PK BH 1999/446
PK BH 1999/446
1999.10.01.
Eljárás a „földalap”-képzéssel kapcsolatos viták rendezésénél [1991. évi XXV. tv. 17. § (1) bek., 27. § (1) bek.; 1992. évi II. tv. 20-21. §-ai].
A felperes a II. rendű alperes jogelődjének egykori alkalmazottjaként keresetében - az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban Kpt.) 17. §-ának (1) bekezdésére és 27. §-ának (1) bekezdésére, valamint az 1992. évi II. törvény 25. §-ának (1) bekezdésére alapítottan - 20/87, 6 arányú tulajdonjogának megállapítását kérte az M. külterület erdőművelési ágú 060/2. hrsz. alatt nyilvántartott állami tulajdonú, a II. rendű alperes jogelődje kezelésében volt ingatlanra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Jogi érvelésének lényege az volt, hogy a Kpt. 17. §-a (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján sem a szövetkezet tagja és alkalmazottja, sem pedig az állami gazdaság alkalmazottja „alanyi jogon semmilyen mértékű termőföld tulajdonjogának megszerzésére nem jogosult”.
A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a jogvita elbírálása szempontjából - tekintettel az alperesek ellenkérelmében kifejtettekre - annak eldöntését tekintette elsődlegesnek, hogy az erdőgazdaságnak kellett-e alkalmazotti földalapot képeznie vagy sem. Megítélése szerint nem kellett, mert „a mezőgazdasági és az erdőgazdasági tevékenység bár tartalmaz hasonló elemeket, de nem azonos, sőt az jelentősen eltér a művelési időszak, a megtérülési idő, a gazdálkodás módját tekintve, ezért az erdőgazdaságok nem mezőgazdasági állami vállalatok, nem tekinthetők állami gazdaságoknak, így tehát nem alkalmazhatók rájuk a Kpt. 17. §-a (1) bekezdésének rendelkezései. A megyei bíróság álláspontja szerint az erdőgazdaságnak nem kell alkalmazotti földalapot képezni.”
A másodfokú ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, az ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetének helyt adó döntés meghozatala végett. A felülvizsgálati kérelme alapjaként arra hivatkozott: a jogerős ítélet a Kpt. 17. §-ának (1) bekezdésével ellentétes. „A jogalkalmazás során fel sem merült, hogy az állami gazdaságok között tevékenységi körük vagy elnevezésük szerint különbséget kell - lehet tenni. „ Érvelése szerint mind az általa hivatkozott jogszabályok, mind pedig a joggyakorlat az állami erdőgazdaságokat az állami gazdaságok körébe sorolta. Ezt támasztja alá, hogy a kárpótlási eljárások megkezdésekor az illetékes kárpótlási hivatalok is eszerint jártak el. Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a támadott jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes által, a keresete jogalapjaként hivatkozott Kpt. 17. §-ának (1) bekezdése szerint: az e törvényben meghatározott jogosultak földtulajdonhoz juttatása céljából földalapot kell képezni. Ebből a rendelkezésből értelemszerűen az következik, hogy a földtulajdon juttatásának előfeltétele a földalap képzése, aminek hiányában az alkalmazotti földtulajdonra egyébként jogosult nem kerül abba a helyzetbe, hogy közvetlenül kérhesse a törvényben meghatározott AK értékű földnek a kiadását. Mindkét fokú bíróság, de maguk a peres felek is okkal tulajdonítottak tehát jelentőséget annak a körülménynek, hogy volt-e a II. rendű alperes jogelődjének alkalmazotti földalapképzési kötelezettsége. Ennek vizsgálata viszont nem tehető a jelen, a felperes tulajdonjoga megállapítására irányuló per tárgyává.
A Kpt. 27. §-ának (1) bekezdése értelmében az állami gazdaság tekintetében is a kezelésében levő állami tulajdonú termőföld kijelölésének - így a Kpt 17. §-ának (1) bekezdése szerinti alkalmazotti földalap képzésének, illetőleg kijelölésének - különös szabályait, eljárási rendjét az 1992. évi II. törvény, valamint a Kpt. vonatkozó szabályai állapítják meg. Az említett törvények irányadó rendelkezései szerint a termőföldeknek a különböző tulajdonú földalapok céljára történő elkülönítésével kapcsolatban az 1992. évi II. törvényben (Ámt.) meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése céljából helyi érdekegyeztető fórumot kellett alakítani (Ámt. 20. §); a földalapok elkülönítésének tervezetét a szövetkezetnek, illetőleg állami gazdaságnak véleményezésre meg kellett küldeni a fórumnak [Ámt. 21. § (1) bek.], majd a fórum észrevételei alapján az illetékes megyei kárrendezési hivatal jogosult határozni annak jóváhagyásáról [Ámt. 21. § (5) bek. a) pont], vagy megállapítani azt, hogy a tervezet sérti a Kpt. és az Ámt. földkijelölésre vonatkozó szabályait. Ez utóbbi esetben megfelelő határidő kitűzésével a hivatal kötelezheti a szövetkezetet, illetőleg az állami gazdaságot a törvénysértés kiküszöbölésére. Az e tárgyban hozott bírósági határozat felülvizsgálatát viszont csak az 1992. évi II. törvény 21. §-ának (7) bekezdésében erre feljogosítottak kérhették.
Mindezekre tekintettel a II. rendű alperes jogelődje, így a II. rendű alperes a felperes keresete alapján - bírói úton - közvetlenül földalap képzésére nem volna kötelezhető, így nincs jogi lehetőség annak vizsgálatára sem, hogy ez a kötelezettsége fennállott-e vagy sem.
Az előzőekben kifejtettekre alapítottan a felperes keresetét elutasító, érdemben jogszerű ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 23.492/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás