MK BH 1999/476
MK BH 1999/476
1999.10.01.
A vezető munkakört betöltő munkavállaló önagában a munkaidő és a szabadság bizonylatolásának hiányára hivatkozással nem tarthat igényt a szabadságának a munkaviszony fennállása alatt történő megváltására, ha arra nézve a munkaszerződése nem tartalmaz rendelkezést, és nem bizonyítja a szabadság igénybevételét akadályozó körülményeket [Mt. 192. § (1) bek.].
A felperes 1990. július 1. napjától az alperes ügyvezetője volt, a munkaviszonya 1994. május 2. napján közös megegyezéssel megszűnt.
A felperes keresetében a munkaviszonya fennállása alatt ki nem adott 63 nap szabadsága megváltásának, valamint a munkaszerződésben kikötött 13. havi juttatása időarányos részének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a felperesnek a 13. havi illetménnyel, valamint 18 nap igénybe nem vett szabadság megváltásával kapcsolatos igényét elismerte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 29 568 Ft munkabért és szabadságmegváltás címén 255 180 Ft-ot fizessen meg a felperesnek kamatokkal együtt. A szabadság megváltásával kapcsolatos keresetet azért találta alaposnak, mert az alperes közgyűlése a felperes szabadságának kiadásáról nem rendelkezett, és más módon sem tudta bizonyítani a szabadság kiadását.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett: az általa elismert összeget meghaladóan kérte a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében - a per főtárgya tekintetében - helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló közgyűlés a felperes szabadságának kiadásáról döntött, noha annak időpontját az Mt. 134. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató határozza meg.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset 102 476 Ft-ot meghaladó részének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Nem vitatta, hogy a felperes a munkaszerződés alapján a 13. havi munkabér arányos részére jogot szerzett. A szabadság kiadása érdekében a felperesnek kellett volna gondoskodnia a taggyűlés összehívásáról, ennek elmulasztását nem háríthatja az alperesre. Az eljárt bíróságok nem megfelelően mérlegelték a szabadság kiadásával kapcsolatos tényeket, ezért a felperes keresetének megfelelő marasztalás ellentétes a Pp. 206. §-ában foglaltakkal.
Az alperes kérte a jogerős ítélet hatályban tartását.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperes vezető állású munkavállaló volt az alperesnél. Az Mt. 192. §-ának (1) bekezdése szerint a vezető a munkaidő-beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét - a munkaszerződésben foglaltak szerint - maga állapítja meg. A munkaszerződésben a felek a munkaidő beosztásáról, a szabadság igénybevételéről nem rendelkeztek. Önmagában a munkaidő és a szabadság bizonylatolásának hiányára hivatkozással a vezető munkakört betöltő nem tarthat igényt a szabadságának a munkaviszony fennállása alatt történő megváltására, ha arra nézve a munkaszerződés nem tartalmaz rendelkezést, és a szabadság igénybevételét akadályozó körülményeket a vezető nem bizonyítja.
A felperes sem a saját, sem a beosztott munkavállalók munkaidejéről nem vezetett nyilvántartást, a munkabért az általa adott adatok alapján számította ki az alperes könyvelését végző társaság. Ilyen körülmények mellett, mivel a felperes önállóan döntött a munkaideje és a pihenőideje beosztásáról, felhasználásáról, nem az alperesnek kellett bizonyítani, hogy a jogszabálynak megfelelő mértékben adta ki a szabadságot, hanem a felperesnek a szabadság kivételének esetleges akadályát. A felperes akadályra nem hivatkozott, rajta kívül az alperesnél még három másik ügyvezető is működött. A munkaviszonya fennállása alatt nem fordult az alpereshez a szabadság kiadása érdekében.
Az alperes a felperes igényét 18 nap szabadságra elismerte, ezért a 4050,47 Ft-os napi átlagkeresettel számolva a felperest 72 908 Ft illeti meg szabadságmegváltás címén.
A Legfelsőbb Bíróság az előbbiekre tekintettel a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. Az alperest terhelő marasztalási összeg megváltoztatása miatt módosította a fizetendő illeték és perköltség összegét. (Legf. Bír. MfV. II. 10.419/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás