PK BH 1999/458
PK BH 1999/458
1999.10.01.
I. A határozatoknak telefax útján történt közlése nem tekinthető szabályszerű kézbesítésnek, ebben az esetben a fellebbezési határidő meg sem kezdődik. A kárigény érvényesítése szempontjából ez azt jelenti, hogy nem tekinthető mulasztásnak, ha ilyenkor az ügyfél nem élt a fellebbezés lehetőségével [1957. évi IV. tv. (Áe.) 45. § (1) és (3) bek., 62. §; 43/1953. (VIII. 20.) MT r. 1. §; Ptk. 349. § (1) bek.].
II. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú termőföld hasznosításához nyújtott támogatás feltételei és igénylésének módja [9/1995. (IV. 28.) FM r. 17. §, 21. §; Áe. 43. § (5) bek.].
A felperes keresetében kárként 873 250 forint egyetemleges megfizetésére kérte a megyei földművelésügyi hivatal I. r., valamint a megyei agrárkamara II. r. alperest kötelezni. Hivatkozása szerint az alperesek jogellenes és felróható magatartása miatt ennyivel kevesebb állami támogatásban részesült. Azt is sérelmezte, hogy az I. r. alperes nem kézbesítette részére a határozatokat, ezért a fellebbezési jogával sem élhetett. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint a felszámolás alatt álló, kedvezőtlen termelőhelyi adottságú felperesi mezőgazdasági termelőszövetkezet a tulajdonában maradt ún. maradványföldekre vonatkozóan 1995. június 20-án a 9/1995. (IV. 28.) FM rendelet (r.) 17. §-a alapján termőföld-hasznosítási támogatást igényelt. A K. községben lévő 224 ha szántó és a 161 ha rét után 559 250 forint, a P. községben lévő 149 ha szántó és az 547 ha rét után 659 550 forint megállapítását kérte. A II. r. alperes gazdajegyzője véleményezte a felperes igénylését. Az általa megtartott helyszíni szemlét követően 1995. július 18-án K. községben 99 ha szántó és 10 ha rét, P. községben pedig 26 ha szántó alapján javasolta a kérelem elfogadását. A javaslatnak megfelelően az I. r. alperes az igénylőlapokra rávezetett döntésével a k.-i ingatlanok után 1995. augusztus 4-én 190 150 forint, a p.-i ingatlanok után pedig 48 100 forint állami támogatás kifizetését engedélyezte. A pénzösszegeket a felperes átvette.
Ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság azért utasította el a keresetet, mert a felperes az I. r. alperes döntései ellen nem fellebbezett, s ezáltal hiányzik a kárigény érvényesítésének a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglalt anyagi jogi előfeltétele. A bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes döntései - az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 49. §-ának (2) bekezdése, illetve az egyes elkülönített állami pénzalapokról szóló, az 1995. évi XXI. törvénnyel módosított 1992. évi LXXXIII. törvény (Tv.) 91. §-ának (2) bekezdése, 92. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint az r. 21. §-ának (3) bekezdése értelmében - az Áe. 62. §-ának (1) bekezdése szerinti fellebbezéssel megtámadhatók voltak. Amennyiben a határozatokat a felperes nem kapta meg, úgy igényelheti azok kézbesítését, élhet ellenük jogorvoslattal; ha pedig ez eredménytelen maradna, a perbeli igényét újabb perben érvényesítheti.
A felperes fellebbezése elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezésére, új eljárás elrendelésére, másodlagosan a megváltoztatására és az alpereseknek a keresete szerinti marasztalására irányul. Hivatkozása szerint az igénylőlapokon hozott döntéséket az alperesek jogellenes módon, telefaxon továbbították a felperes részére. Megtagadták az alakszerű határozatok meghozatalát és azok szabályszerű kézbesítését. Miután a döntések a kérelmektől lényegesen eltértek, azok nem tekinthetők egyszerű határozatnak. Mindezek miatt a felperes nem is élhetett a rendes jogorvoslat lehetőségével. A felperes egyébként az elsőfokú ítélet meghozatalát követően kérte a határozatok kézbesítését. Kérelmének azonban az I. r. alperes nem tett eleget.
Az alperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás kiegészítésre szorul. Az I. r. alperes telefax útján kézbesítette a felperes részére a döntéseket. A felperes nem fellebbezett ugyan, később azonban az igényjogosultság felülvizsgálatát kérte a II. r. alperestől. A II. r. alperes ennek eleget tett, az 1995. november 29-én készült jegyzőkönyv szerint azonban a felperes képviselője az 1995. július 18-i állapotot nem vitatta. Azt adta elő, hogy ezt követően kerültek a felperes használatába további termőföldek, amelyből 58 ha-t hasznosított. A felperes 1996. június 18-án az 58 ha földterületre vonatkozóan kérte a földhasznosítási támogatás utólagos kiutalását az I. r. alperestől. Az 1996. július 1-jén hozott határozatával az I. r. alperes a kérelmet elutasította. A döntés indokolása szerint a felperes a támogatást 1995. június 30-ig igényelhette. Ugyanakkor ebben az időpontban a felperes nem is művelte az 58 ha területet, a támogatás igénybevételére ezért sem jogosult. A határozatot a felperes megkapta, ellene nem nyújtott be fellebbezést.
A fentiek szerint kiegészített tényállás alapján jogszerű az elsőfokú bíróság érdemi döntése, annak indokolása azonban módosításra szorul.
A felperes földhasznosítási támogatás iránti igényét az I. r. alperes államigazgatási eljárás keretében, közhatalmi jogosítványt gyakorolva bírálta el. A köztestületnek minősülő (Ptk. 65. §) II. r. alperes mintegy szakhatóságként működött közre, adott véleményt az I. r. alperes döntéséhez. Nem tévedett ennélfogva az elsőfokú bíróság, amikor a perbeli kárigény érvényesítésének előfeltételeként a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglaltak fennállását vizsgálta. Tévedett azonban, amikor az adott esetben a fellebbezés elmaradásával mint a felperes mulasztásával indokolta az elutasító döntését.
Az Áe. 62. §-ának (2) bekezdése szerint ha a jogszabály másként nem rendelkezik, a fellebbezést a határozat közlésétől számított 15 napon belül lehet előterjeszteni. Az Áe. 45. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határozatot kézbesítés útján kell közölni, a jelen levő ügyféllel azonban - ha jogszabály nem zárja ki - kihirdetés útján is közölni lehet. Az Áe. 45. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi közveszély, életveszély, jelentős vagy helyrehozhatatlan kár veszélye esetében a határozatnak távközlési eszköz útján történő közlését. A fő szabálytól való eltérést lehetővé tevő feltétélek hiányában az adott esetben az I. r. alperesnek a határozatokat kézbesítés útján kellett volna közölnie a felperessel. A hivatalos iratok kézbesítésének egyszerűsítéséről szóló, többször módosított 43/1953. (VIII. 20.) MT rendelet 1. §-a szerint mindazokban az esetekben, amikor akár az államigazgatás, akár az igazságszolgáltatás körében a felek részére hivatalos iratokat kell kézbesíteni, a kézbesítést - a 11. §-ban említett kivétellel - posta útján kell teljesíteni. A határozatoknak telefax útján történt közlése ennélfogva nem tekinthető szabályszerű kézbesítésnek.
A kialakult és következetes ítélkezési gyakorlat szerint szabályszerű kézbesítés hiányában a fellebbezési határidő meg sem kezdődik. Ez azt is jelenti, hogy ilyen esetben nem tekinthető mulasztásnak, ha az ügyfél nem él a fellebbezés lehetőségével. Ehhez képest - a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése alkalmazása szempontjából - a rendes jogorvoslati lehetőség igénybevételének elmaradása nem jelentheti a követelés érvényesítésének akadályát. Következésképpen a felperes kárigényét az elsőfokú bíróságnak érdemben kellett volna elbírálnia.
A felperesnek az alakszerű határozatra vonatkozó igénye nem megalapozott. Az Áe. 43. §-ának (5) bekezdése szerint jogszabály elrendelheti, hogy az államigazgatási szerv a döntését az erre a célra rendszeresített okiraton adja ki. Az r. 21. §-ának (1) bekezdése szerint a jogszabály mellékletében szereplő igénybejelentő lap felhasználásával lehetett igényelni. Az adatlapon kellett az igényt a II. r. alperesnek véleményezni és erre kellett az I. r. alperesnek a döntését is rávezetni. A jogszabályi előírás értelmében ennélfogva a határozatnak minősülő döntéseket nem kellett az Áe. 43. §-ának (1) bekezdése szerinti formában és tartalomban kézbesíteni.
Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítés különös [Ptk. 349. § (1) bek.] és általános [Ptk. 339. § (1) bek.] feltételei fennállanak. Az általános feltételek közül a jogellenes magatartást, a kárt és e kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania.
Az r. 17. §-ának (2) bekezdése szerint az igénylő csak arra a külterületi földrészletre igényelhetett vissza nem térítendő, egyéb bevételnek minősülő normatív támogatást, amely az igényléskor a használatában volt, és azt a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 36. §-ában foglaltak szerint hasznosította, továbbá az legalább 5000 négyzetméter nagyságú. Tény, hogy az irányadó időpontban a felperes csak olyan mértékű külterületi földeket hasznosított, amelyek után az I. r. alperes a támogatást megállapította. A jogszerű döntésre figyelemmel a felperes kárigénye minden alapot nélkülöz. A pótlólag benyújtott kérelmét az I. r. alperes alakszerű határozattal bírálta el, szabályszerűen kézbesítette a felperesnek. A fellebbezés elmulasztása miatt - a különös feltétel hiányában - a felperesnek ezzel kapcsolatos kárigényét érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítani.
Miután a felperes az alperesek jogellenes magatartását nem bizonyította, helytálló az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezése. A Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - eltérő indokolással - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. V. 20.237/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás