BK BH 1999/489
BK BH 1999/489
1999.11.01.
I. Az előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletét és a lopás bűntettét megvalósító, többszörösen büntetett előéletű vádlottal szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának szempontjai [Btk. 83. §, 166. § (2) bek. a), d), e) és f) pont, 259. § (1) bek.].
II. A vádlott ellen indított büntetőügyben a gyanúsítottkénti kihallgatása során egy más - a hatóság előtt nem ismert - bűncselekmény elkövetésére vonatkozó beismerő vallomás - az erre vonatkozó alapos gyanú közlésének hiányában is - bizonyítékként értékelhető a büntetőeljárás során [Be. 60. § (3) bek., 87. § (2) és (3) bek., 132. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1997. augusztus 21. napján kelt ítéletében a vádlott bűnösségét lopás bűntettében, előre kitervelten, különös kegyetlenséggel, hivatalos személy ellen és több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében, valamint közveszélyokozás kísérletében állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésként - életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből legkorábban 17 év kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 24 éves, többszörösen büntetett vádlott állattenyésztéssel foglalkozik. Nőtlen, két személygépkocsija van, személyiségzavara a beszámítási képességére nincs kihatással.
1. A vádlott a községben 1995. szeptember hó elején a lakat lefeszítése útján behatolt Cs. P.-né házának alsó konyhájába, és eltulajdonította a sértett 5779 forint értékű propán-bután gázpalackját.
2. A vádlott 1995. szeptember 9. napján nagyobb mennyiségű szeszes ital fogyasztása után hazafelé indult, amikor S. Á. rendőr főtörzsőrmester szolgálati gépkocsiját megállítva arra kérte, hogy vigye őt haza. Amikor a rendőr ezt megtagadta, a vádlott őt durván szidalmazta, mire S. Á. a gumibotjával a vádlott hátára ütött. Emiatt a vádlott elhatározta, hogy bosszút áll a rendőrön, és felrobbantja a házát. A vádlott ekkor közepes-súlyos fokú alkoholos állapotában volt. Hazatérve magához vette az 1. pont alatt jelzett bűncselekmény folytán eltulajdonított, csaknem teljesen tele levő PB-gázpalackot, egy 10 literes kannába benzint öntött, magához vett egy drótvágó ollót, és hajnali fél 5 óra körül S. Á. házához ment. A drótkerítés megbontása útján az udvaron, a kerítéstől a ház bejáratáig mintegy 11 méter hosszan, a benzint szétlocsolta úgy, hogy üzemanyagot öntött a bejárati ajtó alá és a garázsban levő személygépkocsi hátsó részére is. A vádlott ezután a gázpalack csapját kinyitotta, arra is benzint locsolt, majd a kerítésnél a benzint meggyújtotta, amelytől az belobbant, a palackból kiáramló gáz égni kezdett, majd a vádlott a helyszínről elmenekült.
A házban S. Á. rendőr főtörzsőrmester, a felesége és három kiskorú gyermek tartózkodott.
A sértett udvarán levő tüzet S. Á. szomszédja észlelte, aki felébresztette a sértettet. A sértettnek a gázpalackból kiáramló tüzet - a tűzoltóság szakmai tanácsa alapján - sikerült eloltania, de ennek a hiányában sem következett volna be a palack robbanása. A ház előszobájába is beömlő benzin azért nem robbant be, mivel a palacktól az épületig folyamatosan szétlocsolt benzin nem gyulladt be, ugyanis a talaj beitta az üzemanyagot, és az így elpárolgott. A gázpalack felrobbanása esetén a hőhatás a sértett házát begyújtotta volna, mely közvetlen életveszéllyel járt volna a házban tartózkodókra, valamint jelentős érték pusztulásával fenyegetett.
3. 1995. szeptember 4. napján 21.30 óra körül az ittas állapotban levő vádlott egy vascsövet vett magához, és megszólította az utcán haladó G. I.-t, majd minden különösebb indok nélkül, szemből, nagy erővel fejbe ütötte őt. Ezután az úttesten áthúzta a sértettet egy füves területre, ahol még legalább öt esetben, nagy erővel fejbe vágta. Az ütések hatására a sértett a helyszínen meghalt.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának hosszabb tartamban való megállapítása végett; a vádlott a tényállás részben téves megállapítása miatt és felmentésért, a védő pedig felmentésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta.
A megyei bíróság az eljárás során perrendi szabályt nem sértett ugyan, de ítéletének indokolásában tévesen foglalt állást, amikor a vádlottnak az ügyészségi nyomozó hivatal ügyésze előtt 1995. november 7. napján a G. I. sérelmére elkövetett ölési cselekmény tekintetében tett beismerő vallomását a Be. 60. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással kirekesztette a bizonyítékok köréből, arra hivatkozással, hogy a vádlottal a hatóság a vallomás megtétele előtt az alapos gyanút nem közölte.
Ez alkalommal a vádlottat az ügyészségi nyomozó az S. Á. és hozzátartozói sérelmére megvalósított bűncselekménnyel kapcsolatban hallgatta ki, melynek során a vádlott önként tárta fel a G. I. sérelmére elkövetett ölési cselekményt. Előadása szerint azért tett feltáró jellegű beismerő vallomást, mivel lelkiismeret-furdalása volt. Kétségtelen, hogy ekkor már a G. I. sérelmére elkövetett ölési cselekmény miatt a megyei rendőr-főkapitányság előtt ismeretlen tettes ellen megindult a nyomozás, erről a körülményről azonban az Sz.-i űgyészségi Nyomozó Hivatal Gy.-i Kirendeltségén a vádlott kihallgatását végző ügyészségi nyomozó nem tudott, és csak a vádlott beismerő vallomása után kereste meg a megyei rendőr-főkapitányságot annak megtudakolása végett, hogy a G. I. sérelmére elkövetett emberölési cselekmény miatt egyáltalán folyamatban van-e a nyomozás. Ilyen körülmények között a vádlott kihallgatása előtt nem is kerülhetett sor az ezzel kapcsolatos bűncselekmény alapos gyanújának a közlésére, ennek a hiánya azonban nem teszi kizárttá a vádlott nyomozati beismerő vallomásának az eljárásjogi értékelhetőségét. A vádlott kihallgatása előtt ugyanis megtörtént a Be. 87. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak szerinti figyelmeztetés, így ez a vallomása teljes bizonyító erővel értékelhető volt. A megyei bíróság által elfoglalt jogi álláspont arra a teljesen elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy a vádlottnak az olyan bűncselekményről tett nyilatkozata, amely a hatóság előtt még nem volt ismert, soha nem lenne eljárásjogilag értékelhető. Megjegyzendő azonban, hogy a megyei bíróság által elfoglalt ennek a téves jogi felfogásnak az ügy lényegére nincs kihatása, ugyanis a vádlott a későbbiekben, valamint a bizonyítási kísérlet során ezzel a bűncselekménnyel kapcsolatban többször is megismételte a beismerő vallomását, amelyet egyéb bizonyítékok is mindenben alátámasztottak.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a vádlott terhére rótt mindhárom bűncselekmény tekintetében megalapozottan, a vádlott nyomozati vallomását elfogadva állapította meg.
A vádlott beismerő vallomása alapján vált ismertté, hogy 1995. szeptember 4-ről 5-re virradó éjszaka Cs. P.-né sérelmére mely helyiségből, milyen módon és körülmények között tulajdonította el a PB-gázpalackot.
Az S. család házának felgyújtására irányuló cselekmény tekintetében a vádlott a nyomozás során tett, feltáró jellegű beismerő vallomását a tárgyi bizonyítékok egész sora támasztja alá. A lefoglalt PB-gázpalack azonos volt azzal, amelyet a vádlott korábban Cs. P.-nétől eltulajdonított; a benzines kannára vonatkozóan is elismerte, hogy az az ő tulajdona; a tűzforrásként használt anyagra nézve a szakértő megállapította, hogy az motorbenzin és ez igazolta a vádlottnak azt az előadását, hogy a saját gépkocsijából szívta le; a sértett udvarán talált kés - amely az eset alkalmával a vádlott zsebéből kiesett - azonos volt azzal, amelyet L. J. korábban a vádlottnak eladott; a szakértői vélemény mindenben alátámasztotta a cselekmény elkövetésének azt a módját, hogy a vádlott a folyamatosan, vonalban szétlocsolt benzint mintegy "gyújtózsinórt" használta fel, és kizárttá tette a gázpalacknak öngyulladásként történő belobbanását.
Az kétségtelen, hogy a G. I. sértett sérelmére elkövetett emberölési cselekmény nyomozása során a vádlott - mint elkövető - személye nem került a nyomozó hatóság látókörébe, és az általa tett beismerő vallomás során az őt kihallgató ügyész erről a bűncselekményről nem tudott. Anélkül, hogy a vádlott a boncolás során feltárt adatokat ismerhette volna, a bűncselekmény elkövetésének a körülményei - nevezetesen az ölési cselekmény eszköze, a sértett testhelyzete, az ütések ereje és száma, az elkövetés helye, a sértett testének távolabbi helyre való vonszolása - tekintetében olyan előadást tett, amelyeket az eljárás során feltárt adatok mindenben alátámasztottak. Különös nyomatékot ad a vádlott előadása hiteltérdemlőségének az a körülmény, hogy a G. I. sérelmére elkövetett cselekmény nyomozása során a nagyfokú látáscsökkenésben szenvedő sértett szemüvegét a helyszíni szemle során nem találták meg; a bizonyítási kísérlet során azonban a vádlott közlése alapján az általa megjelölt helyen a sértett szemüvege fellelhető volt. A vádlott beismerő vallomása - amelyet három héten át következetesen fenntartott - az egyéb bizonyítékok tükrében arra utal: ilyen jellegű feltáró és a cselekmény legapróbb részleteire is kiterjedő beismerő vallomás megtételére kizárólag az képes, aki mint elkövető élményszerűen élte át az eseményeket.
Az elsőfokú bíróság tehát a vádlott nyomozati vallomásai és az azokat mindenben alátámasztó egyéb adatok alapján, a bizonyítékok sokoldalú értékelésével megalapozottan állapította meg a tényállást mindhárom bűncselekmény tekintetében, és helyes az a megállapítás is, hogy a vádlott alibijének igazolására felhozott bizonyítékok sorra megdőltek.
A helyesen megállapított tényekből okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, a Legfelsőbb Bíróság ezt csupán azzal egészíti ki, hogy mind az S. család, mind a G. I. sérelmére elkövetett cselekmény esetében a vádlott egyenes ölési szándékkal cselekedett.
A cselekmény jogi minősítése kérdésében az elsőfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el valamennyi bűncselekmény vonatkozásában.
Az emberölésnek előre kitervelten elkövetését az S. család sérelmére megvalósított cselekmény alapozza meg. Az elkövetés konkrét körülményei között ez az ölési cselekmény megvalósítására irányuló kísérlet más módon, mint előre kitervelten nem is lett volna véghezvihető. Az ölésre irányuló szándék kialakulását, akaratelhatározássá érlelődését és magának a véghezvitelnek a konkrét megvalósulását az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel. A vádlott a beismerő vallomásában előadta, hogy a rendőr elleni ölési cselekményének a kialakulására irányuló szándékát az indította el, hogy a rendőr arra a kérésére, hogy őt a szolgálati gépkocsijával vigye haza, elutasítóan reagált, sőt a gumibotjával a hátára is ütött. Az előre kiterveltségre utal, hogy a vádlott a gázpalackról a reduktort leszerelte; a benzines kannába üzemanyagot szívott le a gépkocsijából; a sértett udvarára való jogtalan behatolás érdekében drótvágó ollót vett magához, amellyel a kerítést megbontotta; a sértett udvarába behatolva a magával vitt üzemanyagot folyamatosan, a sértett lakásáig terjedően, sőt a bejárati ajtó alatt is szétlocsolta; a gázpalackot lefektetett állapotba helyezve a kiömlő gázt begyújtotta. Mindezek feltételezték, olyan tudatos és tervszerű elkövetési mód előzetes kitervelését és a következmények előre átgondolását, amely az ilyen módon minősülő bűncselekménynek előfeltétele. Az ölési cselekmény sikeres véghezvitelét a vádlott által előre nem látott az a körülmény tette kizárttá, hogy a gyújtózsinór gyanánt alkalmazott benzin - azon a területen, ahol nem beton, hanem föld volt - a talajba beivódva elpárolgott. Ez a relatíve alkalmatlan elkövetési mód azonban nincs kihatással a cselekmény jogi minősítésére.
A vádlott ismerte S. Á. sértettet, tudta, hogy rendőr, vagyis hivatalos személy; az ellene irányuló ölési szándéka összefüggésben volt a vele szemben alkalmazott korábbi rendőri intézkedéssel, így a hivatalos személy elleni emberölés minősítő körülményének az alkalmazása törvényes.
A vádlott tudata átfogta, hogy a sértett feleségével és gyermekeivel lakik abban a családi házban, amelyet tűzvész okozásával akart megsemmisíteni, minthogy ismerte S. Á. családi viszonyait. Ekként a több emberen elkövetés - mint minősített eset -, valamint ugyanezzel a cselekménnyel kapcsolatban a közveszélyokozás bűntette kísérletének a megállapítása is törvényes.
Az elsőfokú bíróság a különös kegyetlenséggel történő elkövetést arra is alapította, hogy a vádlott a házban élő több személy tűzhalálát kívánta. A Legfelsőbb Bíróság az ölési cselekménynek ilyen elkövetési mód szerinti minősítését alapvetően helyesnek találta, de ezt a minősítő körülményt a G. I. sérelmére elkövetett magatartással is megvalósultnak látta, amikor a vádlott az utcán haladó gyanútlan sértett fejére a nála levő vascsővel legalább hat alkalommal, nagy erővel olyan ütéseket mért, hogy az a sértett azonnali halálát eredményezte. A vádlott ezt a cselekményt mindennemű motiváció nélkül, kíméletlen elszántsággal és az emberi mivoltából kivetkőzve követte el, amely a különös kegyetlenséggel történő elkövetés ismérveit is megvalósítja, mivel a már földön fekvő és kiszolgáltatott sértettet brutális módon ölte meg.
Az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a több emberen, előre kitervelten, hivatalos személy ellen és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérlete mellett az aljas indokból elkövetés szerinti minősítés megállapítása az azonos körülmény kétszeres büntetőjogi értékelését jelentené, ezért azt mellőzte.
Végül helyes a lopási cselekmény jogi minősítése is.
A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés felülbírálata körében az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a cselekmények tárgyi súlyán túlmenően a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség magas fokát is. A vádlott, aki a törvénnyel összeütközésbe került, a jelen ügyben elbírált cselekményei kapcsán részben motiválatlanul, részben jelentéktelen ok miatt kialakult dühállapotban, a bosszú, a megtorlás iránti vágyától vezérelve követte el a bűncselekményeket, amelyek többnyire összefüggésbe voltak hozhatók a szeszes italtól befolyásolt állapotával.
A vádlott esetében jelentkező enyhítő körülmény, hogy a közveszélyokozást, valamint az S. Á. és családja ellen megvalósított, a kísérlet szakában megrekedt cselekményeit relatíve alkalmatlan eszközzel valósította meg, és ugyancsak enyhítő körülmény a jelentősebb időmúlás, valamint a G. I. sértett megölésére vonatkozó - bár utóbb indokolatlanul visszavont - feltáró jellegű beismerő vallomása.
Ugyanakkor a vádlott terhére nyomatékos súllyal jelentkező büntetéskiszabási körülmény, hogy az emberölési cselekményei négy okból is a legsúlyosabb büntetés kiszabását eredményező minősített eset alá esnek, és a vádlottat az ezt követően megvalósított bűncselekmények miatt is elítélték.
Mellőzte viszont a Legfelsőbb Bíróság a súlyosító körülmények köréből azt, hogy a vádlott cselekményével egy ember halálát okozta; az alkalmazott minősítés mellett ennek ugyanis nincs a büntetés kiszabása szempontjából értékelhető jelentősége, ugyanakkor ez a körülmény jelentősen csökkenti a kísérleti szakban maradás enyhítő körülményként értékelhetőségét.
A megváltozott büntetéskiszabási körülmények mellett is úgy találta a Legfelsőbb Bíróság: a megyei bíróság helyesen állapította meg, hogy a vádlott esetében a határozott időtartamú szabadságvesztés nem alkalmas a büntetési cél elérésére, hanem vele szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása indokolt.
A Legfelsőbb Bíróság ugyanakkor nem találta alaposnak azt az ügyészi fellebbezést, amely a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának hosszabb időtartamban történő megállapítására irányult, különösen arra tekintettel, hogy a vádlott a több emberen, hivatalos személy ellen és előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősülő cselekménye relatíve alkalmatlan eszközzel valósult meg.
Ugyanakkor a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezések is alaptalannak bizonyultak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 2396/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás