BK BH 1999/492
BK BH 1999/492
1999.11.01.
A szeszes italok forgalmazásával vállalkozásszerűen foglalkozó terhelt a fogyasztási adó befizetésével kapcsolatos kötelesség nem teljesítése esetén megvalósítja az adócsalás bűntettét, ha a külföldről kedvező áron történt beszerzés lehetőségét kihasználva importbizományosi szerződés megkötésével szerzi be az árut [Btk. 310. § (1) bek., (4) bek. a) pont; 1989. évi LI. tv. 2. § c) pont, 4. § d) pont, 5. § (4) bek. b) pont; 1990. évi XLVIII. tv.; 1990. évi CIV. tv.; Ptk. 507. §].
A városi bíróság az 1995. március 20. napján kelt ítéletével a terheltet az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt rokkantnyugdíjas, elvált családi állapotú, két kiskorú gyermeke van, büntetlen előéletű.
A terhelt 1990 januárjától az 1993 májusában történt csődeljárás megindításáig az Sz. Kft. ügyvezető igazgatója volt. A terhelt szeszes italok vételével és eladásával foglalkozott, amelyek megvásárlására Szlovákiából kedvező áron történt beszerzésre került sor, ezért a terhelt külkereskedelmi engedéllyel és rubelelszámolási jogosultsággal rendelkező rt.-vel 1991. február 1. napján importbizományosi szerződést kötött. A bizományosi szerződés értelmében a külkereskedelmi szakvállalat vállalta a szeszáruknak Szlovákiából történő szállítását, ahol a vámeljárás után a terhelt az árukat átvette, azok forintértékét az rt.-nek kifizette és ezen túlmenően az rt. részére a bizományosi tevékenységért a deviza ellenérték 5%-át mint bizományosi díjat juttatott. A szerződésben foglaltak szerint a terhelt vállalta az átvett áruk mellékkötelezettségeinek - többek között az adóknak - a viselését.
E szerződés alapján 1991 februárjától 1991. augusztus hónapját bezáróan a terhelt által irányított kft. 2 644 766 liter, 235 713 940 forint értékű égetett szeszt és 1 035 550 liter, 36 595 373 forint értékű sört vásárolt. A terhelt ezt az árumennyiséget haszonnal és az általános forgalmi adóval növelve akként értékesítette, hogy az eladási árat elmulasztotta a fogyasztási adóval megterhelni. Az általános forgalmi adót az államnak 107 511 000 forint értékben bevallotta, és havonta különböző összegekben befizette.
A terhelt az általa beszerzett árut az állami áraknál olcsóbban és nagyobb mennyiségben értékesítette, és ezzel nagyobb kereskedelmi haszonra tett szert.
1991. március 12-én a terhelt az adóhatóságnál a sör fogyasztási adójának a megállapítására nézve állásfoglalást kért, amelyre a hatóság az 1991. március 18-án kelt levelében, a fogyasztási adó összegszerűségére vonatkozó választ megadta.
Az adóhatóság 1991. június 27. napjától 1991. augusztus 14. napjáig terjedő időben a terhelt által irányított kft.-nél pénzügyi ellenőrzést tartott, és ennek során észlelte, hogy a terhelt a havi fogyasztásiadó-befizetési kötelezettségének nem tett eleget, a külföldről származó italok beszerzése és eladása kapcsán a terheltnek 522 611 000 forint fogyasztásiadó-befizetési késedelme volt. Ezért az adóhatóság 1991. augusztus 30-án kelt iratában a terheltet felhívta a fogyasztási adó megfizetésére. A felhívást a terhelt - aláírásával igazoltan - átvette, ennek ellenére a továbbiakban sem fizette be az esedékes fogyasztási adót, sőt 1991. szeptember 9. napján az adóhatósághoz beadvánnyal fordult, amelyben a kötelezettségét aggályosnak tartotta.
Az adóhatóságnál a terhelt évente egyszer - az előző évre vonatkozóan - önkéntes adóbevallásra volt köteles. Az 1991. évi bevallást általa aláírva 1992. február 12. napján benyújtotta, és abban 2 769 000 forint éves összegű fogyasztási adót tüntetett fel, míg az általa értékesített égetett szeszre és sörre vonatkozóan megállapítható 562 586 000 forint fogyasztási adót nem vallotta be, vagyis a hatóság előtt adófizetési kötelezettségét elhallgatta, és ezzel az állam javára járó adót megrövidítette.
A másodfokon eljáró megyei bíróság az 1995. november 28-án hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta; a terhelt adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettét folytatólagosan elkövetettnek minősítette, és a mellékbüntetés érintetlenül hagyásával a terheltet 1 év 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte.
A másodfokú bíróság a tényállást a következőkkel egészítette ki.
Az elkövetéskor hatályos, a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről szóló, az 1990. évi XLVIII. törvény 4. §-ának d) pontja értelmében a továbbértékesítésre importált termék esetén az adófizetési kötelezettség a készletre vétel napján kezdődik, az adó alapja pedig a rubelelszámolású termékimportnál a határparitásos érték [5. § (4)bek. b) pont]. A fogyasztási adó tekintetében tehát a terheltet havonkénti folyamatos fizetési kötelezettség terhelte, a tárgyhót követő hónap 20. napjáig (1990. évi XCI. tv. I. számú melléklete), függetlenül az évi adóbevallástól.
Ennek megfelelően a terheltnek 1991. év
február hónapban 44 878 E Ft
március hónapban 60 488 E Ft
április hónapban 131 836 E Ft
május hónapban 181 713 E Ft
június hónapban 115 311 E Ft
július hónapban 4 686 E Ft
augusztus hónapban 23 674 E Ft
fogyasztási adót kellett volna befizetnie, legkésőbb a következő hónap 20. napjáig. Az adóelvonás összege tehát helyesen 562 millió 586 ezer forint.
A városi bíróság az 1997. október 15-én kelt végzésével a terhelt és a védője által benyújtott perújítási kérelmet elutasította.
A megyei bíróság az 1998. január 13-án kelt végzésével a városi bíróság végzését helybenhagyta.
A jogerős ítéletek ellen a terhelt és a védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a terheltnek az alapeljárás során is előadott védekezését megismételve sérelmezték a bűnösség megállapítását.
Vitatták a terhelt adóalanyiságát arra hivatkozással, hogy a bizományosi szerződés hatályosulása nem egyértelmű. A bizományos nem rendelkezett olyan importengedéllyel, amely szerint a belföldi átvevőként az Sz. Kft. volt feltüntetve. Ilyen behozatali engedély hiányában a terhelt nem válhatott tulajdonossá, ezért a fogyasztási adónak alanya nem lehet. Az rt. által felhasznált fiktív vagy hamis engedéllyel behozott áru az rt. javára szóló saját számlás beszerzésnek minősül, az importőrt - az rt.-t - mint az első belföldi tulajdonost terheli az árukkal kapcsolatos valamennyi, így az adófizetési kötelezettség is.
Álláspontjuk szerint a bizományosi szerződés hatályosulása esetén sem állapítható meg a terhelt büntetőjogi felelőssége, mivel a vonatkozó jogszabályok és a bizományosi szerződés is arra kötelezi a bizományost, hogy a belföldi forgalomba hozatalig a megbízót terhelő minden kötelezettségről kellő időben tájékoztatást adjon. Mivel a bizományos az Sz. Kft.-nek téves vagy hiányos információt szolgáltatott, a fogyasztási adó nem érvényesítése miatti fizetési kötelezettség is az rt.-t terheli.
Hivatkoztak továbbá az ítélet megalapozatlanságára, a tényállás hiányosságaira, sérelmezték a bizonyítási indítványok elutasítását is.
A legfőbb ügyész átiratában a jogerős ítéletek hatályában fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem sértettek anyagi jogszabályt az eljárt bíróságok, amikor a terhelt bűnösségét adócsalás bűntettében megállapították. A másodfokú bíróság helyes érvekkel foglalt állást a terhelt fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége, adóalanyisága és büntetőjogi felelőssége kérdésében.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőket emeli ki.
Az irányadó tényállás szerint a szeszes italok forgalmazásával foglalkozó terhelt - a Szlovákiából kedvező áron történő vételi lehetőséget kihasználva - továbbértékesítésre importitalárut kívánt beszerezni, ehhez azonban külkereskedelmi engedélye és rubelelszámolási jogosultsága nem volt. Ezért volt szükség az ezzel a feltételekkel rendelkező rt. közreműködésére, és az importbizományosi szerződés megkötésére.
Az Sz. Kft. mint megbízó és az rt. mint bizományos között nemcsak megnevezésében, hanem tartalmában is a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő bizományosi szerződés jött létre. A terhelt által aláírt importbizományosi szerződés a Ptk. 507. §-ával összhangban tartalmazza, hogy "a megbízó megbízza a bizományost, hogy saját nevében, de a megbízó javára és kockázatára import célú külkereskedelmi szerződéseket hozzon létre a megbízó részére szükséges csehszlovák importcikkekre, 8 000 000 rubel értékben". A szerződés szerint a bizományos bizományosi díj ellenében vállalta, hogy az egyes szerződéseket a megbízó érdekeit szem előtt tartva a megbízó importigényének megfelelően köti meg. Kifejezetten rögzíti a szerződés azt is, hogy a bizományosi díjon felül a megbízót terhelik mindazok a mellékkötelezettségek, amelyek az áru importjával kapcsolatban merültek fel, mint pl. fuvardíj, bankköltségek, biztosítás, esetleges raktározási, vám- és vámkezelési importilleték, forgalmi adók stb.
Az ítéleti tényállásból kitűnően az importbizományosi szerződés tartalmának megfelelően realizálódott áru importálása az abban foglaltak szerint bonyolódott le a gyakorlatban is. A bizományos rt. a szlovák cégtől a saját nevében, a terhelt helyett, de az ő részére megvásárolta az árut, az ellenértékét rubelelszámolás keretében kiegyenlítette. A vámeljárás után a terhelt az importárut átvette, és annak árát a bizományosi díjjal együtt a bizományosnak forintban kifizette. A terhelt az így megszerzett árumennyiséggel ténylegesen rendelkezett, haszonnal továbbértékesítette anélkül, hogy azt a fogyasztási adóval megterhelte volna.
Adóalany az a természetes vagy jogi személy, aki az adójogszabályok értelmében adófizetésre köteles. Az elkövetéskor hatályos, a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről szóló, az 1990. évi XLVIII. és az 1990. évi CIV. törvényekkel módosított 1989. évi LI. tv. 2. §-ának c) pontja szerint fogyasztási adó fizetésére az adóalany akkor köteles, ha a törvény mellékletében meghatározott terméket - jelen esetben a sört - továbbértékesítésre importál.
A bizományos kizárólag a harmadik féllel szemben az adásvételi szerződések létrehozására és a lebonyolításra vállalkozott, tehát csupán közvetítői tevékenységet végzett. A terheltnek átadott és a terhelt által értékesített importáru tekintetében a bizományos rt. nem vált tulajdonossá - a jogügyletben soha ilyen szándék nem vezette -, a terméket továbbértékesítésre nem a külkereskedelmi cég, hanem közreműködésével a terhelt szerezte meg. Jelen esetben a terhelt az áru ellenértékét elszámolta, a terméket birtokba vette, és azt értékesítette, így a terheltet kell olyan személynek tekinteni, aki a terméket továbbértékesítésre importálta, ezért - a bizományosi szerződés külön kikötése nélkül is - őt terhelte a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség.
A terhelt adóalanyisága és a büntetőjogi felelősségének eldöntése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a közvetítő milyen számú, hamis vagy fiktív engedélyt használt fel a lebonyolítás során. Egyébként ilyen adatot a tényállás nem tartalmaz, és a tényállásból arra sem lehet következtetni, hogy jelen esetben az rt. javára szóló sajátszámlás beszerzés történt volna.
A terhelt mint szeszes italok forgalmazásával foglalkozó kft. ügyvezetője tisztában volt azzal, hogy a továbbértékesítésre beszerzett importtermék tekintetében fogyasztási adó fizetésére köteles. A terhelt a belföldi cégektől vásárolt szeszes ital esetében a fogyasztási adót be is fizette. Az importáruval kapcsolatban a fogyasztási adó fizetésére figyelmét az APEH revizori vizsgálat során írásban is felhívta. A sörre vonatkozó fogyasztási adót érintően az adóhatóságtól a terhelt kérésére ugyancsak ilyen tartalmú tájékoztatást kapott. A terhelt fogyasztásiadó-fizetési kötelezettségét illetően nem volt tévedésben. Nem volt alap ugyanis olyan feltételezésre - figyelemmel a bizományosi szerződés kifejezett kikötésére is -, hogy az érdekében behozott, az általa ténylegesen átvett és értékesített termékek után a bizományosként eljáró rt. köteles fogyasztási adót bevallani és megfizetni.
Nem alapos a felülvizsgálati indítvány abban a részében sem, hogy a bizományost tájékoztatási kötelezettségének megsértése miatt terheli a fogyasztásiadó-megfizetési kötelezettség. A szerződés értelmében a bizományos a megbízót a szerződés tartalmáról (az áru átvételének idejéről, mennyiségéről, minőségéről) köteles tájékoztatni. A bizományos tájékoztatási kötelezettsége az adófizetési kötelezettségre nem terjedt ki.
Mindezekből az következik, hogy a terhelt megvalósította a terhére megállapított, adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettét. Helyesen értékelte a másodfokú bíróság a terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetettként is. A terheltet havonkénti folyamatos fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség terhelte. A terhelt hét hónapon keresztül nem tett eleget a fizetési kötelezettségének. A cselekménye havonta a befizetés elmulasztásával befejezetté vált. Ezért a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írt feltételek megvalósulására figyelemmel a cselekmény folytatólagosan elkövetettként minősül.
Nem vezethetett eredményre a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó részében sem. Az alapügyben megállapított tényállás a felülvizsgálat során is irányadó, a tényállás támadására felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. Egyébként az időközben lefolytatott perújítási nyomozás és perújítási eljárás sem hozott olyan eredményt, amely az ügy érdemét érintő releváns tények tekintetében az ítélet megalapozottságát megkérdőjelezné.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Bfv. I. 98/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás