BK BH 1999/443
BK BH 1999/443
1999.10.01.
A védőnek a nyomozati szakban történt kirendelése az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart, és a kirendelt védői feladat ellátása alól való felmentése csak a védő indokolt kérelmére történhet;
ennek hiányában nem indokolt, hogy a bíróság hivatalból, azon a címen mentse fel a kirendelt védőt a feladat ellátása alól, hogy a büntetőeljárás a kirendelt védő lakóhelyétől eltérő más székhelyen folyik [Be. 49. § (1) és (4) bek., 50. § (1) és (3) bek.; 1998. évi XI. tv. 34. § (3) bek. a) pont].
A megyei rendőr-főkapitányságon a terhelt ellen indult büntetőügyben a nyomozó hatóság védőként dr. H. J. ügyvédet rendelte ki.
A megyei főügyész emberölés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat a terhelt ellen.
A megyei bíróság az 1998. július 2. napján kelt végzésével dr. H. J. védői kirendelését megszüntette, és a védelem ellátására dr. Cs. Á. ügyvédet rendelte ki azzal az indokkal, hogy az eljárás a korábbi védő székhelyén kívül folytatódik. Hivatkozott egyben a Be. 49. §-ának (1) bekezdésére és 50. §-ának (3) bekezdésére.
A végzés ellen bejelentett fellebbezésében dr. H. J. azt adta elő, hogy ő nem kérte a kirendelésének megszüntetését, egyébként is Gy. és B. város is ugyanannak a megyei ügyvédi kamarának a működési területén van.
Ezt a fellebbezést a megyei bíróság az 1998. augusztus 21. napján kelt végzésével elutasította. A határozat indokolása azt tartalmazza, hogy a más védő kirendelésére vonatkozó kérelem elfogadásáról a bíróság határoz, ez egyben azt jelenti, hogy „az ügy ura”, és ezért dönthet akként, hogy helyi védő kirendeléséről határoz. Egyébként pedig a kirendelő végzés ellen a törvény nem enged jogorvoslati lehetőséget.
E végzés ellen - a korábbi indokokkal megegyező tartalmú - fellebbezést jelentett be dr. H. J. ügyvéd.
A legfőbb ügyész átiratában a fellebbezés tanácsülésen történő elutasítását indítványozta.
A Be. 50. §-ának (1) bekezdése szerint a védő kirendelése az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart. A védelem elvének erősítése érdekében ugyanis kívánatos, hogy az egész eljárásban ugyanaz a védő működjék közre. Ez a szabály vonatkozik arra az esetre is, ha az első- és másodfokú bíróság székhelye nem azonos, minthogy a védő köteles ilyen esetben az iroda székhelyén kívül is eljárni.
A Be. 50. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor lehetőséget ad a védőnek arra, hogy - indokolt esetben - a kirendelés alóli felmentését kérhesse. Ilyen kérelem hiányában a bíróság e törvényhely alapján a védőt nem mentheti fel. Bár a lemondás elfogadásáról a hatóság határoz, erről azonban alakszerű határozatot nem kell hoznia. Az ügyvédekről szóló 1998. évi IX. tv. 34. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében a hatóság a védőt kérelmére a kirendelés alól felmentheti, ha a kamara működési területén kívül kell eljárnia.
Az adott ügyben tévedett a megyei bíróság, amikor erre irányuló kérelem hiányában más védőt rendelt ki, és az az indok sem alapos, amely szerint az ügy más székhelyen folytatódik, mivel mindkét város ugyanazon ügyvédi kamara működési területén van.
A Be. 49. §-ának (4) bekezdése szerint a védő kirendelése tárgyában hozott végzés ellen jogorvoslatak nincs helye.
A Legfelsőbb Bíróság ezért - a fentebb kifejtettek ellenére - a törvényben kizárt fellebbezést a Be. 249. §-ának a) pontja alapján tanácsülésen elutasította (Legf. Bír. Bf. III. 2108/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás