BK BH 1999/493
BK BH 1999/493
1999.11.01.
Sikkasztás esetén a sajátjaként rendelkezés - mint elkövetési magatartás - általában átfog minden olyan, a végleges eltulajdonítási szándékot nélkülöző magatartást, amely a tulajdonos rendelkezési jogosultságának sérelmével vagy e jogai csorbításával jár;
ennek az elkövetési magatartásnak azonban aktív magatartásban kell megnyilvánulni, ezért a jogszerűen birtokban tartott pénzösszeggel való késedelmes elszámolás általában nem alkalmas a sikkasztás megállapítására [Btk. 317. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1997. április 14-én kelt ítéletével a terheltet a folytatólagosan, üzletszerűen és nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 1993. április 1-jétől 1995. szeptember 15-ig - az általa írásban benyújtott azonnali hatályú rendkívüli felmondásig - üzletkötőként dolgozott a biztosító rt.-nél. Munkaköri kötelezettsége volt a beszedett díjaknak a biztosító részére történő befizetése. A terhelt 1995. június 9. és szeptember 26. közötti időben 11 esetben 6 különböző kft. folyamatos díjfizetéséről biankó számlát állítva ki, a pénz általa történt átvételét aláírásával igazolta. 1995. július 20-tól szeptember 15-ig táppénzes állományban volt, az ezalatt beszedett biztosítási díjakat munkába állását követően akarta befizetni a biztosító rt. részére. Az 1995. június 9-én, illetve illetve 1995. július 7-én felvett díjakat rossz egészségi állapota miatt nem fizette be, míg 1995. szeptember 19-én és 20-án azért vett fel két kft.-től biztosítási díjat, hogy az ő képviseletüket továbbra is megtarthassa, és egyben a cégek biztosítási jogviszonya se szűnjön meg.
A terhelt a beszedett, összesen 420 333 forint biztosítási díjat otthon, egy páncélkazettában elkülönítve kezelte, azt saját céljaira, kiadásaira fel nem használta. A biztosító rt. részére ezt az összeget 1995. október 13., 16., 20. és 27. napján, illetve 1996. február 6-án befizette.
Az ítélet jogi indokolása szerint kétséget kizáró módon nem bizonyítható, hogy a terhelt a jogszerűen birtokolt rá bízott dolgot véglegesen meg akarta szerezni, vagy azzal sajátjaként rendelkezett volna, a hátralékos befizetés ugyanis nem valósítja meg a sikkasztás bűntettét.
Az elsőfokú bíróság felmentő ítélete ellen a városi ügyész fellebbezett.
A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1997. december 9-én kelt ítéletével - irányadónak tekintve az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást - a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, és ezért őt 8 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A megyei bíróság úgy ítélte meg: az a tény, hogy a terhelt a 24 órás befizetési határidő alatt nem számolt el a munkáltatójának, az általa az elsőfokú ítéletben megállapított cégektől felvett pénzösszegekkel, a sajátjakénti rendelkezést egyértelműen bizonyítja. A terhelt ugyanis időlegesen megfosztotta a sértettet a tulajdonosi jogok gyakorlásától azzal, hogy otthonában a páncélszekrényben őrizte az átvett biztosítási díjakat. Így a terhelt bűnösségét a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének c) pontja folytán a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, és vele szemben büntetést szabott ki.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt és a védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Annak lényege szerint a megyei bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapította meg a terhelt büntetőjogi felelősségét, és törvénysértően szabott ki vele szemben büntetést. A kérelemben kifejtettek szerint a terhelt a biztosítási díjakat nem kezelte sajátjaként, hanem azt elkülönítve tárolta a lakásán, és az összeg befizetésében elháríthatatlan okok - betegség, illetve a felmondás után a biztosító részéről az adatszolgáltatás terén történt elzárkózása - akadályozták. Arról pedig nem volt tudomása, hogy őt 48 órán belül elszámolási kötelezettség terheli.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítvánnyal egyetértve indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és utasítsa új másodfokú eljárás lefolytatására.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A megyei bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során a városi bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találva, azt irányadónak tekintette. Eszerint pedig a terhelt a rá bízott idegen dolgot a lakásán elkülönítetten, páncélszekrényben elzárva tárolta, és azzal a felmondását követően - több részletben - a későbbiekben elszámolt. Az ítéleti tényállás semmi adatot nem tartalmaz a tekintetben, hogy a terhelt mennyi időn belül volt köteles eleget tenni a beszedett biztosítási díjakat illetően a befizetési kötelezettségének.
A Btk. 317. §-ában meghatározott sikkasztás a rá bízott idegen dolog jogtalan eltulajdonítása vagy az azzal sajátjakénti rendelkezés útján valósul meg. Az eltulajdonítás - tehát a tényleges rendelkezési jog végleges megszüntetése - alappal fel sem vethető az ügyben. Az elkövetési magatartás sajátjaként rendelkezéssel történő megvalósulási formáját illetően a Legfelsőbb Bíróság szintén nemleges, a felülvizsgálati indítvánnyal, illetve a legfőbb ügyész okfejtésével egyező álláspontra helyezkedett. A jogszerűen birtokolt dologgal sajátjakénti rendelkezésnek minden esetben valamely aktív magatartásban kell megnyilvánulnia. Ez az elkövetési mód minden olyan - végleges eltulajdonítási szándékot nélkülöző - magatartást átfog, amely a tulajdonos rendelkezési jogosultságainak bármely formáját sérti vagy csorbítja. Az elkövető tehát ebben az esetben a tulajdonosi rendelkezési jogok valamelyikét időlegesen, felhatalmazás nélkül, ekként jogellenesen maga gyakorolja. Ennek a jogszerűtlen magatartásnak kizárólag tevéssel vagy nyilatkozattal, tehát a rendelkezés valamely tényleges megnyilvánulásával vonható a törvény e fordulata körébe. Ebből következően pedig a sikkasztást az esetleges mulasztásban megnyilvánuló magatartás nem valósítja meg. Az adott esetben az elkülönítetten kezelt biztosítási díjak késedelmes továbbítása önmagában nem alkalmas a sikkasztás megállapítására. A felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítélet tehát a terhelt bűnösségével összefüggő megállapításaiban törvénysértő. Tévedett a megyei bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, és vele szemben büntetést szabott ki.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletével azonos határozatot hozott. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1122/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás