BK BH 1999/494
BK BH 1999/494
1999.11.01.
A hanyag kezelés vétsége megvalósul, ha a megyei önkormányzat alá tartozó kórház gazdasági igazgatója az államháztartási törvény rendelkezésén alapuló kötelességének a szándékos megszegésével, a kellő ellenőrzés elmulasztásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz [Btk. 320. § (1) bek.; 1992. évi XXXVIII. tv. 97. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1997. június 10-én kelt ítéletével a terhelt bűnösségét hanyag kezelés vétségében állapította meg, és ezért őt 140 napi tétel - napi tételenként 200 forint -, összesen 28 000 forint pénzbüntésre ítélte.
Védelmi fellebbezés folytán járt el másodfokon a megyei bíróság, mely az 1998. február 12-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette, egyben a terheltet a hanyag kezelés vétsége miatt megrovásban részesítette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A kórház- és rendelőintézet a megyei önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési intézmény, gazdasági igazgatója a terhelt volt. 1994. január 1-jétől a felújítások lebonyolítását az önkormányzat vette át, így a fűtési rendszer felújításának megmaradt előirányzata felett a kórház már nem rendelkezhetett volna. Ezzel szemben a terhelt 1994 áprilisában szóban megegyezett A. I. vállalkozóval egy nyitott raktár polcrendszerének elkészítésében. A. I. 989 438 forint vállalkozói díjat tartalmazó árajánlatot tett, amelyet követően a terhelt ilyen értékben a kórház fűtési rendszerén végzett javítási munkák címén készítette el az írásbeli megrendelést, minthogy a maradványösszeg csak ilyen jellegű munkák elvégzésére volt felhasználható.
A terhelt közölte a vállalkozóval, hogy előleget nem ad, ám az anyagvásárlásról szóló számlát ki tudja fizetni.
1994. július 22-én A. I. vállalkozó megjelent a kórháznál, és kiállított egy készpénzfizetési számlát, amely szerint elad a kórháznak 1857 m fekete csövet 649 950 forintért, mely számlát a terhelt utalványozta, és az utalványt A. I. beváltotta az OTP-nél. A számlán szereplő csőmennyiséget a kórház ténylegesen nem vette át, nem is ellenőrizte senki, hogy A. I. egyáltalán rendelkezik-e ezzel az anyaggal.
A terhelt a vállalkozó által megadott árajánlat alapján tudta, hogy a kifizetett összeg a teljes anyagköltséget magában foglalja, és hogy a megrendelt polchoz ilyen mennyiségű csőre nem volt szükség.
A vállalkozó a munkát nem végezte el. A terhelt által okozott tényleges kár 649 950 forint, valamint ezen összeget tekintve az elmaradt vagyoni előny kb. 173 760 forint. A terhelt többszöri sürgetésére A. I. végül a tényleges kár összegét 1996. május 27-ig két részletben megtérítette, így a kárának ez a része megtérült.
A terhelt magatartásával megszegte az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 97. §-ának (1) bekezdésében, valamint a megyei önkormányzat beruházási és felújítási szabályzatában foglaltakat.
A jogi indokolás szerint a terhelt a számára jogszabály által előírt vagyonkezelési kötelezettségét szándékosan megszegte, és ezzel összefüggésben az okozott vagyoni hátrány tekintetében gondatlanság terhelte, minthogy nem ellenőrizte, hogy a vállalkozó által benyújtott számlával fedezett anyag valójában a kórház birtokába került-e.
A jogerős határozatok ellen a terhelt és a védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be, amelynek lényege szerint a vagyonkezelési szabályokat nem sértette meg, a polcrendszer megrendelésével a kórház érdekében járt el, arra pedig nem volt lehetősége, hogy a számlával igazolt csövek meglétét egy idegen cégnél ellenőrizze. Ezért álláspontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével állapították meg terhére a hanyag kezelés vétségét. A terhelt kérelme kiegészítésében felvetette azt a kifogását is, hogy a cselekmény arra az időszakra esik, amikor az Alkotmánybíróságnak a Btk. hanyag kezelésre vonatkozó korábbi rendelkezéseit megsemmisítő határozatát követően, az új büntető szabályozás hatálybalépéséig a hanyag kezelés nem volt bűncselekmény.
A legfőbb ügyész alaptalannak találva a felülvizsgálati indítványt, a határozatoknak a hatályukban fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A hanyag kezelés vétsége törvényi tényállási elemeinek meglétét vizsgálva nem kétséges, hogy a terhelt vagyonkezelői és felügyeleti kötelezettsége a költségvetési szervként működő kórház gazdasági igazgatójaként az ítéletben idézett államháztartási törvényben meghatározott rendelkezésen alapult. Az irányadó tényállásból kitűnően egyértelműen következik az a további tény is, hogy a terhelt vagyonkezelői tevékenységére vonatkozó kötelességét szándékosan megszegte, amikor fiktív megrendelést adott a fűtési rendszer javítása címén, valójában egy polcrendszer elkészíttetésére. A kötelességszegés megvalósulása szempontjából - a védői érveléssel szemben - annak nincs jelentősége, hogy a ténylegesen elérni kívánt cél megvalósulását a kórház anyagilag esetleg támogatta volna, mivel az nyilvánvalóan nem az adott elkülönített költséghelyet terhelően merült volna fel.
A fiktív megrendelésre alapozott fiktív utalványozás az előző kötelességszegés folyományaként ugyancsak nem vitatható. Az adott tényállásból kitűnően ugyanis A. I. nem az általa megvásárolt anyag ellenértékének a számláját nyújtotta be, hanem ő maga adott el a kórház részére nagyobb mennyiségű csövet, és annak ellenértékét utalványozta a terhelt. Az előzmények - pénzbeli előlegkérés, illetve anyagvásárlásra felhívás - ismeretében a kórház részére eladottként feltüntetett cső mint az adásvétel tárgyának tényleges meglétéről akár ellenőrzéssel, akár az adott körülményekhez igazodó bármilyen módon meg kellett volna győződnie az utalványozás előtt, a terhelt azonban a kellő gondosságot elmulasztotta. Ezáltal a szándékos kötelességszegéssel összefüggésben a bekövetkezett vagyoni hátrányt illetően a gondatlansága nem vitatható.
Mindezekből következően az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően állapították meg, hogy a terhelt a Btk. 320. §-ának (1) bekezdésében meghatározott hanyag kezelés vétségét megvalósította.
Ugyanakkor a védő felvetésével szemben a tulajdoni formák egyenlőségét sértő szabályozás miatt az Alkotmánybíróság ugyan a 6/1992. (I. 30.) AB sz. határozatával az 1978. évi IV. törvény 320. §-ának korábbi rendelkezését megsemmisítette, a jelenleg hatályos törvényszöveget azonban az 1994. évi IX. törvény 31. §-a 1994. május 15-i hatállyal iktatta be. Minthogy a terhelt magatartása 1994. július 22. napján az utalványozás teljesítésével fejeződött be, az előzőekben írt, a már hatályos büntetőjogi rendelkezést sértette.
A megyei bíróság tehát helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének csekéllyé válása következtében szükségtelen büntetés kiszabása, és erre tekintettel az eljárás megszüntetése mellett csupán megrovás alkalmazása indokolt.
Minthogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása, illetve az alkalmazott joghátrány is törvényesnek bizonyult, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1084/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás