PK BH 1999/496
PK BH 1999/496
1999.11.01.
A személyhez füződő jog védelmében a jogosult általában csak személyesen járhat el [Ptk. 85. § (1) és (3) bek.].
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította. A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében a felperes néhai férje és a II-III. r. alperes között különböző peres eljárások voltak folyamatban. Ennek során az I. r. alperes - mint a II. és III. r. alperes jogi képviselője - 1991. december 12-én kérelemmel fordult az Sz.-i Polgármesteri Hivatalhoz annak érdekében, hogy a hatóság tegye megfontolás tárgyává azt, hogy az Sz.-en, B. J. út 21. szám alatt lakó T. P. gondnokság alá helyezése, illetve intézeti (szociális otthoni) elhelyezése indokolt-e. A kérelem tartalmazta, hogy T. P. az ingatlant elhanyagolja, a tanúk állítása szerint alkoholista élet folytat, kosz, bűz, rendetlenség van a környezetében, és képtelen önmagát ellátni.
A jogerős ítélet megállapította, hogy az I. r. alperes kérelmére a polgármesteri hivatal 1992. január 30-án megkereste a T.-i Ideggondozó Intézetet annak érdekében, hogy T. P.-t vizsgálja meg, és elmeállapotáról nyilvánítson véleményt. Ezt követően a felperes néhai házastársát a T.-i Ideggondozó 1992. február 7-re személyes vizsgálatra megidézte. A vizsgálatra nem került sor, mert a felperes 1992. március 2-án eljárt a Polgármesteri Hivatalnál, és bejelentette, hogy férjét ellátja, ápolóra, gondozóra T. P.-nek nincsen szüksége.
A jogerős ítélet megállapította azt is, hogy T. P. 1993. március 21-én elhalálozott. Életében lehetősége lett volna arra, hogy személyiségi jogai megsértése miatt jogvédelemmel éljen. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, a felperesnek nincs jogi lehetősége arra, hogy az időközben elhalálozott férje helyett igényt érvényesítsen. A jogerős ítélet álláspontja szerint az adott esetben nem volt lehetőség arra, hogy a felperes kegyeleti jog megsértése miatt érvényesítsen igényt, miután az állított jogsértés nem a halál után következett be.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint tévedtek a perben eljárt bíróságok, amikor arra a következtetésre jutottak, hogy elhunyt férje jóhírnevének megsértése miatt a felperes jogvédelmet nem igényelhetett. A jogerős ítélet sérti a Ptk. 85. §-ának (3) bekezdésében írt rendelkezését. E rendelkezés ugyanis a jogvédelmet nem szűkíti le a meghalt személy emléke megsértésének eseteire, azaz arra az esetre, ha a sérelem a halál után következik be. A jogszabály helyes értelmezése a kiterjesztő értelmezést engedi, azaz nem zárja ki, hanem éppen lehetővé teszi a meghalt személy jóhírnevét sértő, bármikor tanúsított magatartás jogvédelmi konzekvenciáinak alkalmazását. Arra is hivatkozott, hogy az alperesek a néhai férje jóhírnevét sértő és a gyámhatósághoz intézett kijelentéseiről csak férje halála után, 1993. május 24-ét követően szerzett tudomást.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét a peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján [Pp. 274. § (4) bek.] tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem törvénysértő.
A Ptk. 85. §-ának (1) bekezdése kimondja: a személyhez fűződő jogokat - a (2) és (3) bekezdésben foglalt ki vételekkel - csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet. E rendelkezésből egyértelműen következik, hogy a személyhez fűződő jog védelmében a jogosult általában csak személyesen járhat el. A Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése a személyes jog érvényesítés alól a meghalt személy emléke védelme érdekében tesz kivételt. E rendelkezések alapján nem tévedtek a perben eljárt bíróságok akkor, amikor vizsgálták, hogy az alperesek bejelentéséről a felperes házastársa még életében tudomást szerezhetett-e vagy sem. A felperes keresetlevele tartalmazza, hogy a T.-i Ideggondozó Intézet felhívását 1992. február 22-én átvették, a felhívás tartalmán férjével együtt elcsodálkoztak. A felperes a keresetlevelében előadta azt is, hogy ennek alapján már másnap felhívta az ideggondozó intézet orvosát és magyarázatot kért a kontrollvizsgálat szükségességéről. A felperes keresetlevele tartalmazza azt is, hogy ezt követően "a legközelebbi fogadó napon megkereste személyesen Sz.-on a gyámhatósági ügyekkel foglalkozó Sz. A.-nét". Előadta keresetlevelében azt is, hogy ekkor "Sz. A.-né megerősítette, hogy dr. S. ügyvéd indította el az ügyet".
Az Sz.-i Polgármesteri Hivatal irataiból megállapítható, hogy a felperes a gyámhatóság ügyintézőjét 1992. március 2-án kereste fel, és tájékoztatta arról, hogy T. P. szociális otthoni elhelyezésére nincsen szükség. A másodfokú tárgyaláson a felperes személyesen úgy nyilatkozott, hogy az I. r. alperes által írt beadvány tartalmáról még a férje életében tudomást szereztek.
A perben rendelkezésre álló adatokból tehát egyértelműen megállapítható volt, hogy az alperesek által írt és a felperes néhai házastársa cselekvőképességét megkérdőjelező beadvány tartalmáról a felperes és néhai férje még 1992. márciusában tudomást szerzett. Ez azt is jelenti, hogy néhai T. P.-nek lehetősége volt arra, hogy személyhez fűződő jogai megsértése miatt az alperesekkel szemben személyesen fellépjen.
A jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felperes néhai házastársa, annak ellenére, hogy igényei érvényesítése érdekében személyesen eljárhatott volna, ezt nem tette, ezért a felperes néhai T-P. helyett ezt az igényt már nem érvényesítheti.
A Ptk. 85. §-ának (3) bekezdése értelmében meghalt személy emlékének megsértése miatt bírósághoz fordulhat a hozzátartozó, továbbá az a személy, akit az elhunyt végrendeleti juttatásban részesített. E rendelkezés alapján a hozzátartozó a halott emlékének megóvása érdekében általában akkor fordulhat a bírósághoz jogvédelemért, ha a jogsértés a halál után történt. Az adott esetben az alperesek, a felperes által kifogásolt eljárása nem meghalt személy emlékét sértette, hanem még élő személyre irányult. Ezért a jogerős ítélet helyesen állapította meg, hogy a felperes a kegyeleti jog megsértését is alaptalanul állította.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 23440/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás