az 5. § (2), (3) és (4) bekezdése utólagos alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a közcélú távbeszélő szolgáltatások igénybevételének díjáról szóló 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R.) módosításáról rendelkező 31/1998. (XII. 23.) KHVM rendelet (a továbbiakban: Rm.) havi előfizetési díjról szóló, valamint a kapcsolási díj bevezetéséről szóló rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
Előadta, hogy az R. előfizetői díjra vonatkozó rendelkezéseinek a szolgáltatás – ellenszolgáltatás aránytalanságára alapított alkotmányellenessége tárgyában korábban előterjesztett indítványát az Alkotmánybíróság 1268/B/1997. AB határozatával elutasította. Az e határozat kihirdetését követően hatályba lépett Rm. azonban véleménye szerint az impulzuskedvezmény megszüntetésével és a kapcsolási díj bevezetésével olyan új elemeket épített be a díjba, amely „tovább fokozza a szolgáltatás aránytalanságát,” és – értelemszerűen – a hivatkozott határozatban idézett alkotmányos alapjogot és elveket [az Alkotmány 13. §-át, a 8. § (2) bekezdését és 9. § (1) bekezdését] sértik.
Álláspontja az volt, hogy a díjat ilyen összefüggésben az Alkotmánybíróság még nem vizsgálta, „az impulzus kedvezmény megszüntetésének és a kapcsolási díj bevezetésének sérelmezése új tartalomnak tekintendő”.
2. Az R.-t az 1/2000. (I. 18.) KHVM rendelet módosította, majd az R. és az azt módosító jogszabályok is hatályukat vesztették a közcélú távbeszélő szolgáltatások díja tárgyában született 1/2001. (I. 26.) MeHVM rendelet 27. § (3) bekezdése folytán. Utóbbi rendeletet a 2002. február 1-jén hatályba lépett, a távbeszélő szolgáltatási piacon jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltató által nyújtott távbeszélő szolgáltatás díjairól, valamint az egyetemes távközlési szolgáltatással kapcsolatos díjcsomagokról szóló 3/2002. (I. 21.) MeHVM rendelet (a továbbiakban: Tr.) 15. § (2) bekezdés a) pontja helyezte hatályon kívül.
Ha az indítványban megjelölt jogszabály hatályát veszti, de a helyébe hasonló tartalmú, az indítványban megjelölt alkotmányossági szempontok szerint vizsgálható szabályozás lép, az Alkotmánybíróság – gyakorlata szerint – eljárását a hatályos szabályozásra kiterjeszti. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 456., 457; 871/B/1994. AB határozat, ABH 2000. 582., 586.)
Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a Tr. előfizetési díjra és annak szerkezetére vonatkozó rendelkezései tekintetében lefolytatta.
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései szerint:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
2. A Tr. vizsgált rendelkezései az alábbiak:
(E rendelet alkalmazásában)
„2. § (1) c) előfizetési díj: minden olyan – az igénybevétel mértékétől (a forgalomtól) független – díj, amelyet a szolgáltató a távbeszélő szolgáltatás előfizetői hozzáférési ponton keresztül való igénybevételének lehetőségéért, a szolgáltatás rendelkezésre állásáért számít fel az előfizetőnek.”
„2. § (1) k) hívásdíj: a sikeresen felépült távbeszélő hívásért fizetendő díj. Elemei: a hívásfelépítési díj és a forgalmi díj (a továbbiakban együtt: hívásdíj).”
„5. § (2) Hívásfelépítési díj csak eredményes hozzáférés és tényleges jelátvitel esetében számítható fel. E rendelet alkalmazásában eredményes hívásnak minősül, ha a hívó és hívott előfizetői hozzáférési pontok között a beszédkapcsolat ténylegesen létrejött (így akkor is, ha a hívott alközpontja, üzenetrögzítője, telefax-készüléke, más berendezése a vonalra kapcsolódik), vagy az adatátvitel ténylegesen létrejött (sikeres hívás).”
„5. § (3) A hívásfelépítési díj a hívó és a hívott előfizetői hozzáférési pont közötti távközlési összeköttetés felépítéséért sikeres hívásonként számítható fel.”
„5. § (4) A felszámítható forgalmi díj összegét a percdíjnak a díjazási időszak és a hívott díjzóna által meghatározott, az 1. számú mellékletben, illetőleg a szolgáltató általános szerződési feltételeiben szereplő 1 másodpercre jutó hányadának és a hívás másodpercben mért időtartamának szorzata határozza meg.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság a 1268/B/1997. AB határozatban az R. egyes rendelkezései alkotmányellenessége megállapítására vonatkozó indítványt utasította el.
Az indítványozó a kifogásolt rendelkezéseknek az Alkotmány 13. §-ába ütközését állította azzal az indokkal, hogy a díjnak az R. 4. § a) pontja szerinti összetétele (előfizetési díj és beszélgetési – forgalmi – díj), továbbá a 7. §-ban ezek számítási módjára vonatkozó szabályok a szolgáltatás – ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbségét, a fogyasztói jogok alkotmányellenes korlátozását eredményezik.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot az Alkotmány 13. §-án túlmenően az Alkotmány 9. § (1) bekezdése és a 8. § (2) bekezdése vonatkozásában is lefolytatta. Megállapította, hogy az R. megalkotására az árak megállapításáról szóló, módosított 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Át.) adott felhatalmazást az illetékes miniszternek, amellyel az állam a felek szabad megállapodását korlátozta, és a kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése céljából alkotta meg az Át.-t.
A díj szerkezetével kapcsolatban idézte az Át. mellékletének 1998. január 1-jét megelőzően hatályos szövegét, amely „a koncesszióköteles távközlési szolgáltatások díja (előfizetési díj, beszélgetési díj , csatlakozási díj)” tekintetében adott felhatalmazást az illetékes miniszternek a hatósági ár megállapítására, és rámutatott arra, hogy ebből kitűnően „a szolgáltatások díja kategóriát (fogalmat) a jogalkotó okkal – az Át. egyértelműen megfogalmazott és törvényi szintű szabályozása alapján – értelmezhette és alkalmazhatta az előfizetési díj és a beszélgetési díj „gyűjtőfogalmaként”. Az Át. jelenleg hatályos fogalmazása ezt az értelmezést nem zárja ki, azaz a „távbeszélő szolgáltatások díja” megjelölés továbbra is együttesen vonatkoztatható az előfizetői díjra és a beszélgetési díjra, amely díjszerkezet alkalmazása nemzetközileg is elterjedt gyakorlat.
Az R. szerint a havi előfizetési díj magában foglalta a vonal fenntartási (állandó) költségeit, másrészt beépített 20 impulzusnak megfelelő, körzeten belüli beszélgetési díjat is, amelyet a szolgáltató előlegezett és az előfizető részére a havi zárónap után számlázott.
Az Alkotmánybíróság mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a szabályozás nem jelenti a szerződési szabadság alkotmányellenes korlátozását, vagy valamely alapjog sérelmét. (ABH 1998. 1066., 1069., 1070.)
A Tr. a távközlési piac liberalizálása folytán csak a „jelentős piaci erővel rendelkező” szolgáltatók díjaira vonatkozik, arra figyelemmel azonban, hogy új szolgáltatók piacra lépése csak fokozatosan várható, a szabályozás jelenleg ugyanazon alanyi körre vonatkozik, mint korábban.
A Tr. kifogásolt rendelkezéseinek a díj szerkezetét illető rendelkezései és az R. szabályai közötti – annak lényegét nem érintő – eltérés abból adódik, hogy az R. elsődlegesen impulzus alapú díjazást tartalmazott, annak alkalmazására azonban csak 1999. december 31-ig adott lehetőséget. [Az 1/2001. (I. 26.) MeHVM rendelet 11. § (6) bekezdése ezen időpontot 2001. február 28-ra módosította.]
A Tr. ezzel szemben az előfizetői szerződések esetében kizárólag időalapú díjazást alkalmaz.
Impulzus alapú díj esetében a mérés az R. 11. §-a szerint a hívott jelentkezésétől a hívó vagy a hívott bontásáig eltelt idő szerinti mintavételezéssel történt. Az időtartamot mérő első impulzus a hívott jelentkezésekor adódott ki, a további impulzusok a díjtávolságnak megfelelően voltak jegyezhetők. A beszélgetés díja egy impulzusnál azonban nem lehetett kevesebb, ha a hívott jelentkezett vagy berendezése automatikusan a vonalra kapcsolódott.
Ebből az is következik, hogy ezen díjazás is magába foglalt a beszélgetési díjban annak tartamától független, az első impulzusnak megfelelő díjat a kapcsolat létrejötte esetén, míg a Tr. az időalapú díjazás esetén a sikeres kapcsolat létesítéséért a beszélgetési (hívás) díj első elemeként tartalmazza a hívásfelépítés díját, amely tartalmában hasonló díj-elem.
Egyebekben a Tr. nem változtatott a díj szerkezetén. A szerződés alapján fizetendő díj továbbra is egy forgalomtól független díjelemet (előfizetési díj) és egy forgalomfüggő részt tartalmaz: az utóbbi fogalom más elnevezéssel szerepel (hívásdíj), és azt hívásfelépítési, valamint forgalmi díjra bontja. A hívásfelépítési díj csak eredményes jelátvitel vagy hozzáférés esetében számítható fel.
Kedvezmény elvonása nem történt, mert a 20 impulzus ugyan be volt építve az előfizetési díjba, de az R. 4. melléklete szerint a havi előfizetési díj és a beszélgetési díj különbözete képezte a csatlakozási díjat, és e beszélgetés díját is ki kellett – hónap végén – egyenlíteni.
Ezért azt kellett eldönteni, hogy az indítvány tartalma nem képez-e ítélt dolgot, amely az eljárás megszüntetését eredményezi.
3. A res iudicata az alkotmánybírósági eljárásban azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan, vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány ítélt dolognak minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. [35/1997. (V. 11.) AB határozat, ABH 1997. 200., 212.; 22/2000. (VI. 23.) AB határozat, ABH 2000. 444., 447.] A fentiek alapján megállapítható, hogy a most elbírált ügyben az indítványozó a módosított jogszabály más rendelkezését jelölte meg, de alkotmányjogi szempontból ugyanazt (a díjszerkezetet) kifogásolta, amiért az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az nem minősül ítélt dolognak. (374/B/1998. AB határozat ABH 1998. 855., 857.; 652/B/1997. AB határozat, ABH 1997. 752., 754–755.)
Így az Alkotmánybíróság – az Ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata 31. § c) pontja alkalmazhatóságának hiányában – az indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozott, amelynek során felhasználta mindazon érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésnél irányadók voltak.
Minthogy az indítvány az idézett döntésben már elbírált alkotmányossági kérdéseket vetette fel, az Alkotmánybíróság azt a 1268/B/1997. AB határozat indokolásában kifejtettekre utalva elutasította.
Budapest, 2002. június 25.
Dr. Bagi István s. k., Dr. Czúcz Ottó s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás