PK BH 1999/447
PK BH 1999/447
1999.10.01.
Szómegjelölések összetéveszthetőségének vizsgálata során a nyelvtani szabályok jelentősége a védjegyügyekben [1969. évi IX. tv. (Vt.) 1. § a) pont, 3. § (3) bek. c) pont, 16. § (1) bek. c) pont,; 1997. évi XI. tv. 117. § (1) bek.; 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM r. (Vhr.) 2. § (2) bek.].
A kérelmező az 1993. november 2-án benyújtott kérelmében a „Hepagene” szó védjegykénti lajstromozását kérte az 5. áruosztályba tartozó gyógyszerészeti készítményekre, hatóanyagokra és vakcinákra.
A bejelentést megelőzően Magyarországon 1988. december 12-i elsőbbséggel 536 321 nemzetközi lajstromszámon védjegyoltalom alatt áll S. P. AG (Zoug, Svájc) cég „Heparegen” szóvédjegye.
A Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) a védjegybejelentés érdemi vizsgálata során felhívta a kérelmezőt - az 1969. évi IX. tv. 29. §-ának (2) bekezdése alapján - arra, hogy az oltalom elbírálása szempontjából lényeges körülményekre nyilatkozzon. A kérelmező a felhívásra adott nyilatkozatában azt állította, hogy a lajstromozni kért megjelölés nem hasonlít összetéveszthetőségig az ellentartott védjegyhez. Mindkét megjelölés a „Hepa” előtaggal kezdődik. Ez a rövidítés nyilvánvalóan a „Hepatitis” (májgyulladás) betegségre utal, azaz a védjegyoltalom szempontjából gyógyszeripari termékek esetén nem rendelkezik megkülönböztető jelleggel. Emiatt álláspontja szerint csak a védjegyszavak utótagjait lehet összehasonlítani. A „Gene” és a „Regen” utótagok azonban egymástól teljesen eltérőek, és magyar jelentésük is különböző. Ezek alapján kizárt, hogy szakemberek a két gyógyszer nevét összetévesszék.
Az MSZH határozatával a védjegyoltalom iránti kérelmet a Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján elutasította. Határozata indokolásában azt állapította meg, hogy a bejelentett megjelölés és az ellentartott védjegy mind kiejtésében, mind írásban rendkívül hasonlít egymásra, ezért még szakemberek számára is összetéveszthető lehet, miután felhasználási területük ugyancsak hasonló. Közös rendeltetésük és értékesítési jellemzőik alapján álláspontja szerint a fogyasztók arra következtethetnek, hogy előállítójuk vagy forgalmazójuk ugyanaz a vállalat.
A kérelmező a Fővárosi Bíróságtól az MSZH határozatának megváltoztatását, a védjegyoltalom megadását kérte.
Az elsőfokú bíróság végzésével a megváltoztatás iránti kérelmet elutasította. Rámutatott arra, hogy a bíróság állandó gyakorlata szerint a szómegjelölések összetéveszthetőségének vizsgálatánál a magyar nyelv szabályaira kell tekintettel lenni, így elsősorban arra, hogy a magyar nyelv szabályai szerint a szó elején lévő szótagok a hangsúlyosak. Figyelemmel arra, hogy adott esetben a szavak eleje azonos, az utótag pedig olyan eltérő hangzást, amely az összetéveszthetőséget kizárja, nem valósít meg, megállapítható, hogy az oltalmazni kért megjelölés az összetéveszthetőségig hasonlít az ellentartott védjegyhez. Figyelemmel arra, hogy azoknak a termékeknek a köre, amelyekre az oltalom kiterjed, részben azonos a bejelentés árujegyzékében szereplő termékekkel, ezért álláspontja szerint a kizárási feltételek az adott esetben maradéktalanul megvalósultak.
Az elsőfokú bíróság végzésének és az MSZH határozatának megváltoztatása, a védjegyoltalom megadása, valamint az eljárás felfüggesztése érdekében a kérelmező élt fellebbezéssel.
Előadta és igazolta, hogy az elsőfokú végzés meghozatalát követően 1998. június 23-án az ellentartott Heparegen védjegy megszűnésének megállapítása érdekében megszüntetési eljárást indított, miután a védjegyjogosult azt az utóbbi 5 évben nem használta. Erre figyelemmel kérte az eljárás felfüggesztését. Érdemben pedig hivatkozott arra is, hogy a kérdéses szómegjelölések utótagjainak jelentésbeli eltérése kizárja az ellentartott védjegy és az oltalmazni kért megjelölés összetéveszthetőségét.
A fellebbezés nem alapos.
A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. 117. §-ának (1) bekezdése értelmében a jelen védjegy-bejelentési eljárásban az 1969. évi IX. tv. (Vt.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A (4) bekezdés értelmében a védjegyhasználat elmulasztásához fűzött jogkövetkezmények bekövetkezésére a törvényben megállapított határidők ugyanezen törvény hatálybalépése napján, azaz 1997. július 1-jén kezdődnek. A korábban hatályos rendelkezések alapján a védjegyoltalom megszűnése akkor is megállapítható, ha a hatálybalépést követően telik le az az öt év, amely alatt a védjegyet az országban nem használták. A Vt. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a védjegyoltalom akkor szűnik meg, ha a védjegyet az országban öt év óta nem használják a megszűnést megállapító határozatban megjelölt időpontban. E rendelkezések egybevetéséből következik, hogy az ellentartott védjegy megszűnésének megállapítása a jelen kérelem elbírálása szempontjából nem minősül előzetes kérdésnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést érdemben bírálta el.
A fellebbezés nem alapos.
A Vt. 1. §-ának a) pontja értelmében e törvény alapján védjegyoltalomban részesülhet minden olyan megjelölés, amely alkalmas áruknak és más szolgáltatásoknak (a továbbiakban: áru) más áruktól való megkülönböztetésére, és amelynek oltalmát a törvény nem zárja ki.
A Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja értelmében pedig azonos vagy hasonló áruk tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban - többek között - a megjelölés, ha másnak védjegyoltalom alatt álló megjelölésével azonos, vagy ahhoz az összetéveszthetőségig hasonló. A Vt. végrehajtásáról szóló 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM együttes rendelet (Vhr.) 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a Vt. 3. §-a (3) bekezdésének c) pontja alkalmazásában az áruk akkor hasonlóak, ha közös rendeletetésük vagy egyéb műszaki, gazdasági vagy értékesítési jellemzőik alapján a vásárlók arra következtetnek, hogy előállítójuk vagy forgalomba hozójuk ugyanaz a vállalat.
Az adott esetben az ellentartott védjegy az 5. áruosztályba sorolt gyógyszerészeti termékekre terjed ki, ezért a lajstromozni kért megjelölés ugyancsak az 5. áruosztályba sorolt árukra vonatkozik. Megállapítható, hogy az áruk hasonlóak. A két szó előtagja teljes mértékben azonos. Ezért helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a magyar nyelv szabályait figyelembe véve kellett vizsgálni az utótagok hangzásbeli jelentését annak érdekében, hogy a kevébé hangsúlyos utótag kölcsönöz-e a védeni kért megjelölésnek olyan sajátos hangzást, illetve jelleget, amely az összetéveszthetőséget kizárja. Helyesen állapította meg, hogy a „Gene”, valamint a „Regen” utótagok a bennük lévő „e” hang miatt azonos hangzásúak, amit a kisebb, egy „r” betű különbséget jelentő eltérés csak igen jelentéktelen mértékben befolyásol. Helyesen jutott ezért arra a következtetésre, hogy az oltalmazni kért megjelölés összetéveszthetőségig hasonlít az ellentartott védjegyhez. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra is, hogy az átlagos fogyasztótól az idegen nyelv ismerete, a „Gene” utótag „gén” jelentésének felismerése nem várható el, s mint rövidítés a „gene” utótag nem feltétlenül azonos a kérelmező által állított „gén” jelentéssel, mert az lehet a generáció, generátor vagy egyéb latin szóból eredő - más jelentésre utaló - fantáziaszó is. Ezért nem alkalmas arra, hogy az összetéveszthetőséget kiküszöbölje.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a Pp. 259. §-a és 253. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. (Legf. Bír. Pkf. IV. 22.398/1998. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás