BK BH 1999/487
BK BH 1999/487
1999.11.01.
I. Ha a vádlott az ellene folyamatban levő büntetőügyben az irattanulmányozás során az összefűzött nyomozati iratokból kitépve különböző szakértői véleményeket, tanúk kihallgatásáról szóló és házkutatási jegyzőkönyveket, valamint ez utóbbiakhoz kapcsolódó fényképfelvételeket magához veszi: annyi rendbeli közokirattal visszaélés vétsége valósul meg, ahány okiratot jogtalanul megszerzett [Btk. 12. § (1) bek., 277. § (1) bek.; Pp. 195. § (1) bek.].
II. Nem valósítja meg a szolgálati titoksértés vétségét, ha a vádlott a tanúk zártan kezelt adatait tartalmazó borítékokat feltépi azért, hogy a tanúk személyi adatait megszerezze [Btk. 222. § (1) bek. a) pont; 1995. évi LXV. tv. 4. § (1) és (2) bek.].
A megyei bíróság az 1998. április 30-án meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki 1 rb. közokirattal visszaélés vétségében, és ezért 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az emberölés bűntette miatt indított bűnügyben az előzetes letartóztatásban levő vádlott 1997. október 23-tól kezdődően a büntetés-végrehajtási intézetben több napig tanulmányozta az ügy iratait. Az irattanulmányozás közben a saját poligráfos vizsgálatának az anyagát, az igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálatának anyagát, valamint három tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyveket az ügy nyomozati iratai közül kitépte, ezenkívül kivett egy házkutatási jegyzőkönyv mellékletéből 5 db, egy jegyzőkönyvmellékletéből 1 db, egy másik házkutatási jegyzőkönyv mellékletéből 2 db, egy személygépkocsi átkutatásáról készült fényképmellékletből 2 db és a fegyverszakértői vélemény mellékletéből 1 db fényképet, továbbá elvette a sértettnek a fényképét, és az elvett iratokat és fényképeket a cellájában elrejtette. A vádlott ezenkívül 13 tanú zártan kezelt adatait tartalmazó borítékát feltépve a tanúk személyi adatait megszerezte.
Az ítélet ellen az ügyész a cselekmények téves minősítése miatt, a vádlott és a védő a büntetés enyhítése végett fellebbezést jelentett be.
A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta, és azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményeit 11 rb. közokirattal visszaélés vétségének, valamint 1 rb. szolgálatititok-sértés vétségének minősítse.
Az elsőfokú bíróság a ténymegállapítás szempontjából egyébként egyszerű ügyet kellően felderítette, megállapított minden lényeges tényt, és ezek összhangban állnak az elfogadott bizonyítékokkal. A Legfelsőbb Bíróság az iratok alapján csupán azzal az utóbb bekövetkezett ténnyel egészíti ki a tényállást, hogy a vádlottat a megyei bíróság, illetve a Legfelsőbb Bíróság 1998. október 13-án lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt 4 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra jogerősen ítélte.
Ezzel a kiegészítéssel az ítélet teljes mértékben megalapozott, az irányadó tényállás jogi értékelése azonban jelentős részben téves.
Téves a bűnösség körének a megállapítása.
A sértettnek az iratok között elhelyezett fényképe nem okirat, különösen nem közokirat, a közokirattal visszaélésnek a tárgya nem lehet, annak megszerzése nem bűncselekmény.
Az ítélet indokolásából, valamint abból a tényből, hogy a szolgálatititok sértés vétségének a vádja alól a bíróság nem mentette fel a vádlottat, arra kell következtetni, hogy a bíróság a tanúk adatainak a megszerzését az 1 rb. közokirattal visszaélés vétségének a részeként, bűncselekményként értékelte. Ez az értékelés téves.
A szolgálati titoksértés akkor valósul meg, ha a jogtalanul megszerzett adat szolgálati titoknak minősül. Az 1995. évi LXV. törvénynek a szolgálati titok fogalmát meghatározó 4. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint egy adat egyéb feltételek mellett akkor minősül szolgálati titoknak, ha beletartozik a törvényben erre felhatalmazott személy által meghatározott valamely szolgálati titok körébe. A felhatalmazottak által meghatározott és a Magyar Közlönyben közzétett szolgálatititok-körök között nincs olyan, amelybe a büntetőeljárásban kihallgatott tanú zártan kezelt személyi adatai beletartoznának, következésképpen a törvényben írt feltétel hiánya miatt ezek az adatok nem minősülnek szolgálati titoknak, és a megszerzésük nem szolgálatititok-sértés. Tekintettel arra, hogy a vádlott a személyi adatokat tartalmazó okiratokra az okirattal visszaélés egyik elkövetési magatartását sem valósította meg, ezt a bűncselekményt nem lehet megállapítani. A kifejtettek miatt a vádlottat a szolgálatititok sértés vétsége, és mivel a vádirat a közokirattal való visszaélés vétségét 11 rendbelinek minősítette, 1 rb. közokirattal visszaélés vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának első fordulata alapján fel kellett menteni.
Megállapítható azonban a vádlott bűnössége a 10 db irat elvétele miatt. Ezek közül a tartalmukat írott formába rögzítő iratok nyilvánvalóan okiratok, de annak minősülnek a kiemelt fényképek is, mivel azok egy-egy okirat mellékleteként az okirat lényeges részei voltak, és olyan jelentést is hordoztak, amellyel az okirat a fénykép nélkül nem rendelkezett; a fénykép és az irat szöveges része tehát egységet alkot.
A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint az olyan okirat, amelyet a bíróság, a közjegyző vagy más hatóság ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. A nyomozó hatóság által kiállított jegyzőkönyvek és azok mellékletei nyilvánvalóan megfelelnek a törvényi meghatározásnak, ezért közokiratok. Ennek minősülnek azonban a szakértői vizsgálatok anyagai is, mivel azok kiállítói e körben a hatóság megbízásából államigazgatási feladatot ellátó hivatalos személyként jártak el, és az általuk megszabott alakban kiállított iratok teljesen bizonyítják a szakértői vizsgálat megtörténtét, idejét és módját, valamint a szakvélemény megadását.
Az elsőfokú bíróság kellő indokolás nélkül ugyan, de helyesen tekintette a fenti iratokat közokiratoknak, helyesen állapította meg az iratok jogtalan megszerzése miatt a vádlott bűnösségét, és helyesen minősítette a cselekményeket közokirattal visszaélés vétségének.
Tévedett azonban, amikor a 11 rb. - valójában 10 rb. - közokirat jogtalan megszerzését 1 rb. bűncselekménynek minősítette. Az elsőfokú bíróság álláspontjának a lényege az, hogy a nyomozati iratokban található, és egyenként is közokiratnak tekinthető iratok nem minősülnek különálló közokiratnak, mivel a nyomozati iratok egységes egészként bizonyítják a jogilag jelentős tények megtörténtét, ezért azok együtt egy közokiratot alkotnak, következésképpen a nyomozati iratokra elkövetett valamennyi visszaélés egy bűncselekménynek minősül.
Ennek az álláspontnak az elfogadása nyilvánvalóan helytelen következtetésekhez vezetne. Közismert tény ugyanis, hogy a nyomozati iratok számos esetben tartalmaznak olyan alakszerűség nélküli iratokat is, amelyeket nem hatóság vagy annak tekintendő személy állított ki, és amelyek semmit nem bizonyítanak teljes bizonyító erővel. A bíróság álláspontjából az következne, hogy ezek az iratokhoz csatolással közokirattá válnának, annak ellenére, hogy a törvény szerint nem közokiratok. A bíróság álláspontja azonban alapvetően a következők miatt téves:
A közokirat fogalmát a Polgári perrendtartás már említett rendelkezése valamennyi jogág számára érvényes módon meghatározza. Ez azt jelenti, hogy ha egy okirat megfelel ennek a törvényi fogalommeghatározásnak, akkor az a törvény erejénél fogva valamennyi jogág - így a büntetőjog - számára is önálló közokirat. Törvényellenes ezért minden olyan értelmezés, amely az irat törvény szerinti önálló közokirat jellegét a törvényben nem szereplő feltételtől függően megszüntethetné.
A vádlott által jogtalanul megszerzett mindegyik irat önálló közokirat, ezért a bűnhalmazat megállapítását a bíróság által megadott indokok alapján nem lehet mellőzni.
Önmagában ebből a tényből azonban nem következik az, hogy szükségszerűen halmazatot kell megállapítani; az egység vagy többség kérdését a büntetőjog saját szabályai szerint kell elbírálni. Általános rendező elv e tekintetben, hogy a bűncselekmények száma a sértett vagy veszélyeztetett személyek, illetve jogvédte érdekek számához igazodik. Az okirattal visszaélés esetében előfordulhat, hogy több okirat csak együtt és csak egy jogsérelmet idézhet elő; ilyen esetben több okirattal való visszaélés is egyrendbeli bűncselekményt valósít meg.
Az adott esetben azonban valamennyi közokiratra elkövetett visszaélés önmagában alkalmas volt a jogsérelem előidézésére, ezért azok mindegyike önálló bűncselekmény, ami azt jelenti, hogy a vádlott cselekménye 10 rb. közokirattal visszaélés vétségének minősül.
Az ítéletben írt súlyosító körülmények közül az aljas indokból elkövetést mellőzni kell, mert ez azokra a cselekményekre vonatkozott, amelyek miatt a vádlottat fel kellett menteni; és további enyhítő körülmény, hogy az elkövetéstől már hosszabb idő telt el.
A bűnösségi körülmények ilyen alakulása, valamint a részbeni felmentés miatt a kiszabott főbüntetés a szükségesnél súlyosabb, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság megfelelően mérsékelte, annak tartamát 1 évre enyhítette (Legf. Bír. Bf. III. 2073/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás