PK BH 1999/448
PK BH 1999/448
1999.10.01.
I. Személyhez fűződő jog megsértése valótlan tartalmú tényállítással [Ptk. 78. § (2) bek.].
II. Közbenső ítélet hozatala a személyiségijog-sértés megállapítása iránt indított perben [Ptk. 84. § (1) bek. a) és e) pontjai; Pp. 213. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét, amelyben annak megállapítását kérte, hogy az alperes személyhez fűződő jogát megsértette, és további szankciók alkalmazását is kérte, elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a megyei hírlapban 1996. augusztus 24-én megjelentetett hirdetménnyel a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát megsértette. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős közbenső ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes a megyei hírlapban 1996. augusztus 19-én hirdetést tett közzé, amely szerint „Értesítem a régi és új betegeimet, hogy háziorvosi rendelésemet szeptember 1-jétől megkezdem, B., Sz., N. községekben. dr. H. Z.”.
V. M. körjegyző ezt követően 1996. augusztus 24-én a megyei hírlapban hirdetményt tett közzé, amely szerint „Értesítem B., N., Sz. községek lakosságát, hogy a megyei hírlapban 1996. augusztus 19-én dr. H. Z. háziorvos által háziorvosi tevékenység folytatásával kapcsolatban megjelent hirdetés szövege megtévesztő.
A megyei egészségbiztosítási pénztár tájékoztatása szerint dr. H. Z. háziorvos az ÁNTSZ megyei intézetétől engedélyt kapott arra, hogy területi ellátási kötelezettség nélkül háziorvosi tevékenységet folytasson Sz. község orvosi rendelőjében. Dr. H. Z. háziorvoshoz átjelentkezett betegek 1996. szeptember 1-jétől térítésmentesen jogosultak a háziorvosi ellátás igénybevételére Sz. község orvosi rendelőjében. „
A perbeli időben a felperesnek arra volt engedélye, hogy háziorvosi tevékenységét az Sz. községben lévő rendelőben folytassa. 1996 augusztus 31-én azonban az ÁNTSZ megyei intézete határozatával engedélyezte részére, hogy 1996. szeptember 1-jétől a B., K. út 6. szám alatt kialakított orvosi rendelőben folytassa háziorvosi tevékenységét.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a körjegyző által feladott hirdetmény szövege nem az objektív valóságot tükrözte, amikor azt állította, hogy a felperes hirdetésének szövege megtévesztő. Ezzel megsértette a felperesnek a Ptk. 78. §-ának (2) bekezdésében védett jó hírnevét.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetét elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint a körjegyző a valóságnak megfelelő szövegű hirdetményt tett közzé, mert 1996. augusztus 24-én a felperes még csak az sz.-i rendelőben végezhette tevékenységét. Ebből eredően állította, hogy a hirdetményben szereplő „megtévesztő” jelző csak a felperes hirdetésének szövegére vonatkozott.
A felperes azon túlmenően, hogy a tárgyaláson kívüli elbíráláshoz házzájárult, érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Elöljáróban megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú bíróság a határozatát tévesen minősítette a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján közbenső ítéletnek. A felperes keresetében a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítását és egyéb szankciók alkalmazását kérte. Az a kérelme tehát, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés elkövetését, a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapszik, azaz az egyéb szankciók alkalmazása iránti kereseti kérelmektől elkülöníthető. Abban az esetben tehát, ha a bíróság a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a)-e) pontjaiban írt objektív és szubjektív szankciók felől elkülönítetten kíván határozni, úgy az egyes elkülönített szankciók alkalmazásáról a Pp. 213. §-ának (2) bekezdése szerint részítélettel dönthet. Közbenső ítélet hozatalának legfeljebb a személyhez fűződő jog megsértésére alapított kártérítési kereset vonatkozásában lenne helye, megállapítandó, hogy az alperes felel-e és milyen mértékben a személyhez fűződő jog megsértése miatt a felperesnek okozott kárért. A személyhez fűződő jog megsértése miatt a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján alkalmazott azon objektív szankció, hogy a bíróság a jogsértés elkövetését megállapítja, önmagában nem minősül a fenti, a kártérítésre irányuló követelés jogalapját megállapító közbenső ítéletre tartozó megállapításnak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet tartalma szerint részítéletnek tekintette és aszerint bírálta el.
Érdemben helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperes a körjegyző hirdetményének tényállításával a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét megsértette.
A felperes csak arról tájékoztatta hirdetésében betegeit, hogy szeptember 1-jén megkezdi tevékenységét. E hirdetés nem közöl helyet, és közvetve sem utal arra, hogy a felperes B. községben fogja ezt a tevékenységet megkezdeni. Ezért a hirdetésből az is következik, hogy a felperes az akkor már engedélyezett sz.-i rendelőben kezdi meg tevékenységét. Ez a hirdetés tehát senkit nem téveszthetett meg, legfeljebb pontatlanul tájékoztatta a betegeket. Ehhez képest valótlanul állítja a hirdetmény, hogy a hirdetés szövege megtévesztő. Ez formailag a hirdetés szövegére vonatkozik, tartalmilag azonban tényállítást is kifejez, arra utal, hogy a felperes a betegeit téveszti meg, mégpedig a rendelés helyszínével. Mivel a felperes hirdetése a rendelés tervezett helyszínére közvetetten sem utalt, az alperes tényállítása valótlan, és egyben sérti is a felperest, mert az elsősorban bizalmi viszont jelentő orvos-beteg kapcsolatban annak állítása a háziorvosról, hogy az a betegeit bármiben megtéveszti, sértő a háziorvosra. A felperes személyére vonatkozó valótlan, sértő tényállítás sérti a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevet.
A személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása szempontjából nincs annak ügydöntő jelentősége - miután a jogsértés elkövetése objektív tény -, hogy az alperes alkalmazottja miért tette közzé hirdetményét, valójában mit akart közölni, illetve miről akarta tájékoztatni a lakosságot, és annak sincs jelentősége, hogy a tájékoztatás általában a körjegyzőség kötelezettsége is. Annak sincs jelentősége, hogy a hirdetmény közzétételekor a felperes csak Sz. községben rendelhetett volna, mert a felperes a hirdetésében ezzel ellentétes tényt nem állított.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperesnek áthárítható felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.363/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás