BK BH 1999/442
BK BH 1999/442
1999.10.01.
Hatályon kívül helyezést eredményező, feltétlen eljárási szabálysértést megalapozó ok valósul meg, ha a bíróság elé állítása folytán a Be. XVI. fejezete szerinti eljárás során a tárgyalás eredményeként megállapíthatóvá vált, hogy az egymással érdekellentétben álló vádlottak védelmét ugyanazon védő látta el;
ilyen esetben úgy kell tekinteni, hogy a bíróság védő nélkül folytatta le a büntetőeljárást [Be. 45. § (2) bek., 52. § (1) bek. a) pont, 250. § II/d. pont, 349. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1998. február 10. napján kelt ítéletével a IV. r. terheltet orgazdaság vétsége miatt 5 hónapi fogházbüntetésre ítélte; ítéletét a megyei bíróság az 1998. május 28. napján kelt végzésével helybenhagyta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A MÉH-telepet üzemeltető IV. r. terhelt 1998. február 2-án az I. r., II. r. és III. r. terhelttől vasúti csavarokat, biztosítógyűrűket, hevedercsavarokat stb. vett át, majd 1998. február 3-án az I. r., II. r. és III. r. terheltek által felkínált 4,2 m hosszúságú védőcsonkavágány-sínt 2440 forint ellenében ugyancsak átvette, miután - a tudtával és az általa rendelkezésre bocsátott oxigénpalack felhasználásával - azt az I. r., II. r. és III. r. terhelt négy darabra felvágta. A MÁV Rt.-nek „okozott kár” a sín és a sínrögzítő tartozékok eltulajdonításával 80 000 forint volt.
A jogerős határozat ellen a IV. r. terhelt és a felülvizsgálati eljárásban meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Álláspontjuk szerint az elsőfokú eljárásban feltétlen eljárási szabálysértés valósult meg, mert a IV. r. terhelt védelmében - a terhelttársaival fennálló érdekellentét ellenére - ugyanaz a védő járt el, mint aki az I. r., II. r. és III. r. terheltet védte; a feltétlen eljárási szabálysértést a másodfokú bíróság nem észlelte, és érdemben elbírálta a IV. r. terhelt cselekményét. Emiatt a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványnak tanácsülésen történő elutasítását indítványozta, mert álláspontja szerint a felülvizsgálatra alapot adó eljárási szabálysértés az elsőfokú bíróság eljárásában nem történt.
1. Téves a legfőbb ügyésznek a felülvizsgálati indítvány Be. 287/B. §-a alapján történő elutasításra vonatkozó álláspontja. A Be. 287/B. §-a kimerítően (taxatív módon) sorolja fel azokat az okokat, amelyek a felülvizsgálati indítvány érdemi elbírálását kizárják, és annak az elutasításához vezetnek: nevezetesen, ha az indítvány a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származik, az elkésett, és a felhívás ellenére ismét hiányosan benyújtott felülvizsgálati indítvány esete.
A IV. r. terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálat indítvány azonban a Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozott, ennélfogva nem tekinthető a törvényben kizárt indítványnak, de a taxatíve felsorolt egyéb elutasítást eredményező ok sem állapítható meg. Ennek folytán - a Be. 289/A. §-a (2) bekezdése b) pontjának megfelelően tanácsülésen - a Legfelsőbb Bíróságnak érdemben kell elbírálnia a felülvizsgálati indítványt, és annak eredményeként a Be. 291. §-ában meghatározottaknak megfelelő határozatot kell hoznia.
2. A Be. 284/A. §-ának (2) bekezdésében felsorolt felülvizsgálati okra, a feltétlen eljárási szabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati indítvány alapos.
A IV. r. terheltet - az I. r., II. r. és III. r. terhelttel együtt - a Be. XVI. fejezetében szabályozott bíróság elé állítás során vonták felelősségre. Ebben az eljárásban a Be. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében a védő részvétele kötelező, következésképpen a védő részvétele és jelenléte nélkül a tárgyalás nem tartható meg [Be. 52. § (1) bek. a) pont].
Az eljárásnak az elsőfokú tárgyalási szakaszában a közlekedés biztonsága elleni bűntettel és a lopás vétségével vádolt I. r., a II. r. és a III. r. terhelt, valamint az orgazdaság vétségével vádolt IV. r. terhelt védelmében - a nyomozás során kirendelt - ugyanazon védő járt el. Ez abban az esetben megengedett - azaz akkor tekinthető az eljáró egyetlen védő valamennyi terhelt védőjének -, ha a terheltek között nincs érdekellentét [Be. 45. § (2) bek.]. Érdekellentét keletkezik a terheltek között - egyebek mellett - akkor, ha lényeges kérdésben a védekezésük, a vallomásuk nem vág egybe, vagy az eltérő. Mindegyik terheltnek ugyanis az az érdeke, hogy az ő vallomását, az ő védekezését fogadja el a hatóság, szemben a társának a vallomásával, védekezésével. A több terhelt ellen folyó eljárásban, ha valamelyik terhelt érdekellentétben van a terhelttársával vagy terhelttársaival, az ő érdekében ugyanaz a védő nem járhat el, mint aki a társait védi; az érdekellentétben álló terhelt (terheltek) részére a hatóságnak - más védő részére adott meghatalmazás hiányában - védőt kell kirendelnie (Be. 49. §). A másik védő kirendelése ilyen esetben feltétlen kötelezettség, amely az eljárásnak abban a szakaszában nyílik meg, amelyben a hatóság számára az érdekellentét felismerhetővé válik.
Amennyiben a védelemről meghatalmazással való gondoskodás hiányában a társaival ellentétes érdekű terhelt részére más védő kirendelésére nem kerül sor, az ellenérdekű terhelt olyan eljárásjogi helyzetbe kerül, mint akinek nincs védője, minthogy ennek a terheltnek az érdekeit nem védelmezheti az a védő, aki az ellentétes érdekű terhelttárs (terhelttársak) védelmét ellátja.
A felülvizsgálati indítvánnyal érintett ügyben egyfelől az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt, másfelől a IV. r. terhelt között az elsőfokú tárgyalási szaktól kezdődően érdekellentét volt: az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a vallomásaival a IV. r. terheltet következetesen terhelte az orgazdaság elkövetésével azzal az állítással, amely szerint a IV. r. terhelt tudta, hogy vasúti sínt vesz át, mert azt előzőleg neki átvételre felkínálták, és éppen a IV. r. terhelt volt az, aki az átvétel feltételéül szabta a sínnek a feldarabolását, sőt még az ehhez szükséges eszközt is rendelkezésükre bocsátotta.
Ezzel szemben a IV. r. terhelt a tárgyaláson - eltérve a nyomozati előadásaitól - azzal védekezett, hogy nem tudta, mit vesz át az I. r., a II. r. és a III. r. terhelttől, így nem tudta azt sem, hogy az átvett dolgok lopásból származnak.
Az eltérő vallomásokból adódó érdekellentét a bíróság elé állítás során az elsőfokú bíróság számára felismerhetővé vált, ennek ellenére az elsőfokú bíróság úgy folytatta az eljárást, és hozott érdemi határozatot, hogy az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet (akiknek az érdekei egyébként nem voltak ellentétesek), valamint az ellenérdekelt IV. r. terheltet ugyanaz a védő védte.
A társaival érdekellentétben levő IV. r. terhelt tehát ténylegesen olyan eljárásjogi helyzetben volt - és ez a jogorvoslati nyilatkozatok megtétele során szembetűnően megmutatkozott -, mint akinek a kötelező védelem ellenére nincs védője. Megállapítható ezért, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 250. §-ának II/d. pontjában meghatározott ún. abszolút hatályon kívül helyezési okot megvalósító eljárási szabálysértéssel folytatta le az eljárást, mert a tárgyalást a IV. r. terhelt tekintetében lényegében védő részvétele nélkül tartotta meg, noha a védelem - a védő részvétele és jelenléte - kötelező volt. A másodfokú bíróság pedig téves jogértelmezés folytán - az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása helyett - az eljárás lényeges szabályának a megsértésével bírálta felül érdemben az elsőfokú bíróság ítéletét annak ellenére, hogy a másodfokú szakban a IV. r. terheltet már az általa meghatalmazott védő védte.
A fentiekből következően a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a legfőbb ügyésznek azzal az álláspontjával, hogy miután a IV. r. terhelt a nyomozás során teljes beismerésben volt, a tárgyaláson pedig a ténybeli beismerését fenntartva csak a védekezését változtatta meg: a terheltek között érdekellentét valójában nem volt. A terhelt ténybeli beismerése a nyomozás során a Be. XVI. fejezete szerint folyó bíróság elé állítási eljárás egyik feltétele ugyan, ebből azonban nem következik, hogy a terhelt, aki addig teljes beismerésben volt, ne változtathatna a tárgyaláson a védekezésén. A tárgyaláson történő tagadás a bíróság elé állítással folytatható eljárást nem érinti, a tárgyaláson történő tagadás az iratok ügyésznek való visszaküldését nem alapozza meg. Ez azonban nem jelent engedményt a bíróság elé állítással történt eljárásban a kötelező védelem érvényesülési feltételeit illetően.
Az elsőfokú bíróság akkor járt volna el az eljárási szabályok megtartásával, ha észlelve a tárgyaláson a IV. r. terheltnek a társaival való érdekellentétét, gondoskodott volna részére másik védő kirendeléséről; ha pedig ez az első tárgyaláson nem lett volna lehetséges, módja lett volna a tárgyalásnak legfeljebb 8 napra történő elnapolására is, amely idő alatt a IV. r. terhelt a védő meghatalmazásáról gondoskodhatott, illetőleg a részére védő kirendelése megtörténhetett volna.
Miután a jogerős határozat meghozatalára a Be. 250. §-ának II/d. pontjában írt eljárási szabály megsértésével került sor, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a felülvizsgálati indítványban támadott mindkét fokú határozatot a IV. r. terheltet érintően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
Az új eljárás lefolytatására vonatkozó iránymutatásul a Legfelsőbb Bíróság arra hívja fel a figyelmet, hogy a IV. r. terhelttel szemben az új eljárás a Be. XVI. fejezete szerint már nem folytatható le, mert annak a lefolytatását lehetővé tevő időtartam (Be. 346. §) eltelt. Ebből az okból - a Be. 349. §-ának (3) bekezdése szerint - az iratoknak az ügyész részére való visszaküldésére van szükség, és az eljárás a továbbiakban csak a rendes eljárás szabályai szerint folytatható le. (Legf. Bír. Bfv. III. 1784/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás