PK BH 1999/450
PK BH 1999/450
1999.10.01.
A teljesítőkészség és -képesség értékelése a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben, amikor az érdekeltek egyaránt kedvezőtlen anyagi helyzetűek (Ptk. 148. §; PK 10. sz.].
A perbeli házas ingatlan a felperesek és az alperes egymás között egyenlő 1/3-1/3. arányú közös tulajdona. A nyilvántartott eszmei hányadukat 1986-ban öröklés jogcímén szerezték meg az 1990. január 26. napján elhunyt Sz. L. akkor megszűnt haszonélvezeti jogával terhelten.
Az ingatlanban 1988-tól kizárólag az alperes élt, jelenleg élettársával, annak fiával és öt közös kiskorú gyermekükkel együtt.
A felperesek az alperessel szemben többlethasználati díj iránti igényt érvényesítettek, illetve a közös tulajdon megszüntetését kérték oly módon, hogy az eszmei illetőségüket - a beköltözhető forgalmi érték figyelembevételével - az ingatlanban lakó és a kiköltözést nem vállaló alperes legyen köteles magához váltani.
Az elsőfokú bíróság a többlethasználati díjjal kapcsolatos rendelkezések mellett a közös tulajdon megszüntetésére irányuló keresetnek helyt adva, az alperest a felperesek 1/3-1/3. tulajdoni illetőségének megváltására kötelezte. A felperesek javára személyenként 166 666 forintot ítélt meg azzal, hogy a térítési összegből személyenként 66 666 forint 30 napon belül esedékes, míg az ezt meghaladó 100 000-100 000 forintot 1998. május 1. napjától havi 50 000 forintos részletekben köteles az alperes kiegyenlíteni. Kimondta, hogy egy részlet elmulasztásával a teljes hátralék esedékessé válik.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a többlethasználati díj fizetésével kapcsolatos részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó rendelkezését azonban megváltoztatta, és a keresetet ebben a részében elutasította. A felpereseket - az I. rendű felperest erre vonatkozó alakszerű határozat nélkül - és az alperest költségmentesnek tekintve akként rendelkezett, hogy a le nem rótt illeték az állam terhén marad. Kimondta, hogy egyebekben a költségeiket a felek maguk viselik.
A döntés indokolása szerint az ítélet az alperes anyagi helyzetére figyelemmel végrehajthatatlan.
A jogerős ítéletnek a közös tulajdon megszüntetésével kapcsolatos elutasító rendelkezése ellen az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A II. rendű felperes „csatlakozott” az I. rendű felperes által előterjesztett kérelemhez.
Az alperes részéről ellenkérelem benyújtására nem került sor.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemére vonatkozó álláspontja kifejtése előtt a következőkre mutat rá. A II. rendű felperes által előterjesztett „csatlakozás” elnevezésű beadványt, annak célzott tartalma szerint úgy tekintette, hogy a II. r. felperes a maga részéről is az I. rendű felperes felülvizsgálati kérelmének megfelelő döntés meghozatalát kéri. Csatlakozó felülvizsgálati kérelem ugyanis a Pp. 274. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a Pp. 244. §-a szerint kizárólag az ellentétes perbeli pozícióban álló fél felülvizsgálati kérelmével szemben terjeszthető elő. A jelen esetben azonban a felperesi oldalon a Pp. 51. §-ának a) pontja szerint fennálló egységes pertársaság eredményeként az I. rendű felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem a II. rendű felperesre külön jogi cselekmény nélkül is kihatott.
A fentiek előrebocsátása után a Legfelsőbb Bíróság arra utal, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés esetén terjeszthető eredményesen elő. A jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, illetőleg az eljárási szabályok olyan sérelmében, amelyeknek a döntés meghozatalára lényeges kihatásuk volt.
Az I. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmét döntően arra alapította, hogy a másodfokú bíróság nem az alperes tényleges szándékának és a megtett perbeli nyilatkozatának megfelelően járt el akkor, amikor a közös tulajdon megszüntetésének az adott esetben egyedül alkalmazható módjaként az alperes megváltásra kötelezését elutasította. A megváltástól ugyanis az alperes maga sem zárkózott el, az előterjesztett fellebbezésében is csupán a marasztalási összeg helyességét vitatta.
Ez a felülvizsgálati kérelem tényleges tartalma szerint kétirányú. Részint az anyagi jog megsértésére utal, részint pedig olyan mérlegelési (felülmérlegelési) hibára, amely az elfogadott tényállást megalapozatlanná teszi. Az a tény ugyanis, hogy a bent nem lakó tulajdonostárs illetőségének magához váltására egyébként kötelezhető bentlakó fél nem teljesítőképes, az anyagi jognak a Legfelsőbb Bíróság 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalásában kifejtett értelmezése szerint - más lehetséges megszüntetési mód hiányában - a kereset elutasítását eredményezheti. Annak eldöntése azonban, hogy az adott esetben a teljesítőképesség megállapítható-e, tényállási, illetve az azt megalapozó bizonyításmérlegelési kérdés.
A Ptk. 148. §-ához kapcsolódó, a Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalásának IV. c) pontja szerint a fellebbezési bíróság csak akkor nem bírálhatja felül az elsőfokú bíróság ítéletének érdemi rendelkezését, ha fellebbezéssel kizárólag a perköltség kérdésében éltek. Ehhez képest egy olyan következetes alperesi kérelem mellett, amely szerint az alperes a felperesek hányadáért személyenként 100 000 forintnál magasabb összeget nem hajlandó - mert nem képes - fizetni, tévedés nélkül értékelte a másodfokú bíróság a fellebbezést az ennél jóval magasabb ellenértékhez ragaszkodó kereset elutasítása iránti igényként.
Ez esetben azonban figyelembe kellett volna vennie a módosított 10. számú polgári kollégiumi állásfoglalásnak a kereset elutasítását tágabb körben lehetővé tevő rendelkezése mellett azt, hogy a közös tulajdon fenntartása az ingatlan használatától elzárt tulajdonostársak számára a vagyonuk amortizálódása folytán olyan méltánytalan érdeksérelemmel járhat, amely mellett a megváltásra kötelezhető fél teljesítőképessége - annak tagadása esetén - fokozott ellenőrzésre szorul. A kollégiumi állásfoglalásnak a közös tulajdon megszüntetési igényének elutasítása tágabb körű alkalmazását megengedő iránymutatása ugyanis nem enged egyoldalú megközelítést, az érdekek kölcsönös mérlegelését teszi a bíróság kötelességévé. Olyan döntés nem hozható, amely az ellenérdekű fél érdekeinek méltánytalan, súlyos sérelmével járna.
Az az adott esetben nem volt kétséges, hogy a felperesek nem anyagi haszon szerzése érdekében ragaszkodtak a számukra a többlethasználati díjban realizálódó jövedelemkiegészítés ellenére is a 165 000 forintot alig meghaladó értékű örökrészük megváltásához. Ezt a fenntartott igényt az a tényleges helyzet alapozta meg, amely a részükre a per vitelére a teljes személyes költségmentesség biztosítását is indokolta. Nyilvánvaló, hogy a kialakult objektív helyzet mellett, az érzelmi szempontokon túl a felperesek szűkös anyagi körülményeire is figyelemmel volt az alperes akkor, amikor teljesítési készséget mutatott, és az elsőfokú eljárás során részletfizetési kedvezmény biztosításával a megváltástól nem zárkózott el.
Az elsőfokú bíróság feltárta és helyesen értékelte a teljesítőképesség szempontjából a meghatározott részletfizetési feltételek mellett jelentőséggel bíró alperesi vagyoni helyzetet. Ennek keretében értékelte az alperesi nyolctagú család kimutatható jövedelmeként az alperes részére folyósított jövedelempótló támogatást, valamint a gyermekek jogán felvett családi pótlékot, de figyelembe vette az I. rendű alperes személyes nyilatkozatai alapján azt, hogy a megtakarított készpénzük összege 170 000 forint volt, továbbá azt is, hogy az alperes jelentős állattartással, zártkerti föld művelésével is foglalkozik. A hobbiból folytatott lótenyésztés a csikók eladásával a család évi rendszeres jövedelemforrásának számít.
Mindezeknek az adatoknak az együttes mérlegeléseként az elsőfokú bíróság jutott okszerű, helyes ténybeli és jogi következtetésre akkor, amikor az alperest a felperesek hányadának megváltására képesnek és az aggálytalannak elfogadott megalapozott szakértői vélemény alapján kimutatott összeg megfizetésére kötelezhetőnek tekintette. Ehhez képest a másodfokú bíróság megalapozatlanul mérlegelte felül az elsőfokú bíróság álláspontját annak feltételezésével, hogy az ítélet végrehajthatatlan.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének ezt a támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletének helyes rendelkezését helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés]. (Legf. Bír. Pfv. I. 23.890/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás