BK BH 1999/491
BK BH 1999/491
1999.11.01.
A számviteli fegyelem megsértésének vétségét valósítja meg a Magyar Honvédség pénzügyi és számviteli szolgálatfőnöki beosztást ellátó tisztje, ha az alakulatánál lefolytatott pénzügyi és számviteli ellenőrzés a számviteli szabálytalanságot a szándékos könyvviteli mulasztások (okmányoláshiány) miatt nem tudja feltárni [Btk. 289. § b) pont].
A katonai tanács az 1998. július 15-én kelt - tárgyalás mellőzésével hozott - végzésével a honvéd őrnagy vádlottal szemben számviteli fegyelem megsértésének vétsége miatt 120 napi tétel - napi tételenként 100 forint - pénzbüntetést szabott ki.
A katonai ügyész a tárgyalás tartására irányuló kérelmében a vádlott terhére súlyosabb büntetés kiszabását indítványozta.
A katonai tanács az 1998. október 8. napján megtartott tárgyaláson a korábbi, tárgyalás mellőzésével hozott végzését hatályában fenntartotta.
A tényállás szerint a honvéd őrnagy vádlott a katonai főiskola elvégzését követően 1984. augusztus 20-án került hivatásos tiszti állományba. 1996. március 1-jétől a Magyar Honvédségnél pénzügyi és számviteli szolgálatfőnöki beosztást, majd 1998. május 1-jétől pénzügyi osztályvezető beosztást látott el. Eddig hivatásos katonai szolgálata alatt 24 esetben részesült dicséretben, 6 alkalommal kapott fenyítést.
A vádlott nős, két kiskorú gyermek részbeni ellátásáról köteles gondoskodni, havi nettó átlagilletménye 69 660 forint, egy kétmillió forint értékű lakás fele része vagyonnal rendelkezik, büntetlen előéletű. Az óvónő foglalkozású házastársa havonta 31 000 forint nettó jövedelemben részesül. A megvásárolt lakásért havi 17 035 forint bankhitelt törlesztenek, a lakás havi fenntartására pedig 30 000 forintot költenek. A család egy főre eső havi jövedelme 25 000 forint.
A vádlott 1997. január 1-je óta a HM Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság állományába tartozott, de szolgálati feladatait a korábbi alakulatánál is ellátta pénzügyi és számviteli szolgálatfőnökként. E beosztásában 1997. évben a következő szabálytalanságokat követte el.
Az alakulatnál a hivatásos és a közalkalmazott állomány illetményszámlájának az év végi záráskor - eddig meg nem állapítható okból - szabálytalan egyenlege volt, amelyet úgy tüntettek el, hogy a két tételt szabálytalanul más számlaosztályba könyvelték át. A vádlottnak minderről tudomása volt, a szabálytalan átkönyvelés ellen azonban semmit nem tett. Az 1998 márciusában és áprilisában lefolytatott pénzügyi és számviteli ellenőrzés a számviteli probléma okára megfelelő okmányok hiányában nem tudott fényt deríteni.
A csapatpihenő 1996. évről áthúzódó 541 099,64 forint tartozásának a rendezéséről a vádlott az ellenőrzés során előadta, hogy korábban erre számlát adott ki, ennek nyomát azonban az ellenőrzés nem találta.
A bank- és pénztárokmányokkal kapcsolatban az ellenőrzés megállapította, hogy a könyvelésben egyes kifizetések rendezésének nincs nyoma, és több bizonylat is - amelyek alapján a kifizetések ellenőrizhetők lennének - hiányzik.
A katonai ügyész a katonai főügyész által is fenntartottan súlyosításért jelentett be fellebbezést. A másodfokú tárgyaláson a napi tétel összegének súlyosításával súlyosabb pénzbüntetés kiszabására tett indítványt.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi fellebbezés alapján eljárva megállapította, hogy az első fokon eljárt katonai tanács az érdemi döntése alapjául szolgáló tényeket kellően felderítette, és megalapozott tényállást állapított meg.
Az irányadó tényállásból kitűnően a vádlott, aki 1984. június 20-tól hivatásos tisztként állt szolgálati viszonyban a Magyar Honvédséggel, 1996. március 1-je és 1997. január 1-je között az alakulatnál pénzügyi és számviteli szolgálatfőnöki beosztást látott el, 1997. január 1-jétől pedig a Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatóság állományába került, a szolgálati feladatait azonban a korábbi alakulatánál is ellátta.
A vádlott alakulatánál az 1998. március és április hónapban lefolytatott pénzügyi és számviteli ellenőrzés többirányú pontatlanságot, pénzügyi fegyelmezetlenséget, könyvelési szabálytalanságot, okmányhiányt derített fel. A hivatásos és a közalkalmazotti állomány év végi zárásakor két tételt szabálytalanul más számlaosztályba könyveltek, a 3-4 számlaosztály év végén meglevő szabálytalan egyenlegei az analitikával nem alátámasztottak, rendszertelenek és valótlanok. A könyvelési szabályok megsértésével az egyenlegeket megalapozatlanul próbálták rendezni. A számviteli probléma okára megfelelő okmányok hiányában az ellenőrzés nem tudott fényt deríteni.
A csapatpihenő 1996. évről áthúzódó 541 099,64 forint tartozásának rendezéséről a vádlott az ellenőrzés során arra hivatkozott, hogy korábban erre számlát adott ki, az ellenőrzés azonban ennek a nyomát nem találta.
A bank- és pénztárokmányokkal kapcsolatban az ellenőrzés megállapította, hogy a könyvelésben egyes kifizetések rendezésének nincs nyoma, több bizonylat is - amelyek alapján a kifizetések ellenőrizhetők lennének - hiányzik.
A tényállásból okszerű a vádlott büntetőjogi felelősségének a megállapítása, és törvényes a cselekmény jogi minősítése is.
A vádlott mint az alakulat pénzügyi és számviteli szolgálati főnöke, a Btk. 289. §-ának b) pontja szerinti bizonylati fegyelmet sértő magatartásával a számviteli fegyelem megsértése vétségét valósította meg. A vádlott beosztásánál fogva a számviteli törvény hatálya alatt állott.
A törvény hatálya ugyanis kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelyeknek működéséről a számviteli ellenőrzésre hivatott szervek tájékoztatást igényelnek. E körben a költségvetés alapján gazdálkodó szervek, így a Magyar Honvédség is köteles a számviteli törvény rendelkezéseit maradéktalanul betartani. A hivatkozott bűncselekmény egyik elkövetési magatartása: aki a számvitelről szóló törvényben előírt bizonylati fegyelmet megszegi, és ezzel vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését meghiúsítja vagy megnehezíti. A bizonylati fegyelem megszegésével kapcsolatos elkövetői magatartás lényege szerint minden gazdasági műveletről, eseményről, amely eszközök, illetve eszközforrásainak az állományát vagy az összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani, a gazdasági műveletek folyamatát tükröző összes bizonylat adatait pedig a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A könyvviteli nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Az iratokból az is megállapítható, hogy a pénzügyi számviteli szolgálat készpénzkezelésre is kötelezett, s mint ilyen, szigorú számadásköteles okmányokat (pl. bevételi pénztárbizonylati tömbök, pénztárból történő kifizetések, előlegek esetében nyugták) állít ki. Ezeknek a bizonylatoknak a pontatlan kitöltése, kezelése és nyilvántartása, illetéktelen felhasználásra, visszaélésre adhat okot.
Az adott ügyben fellelhető és megállapított bizonylati fegyelmet sértő magatartás az adott alakulat vagyoni helyzete ellenőrzésének a részbeni meghiúsításához, részben pedig annak megnehezítéséhez vezetett. Az adott esetben a Honvédelmi Minisztérium Területi Pénzügyi és Számviteli Igazgatósága végzett ellenőrzést, amely megelőzte a büntetőeljárás megindulását.
A vagyoni helyzet áttekintésének meghiúsulása akkor valósul meg, ha az ellenőrzés a gazdálkodás meghatározott területén véglegesen lehetetlenné válik, megnehezítése pedig abban az esetben, ha a vizsgált információk csak hosszadalmas eljárás eredményeként szerezhetők meg.
Az ítéleti tényállásból kitűnően a hivatásos és a közalkalmazotti állomány illetményszámlájának szabálytalan könyvelése a meghiúsulás fogalomkörébe vonható, míg a további két ténymegállapítás a vagyoni helyzet áttekintésének a megnehezítéseként értékelhető.
A számviteli fegyelem megsértésének vétsége feltételezi a vádlott magatartása és a bekövetkezett eredmény közötti okozati összefüggést, és a cselekmény csak szándékosan valósítható meg. A vádlott tisztában volt a számviteli törvényből eredő kötelezettségeivel, azok teljesítését szándékosan mulasztotta el.
A jogi minősítés indokolásának e kiegészítése mellett az elsőfokú végzés törvényes. Az elsőfokú bíróság a külön eljárás perrendi szabályait betartva járt el a Be. 351. §-a szerint, majd az ügyész tárgyalás tartására irányuló kérelmére figyelemmel, a Be. 354. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hozott érdemi döntést.
A büntetés kiszabása körében az enyhítő és súlyosító tényezőket ugyan felsorolta, de nem a súlyúknak megfelelően értékelte. Az elkövetett vétséget a többirányú szabálytalanság és pontatlanság folytán tárgyi súlyában sem helyesen ítélte meg, ezért enyhe büntetést szabott ki. A Legfelsőbb Bíróság ezért mind az alap- mind a hatályában fenntartó végzés büntetést kiszabó rendelkezéseit megváltoztatta, és a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés esetében az egynapi tételt 300 forintra súlyosította. (Legf. Bír. Bf. V. 358/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás