PK BH 1999/501
PK BH 1999/501
1999.11.01.
A körzeti orvosi és kórházi kezelések során készült orvosi megállapítások és a perbeni szakértői vélemény adatainak mérlegelése a "diagnosztikai késedelemre" alapított kártérítési igény elbírálása során [Ptk. 339. § (1) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
A felperes módosított keresetében 1 000 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kérte az önkormányzati kórház alperes kötelezését, mert álláspontja szerint az alperes az 1988 és 1993 közötti időben nem a szakma szabályai szerint kezelte a felperes magas vérnyomás megbetegedését, annak veseér eredetét csak későn ismerte fel és emiatt következett be a felperes állapotának a súlyosbodása, az addigi 67%-os helyett a 100%-os munkaképesség-csökkenése.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt a döntést. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a felperes körzeti orvosi és kórházi kezelése során mindig a szakma szabályai szerint járt el, jogellenes és felróható magatartást [Ptk. 339. § (1) bek.] nem tanúsított. Az alperest nem terheli mulasztás (diagnosztikai késedelem) annak felismerésében, hogy a felperes magas vérnyomás megbetegedése veseér eredetű. A felperesnél ugyanis az 1992. december 3-14. között észlelt bal veseartéria nagyfokú szűkülete és az emiatti vesekárosodás mintegy fél év alatt alakult ki, így azt korábban az alperes nem diagnosztizálhatta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetének helyadó ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során megsértette a Pp. 206. §-ának (2) bekezdését, a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, hiányos, okszerűtlen és logikai ellentmondásokat tartalmazó. Az alperes mind a körzeti orvosi, mind pedig a kórházi kezelés során jogellenes és felróható magatartást tanúsított, mert elmulasztotta a célirányos vizsgálatokat, valamint társkonziliárius bevonását, és így nem tárta fel kellő időben a magas vérnyomás veseér eredetét. A felperes szerint aggályos az a perbeni szakértői nyilatkozat, amely szerint a vesefunkció-károsodás kialakulása félévi időtartamra tehető, ebből következően pedig megalapozatlan az az ítéleti megállapítás, hogy az alperes ezt korábban nem észlelhette. A felperes sérelmezi azt is, hogy a másodfokú bíróság elméleti jellegűnek minősítettei és figyelmen kívül hagyta azt az okozati összefüggést megalapozó szakértői nyilatkozatot, amely szerint a magas vérnyomás veseér eredetének korábbi felismerése és megfelelő gyógykezelése lassíthatta volna a folyamatot. A felperes iratellenesnek tartja azt az ítéleti megállapítást is, amely szerint "a felperesi magas vérnyomás kóreredete egyértelműen veseartériás szűkületre nem vezethető vissza". Álláspontja szerint egyértelműen megállapítást nyert a perben, hogy a felperes magas vérnyomás betegségének van veseér eredete és annak az alperesnek felróható késedelmes felismerése a felperesnél egészségkárosodást okozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
Amint arra a felülvizsgálati kérelem is utal, a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyekben kialakított töretlen gyakorlata szerint a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 206. §-a szerinti szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás csak akkor támadható sikerrel, ha az feltáratlan, iratellenes, logikai ellentmondást tartalmazó, vagy ha a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul; a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye. A bizonyítási eljárás adatainak egybevetése és kiemelten az aggálytalan szakértői vélemény tartalma alapján okszerűen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes alkalmazottai nem tanúsítottak kárfelelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartást a felperes kezelése során.
A felperes magas vérnyomás betegségének nem vitásan volt veseér eredete, ezzel ellentétes megállapítást a jogerős ítélet sem tartalmaz. Az az indokolásbeli megállapítás, amely szerint "a felperesi magas vérnyomás kóreredete egyértelműen veseartériás szűkületre nem vezethető vissza", csak arra utal, hogy nem kizárólag veseér eredete volt a megbetegedésnek, hanem annak más előidéző okai is voltak, aminek következtében volt minősíthető a felperes betegsége "rosszindulatú", nehezen befolyásolható magas vérnyomás megbetegedésnek.
Félreérti a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletnek a szakértői vélemény bizonyos megállapítását elméleti jellegűnek minősítő megjegyzését is. A szakértő ugyanis csak azt állította, hogy a veseér eredet korábbi felismerése lassíthatta volna a folyamatot, de azt nem mondta, hogy erre a korábbi felismerésre az alperesnek volt is lehetősége, az tőle elvárható lett volna. Éppen ellenkezőleg, a szakértő azt állapította meg, hogy az alperes a veseér eredetet nem ismerhette fel korábban, mint ahogy azt ténylegesen diagnosztizálta. A perbeni szakértő - aki ismerte és a szakvéleménye 5. oldalán ismertette is a K. Kórház érsebészeti megállapításait - a tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy a veseartéria-szűkület a felperesnél nem 10-15 vagy 4-5 év alatt alakult ki, hanem "kórosabb", vagyis gyorsabb módon, mintegy fél év alatt. A szakértőnek ez a megállapítása tehát nem aggályos és nincs ellentétben a szakértő korábbi nyilatkozataival sem, amit az is mutat, hogy ezzel kapcsolatban a felperesnek sem volt kérdése, észrevétele a szakértőhöz és nem kifogásolta e kérdésben a belgyógyász szakértő kompetenciáját sem.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20.205/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás