PK BH 1999/505
PK BH 1999/505
1999.11.01.
A törvény tiltó rendelkezése miatt nem köthető ki, hogy valamely bejelentési kötelezettség elmulasztása eleve kizárja a biztosító teljesítési kötelezettségét [Ptk. 536. § (1) bek., 540. § (2) és (3) bek., 548. §, 555. § (1) bek., 556. § (1) és (3) bek., 567. § (1) bek.].
A felperes 1994. október 14. napján megvásárolt az A. C. Kft. eladótól egy Suzuki Sedan 1,3 GLX típusú személygépkocsit. Az ügyletkötés alkalmával megfizette a vételár 10%-át, a hátralékra pedig 48 havi részlefizetést kapott. Az adásvételi szerződésben a felperes kötelezte magát, hogy a megvásárolt járműre az eladó közvetítésével casco biztosítási szerződést köt az alperessel. Kikötötték, hogy az ebből származó jogok és kötelezettségek a vételár teljes kiegyenlítéséig, illetőleg az adásvételi szerződés megszűnéséig az eladót illetik, illetőleg terhelik. Úgy rendelkeztek, hogy a biztosító által fizetett kártérítés jogosultja lopáskár esetén közvetlenül az eladó. Előírták, hogy a gépjárművel kapcsolatos káresemény ügyében a vevő köteles eljárni, amelyhez lopáskár esetén az eladó külön írásbeli meghatalmazása szükséges. Az ennek alapján létrejött casco biztosítási szerződésben szerződő félként és díjfizetőként, valamint kedvezményezettként az A. C. Kft. eladót, biztosítottként pedig a felperest tüntették fel. Az alperes Casco Biztosítási Szabályzatának 406. számú záradéka a biztosított kötelezettségévé tette, hogy a gépjármű összes zárát és indítókulcs-szerkezetét cserélje ki, ennek megtörténtéig pedig a gépkocsit tartsa zárt helyen, ha az bármely ok miatt rendeltetésszerűen nem zárható le, vagy ha a jármű használatára illetéktelen személy is képessé válhatott. Ennek elmulasztása esetére pedig kimondta, hogy az a biztosított olyan súlyos gondatlanságaként értékelhető, mely megalapozza a biztosítónak a helytállási kötelezettség alóli mentesülését. A felperes személygépkocsiját 1994. november 6-án ismeretlen személy eltulajdonította, a felkutatására indult nyomozási eljárás nem vezetett eredményre, ezért azt a rendőrség megszüntette.
Az alperes azonban a lopáskár megtérítésétől elzárkózott, mert nyomszakértője megállapította, hogy a felperes által leadott kulcsok egyikén másolásból származó nyomok észlelhetők. Ezért az eladó kárigényét a fent ismertetett mentesülési okra hivatkozással elutasította.
Az A. C. Kft. eladó a kerületi bíróság előtt pert indított a felperes ellen a hátralékos vételár megfizetése iránt, mely szünetelés folytán megszűnt. Ugyanakkor a biztosítóval kötött casco biztosítási szerződés kedvezményezettjeként nem kívánt eljárást kezdeményezni az alperes ellen.
A felperes módosított keresetében a casco biztosítási szerződés teljesítése jogcímén 1 340 000 Ft tőkének, valamint kamatainak a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A biztosító ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Védekezésében vitatta a felperes perindítási jogának fennállását, a biztosítási esemény bekövetkezését, továbbá a kulcsmásolásra alapított mentesülési jogára hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 160 868 Ft tőkét, valamint ennek 1992. február 18-tól a kifizetésig évi 20%-os kamatát.
Ezt a döntést a másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével részben és akként változtatta meg, hogy a felperes részére történő teljesítés helyett az alperest bírói letéttel történő teljesítésre kötelezte, a kamatfizetés kezdő idejét pedig 1995. február 18. napjában határozta meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, tartalmilag annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása iránt. A másodfokú bíróságnak a perbeli legitimációval kapcsolatos jogi álláspontját már nem támadta, de sérelmezte a biztosítási esemény megvalósulásával, a kulcsmásolásra alapított mentesüléssel, valamint a bírói letéttel történő teljesítéssel kapcsolatos megállapításait.
A felperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a biztosítási esemény bekövetkezte, a biztosító mentesülése és a bírói letéttel való teljesítés feltételeinek téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Ennek értelmében az alperes valamely jövőbeni eseménynek - jelen esetben egyebek közt a személygépkocsi eltulajdonításának - a bekövetkeztétől függően köteles meghatározott összeg kifizetésére. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében a biztosítási esemény bekövetkezését annak a félnek kell bizonyítania, aki a biztosítási összeg megfizetése iránt érvényesít igényt. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai, különösen a rendőrségi nyomozás során keletkezett iratok alapján mindkét korábban eljárt bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes személygépkocsiját ismeretlen személy eltulajdonította, így a biztosítási esemény megvalósult. Az alperes védekezésében a biztosítási esemény bekövetkezését vitatta, ennek ellenére maga sem állította, hogy a biztosított gépkocsi bárhol is megvolna. Ezért a szerződésben vállalt kötelezettségei alóli mentesülése érdekében a továbbiakban neki kell bizonyítania, hogy a biztosítási esemény mellett valamilyen mentesülési ok is bekövetkezett.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a felek szerződésük tartalmát szabadon határozhassák meg, és ennek során a jogszabály kötelező alkalmazást nem igénylő előírásaitól is eltérhessenek. A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdése azonban kimondja, hogy a biztosítási szerződésre irányadó rendelkezésektől a biztosítási szabályzat, valamint a biztosítási szerződés a biztosított, illetőleg kedvezményezett hátrányára nem térhet el. A Ptk. 540. §-ának (2) bekezdése értelmében a felek megállapodhatnak, hogy a biztosított és a szerződő fél a szerződésben meghatározott lényeges körülmények változását megfelelő határidőn belül köteles a biztosítónak írásban bejelenteni. Ennek elmulasztásához a Ptk. 540. §-ának (3) bekezdése olyan jogkövetkezményt fűz, hogy a biztosító kötelezettsége nem áll be, kivéve ha bizonyítják, hogy az elhallgatott vagy be nem jelentett körülményt a biztosító a szerződéskötéskor ismerte, vagy az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkeztében. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdéséből következően ebben a körben a bizonyítási kötelezettség értelemszerűen azt a felet terheli, aki a biztosítási szerződés teljesítése jogcímén érvényesíti igényét.
A peres felek a törvény idézett rendelkezése által biztosított jogukkal éltek, amikor a 406. számú záradékban a felperes kötelezettségévé tették, hogy a gépjármű kulcsairól csak az alperes tudtával és az általa megjelölt helyen készítsen másolatot. A Ptk. 567. §-ának (1) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés miatt azonban ehhez a felek szerződésükben nem fűzhetnek a biztosított számára a jogszabályban előírtnál hátrányosabb jogkövetkezményt. Ezért nem köthető ki, hogy valamely bejelentési kötelezettség elmulasztása eleve kizárja a biztosító teljesítési kötelezettségét. Ez ugyanis megfosztaná az ügyfelet annak lehetőségétől, hogy bizonyítsa: az nem hatott közre a biztosítási esemény bekövetkezésében.
A 406. számú záradékban meghatározott és a fentiek szerint figyelembe vehető jogkövetkezmények kiváltásához azonban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperesnek kell bizonyítania, hogy a felperes az abban foglalt rendelkezéseket megszegte. Ehhez pedig nem elegendő annak igazolása, hogy a felperes által leadott kulcsok egyikén másolási nyomok észlelhetők. Önmagában ebből ugyanis nem vonható le következtetés arra nézve, hogy a másolást mikor és ki végezte vagy végeztette. Az történhetett a felperes birtokba lépését megelőzően az eladónál, valamint a kulcsok leadását követően az alperesnél is. Ezért a perben az alperesnek azt is kétségtelenné kellett volna tennie, hogy ez éppen a felperesnél történt, így az ki váltotta a bejelentési kötelezettségét. E körben azonban az alperes semmilyen bizonyítékot nem jelölt meg. Ennek hiányában pedig a 406. számú záradékban foglalt hátrányos következmények a felperes terhére nem alkalmazhatók.
A Ptk. 555. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a biztosított köteles a kárt tőle telhetően enyhíteni. A Ptk. 556. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosító mentesül fizetési kötelezettsége alól, amennyiben bizonyítja, hogy a kárt jogellenesen
a) a biztosított, illetőleg a szerződő fél,
b) velük közös háztartásban élő hozzátartozójuk,
c) a biztosítottnak a szabályzatban megállapított munkakört betöltő alkalmazottai, illetőleg megbízottai,
d) a biztosított jogi személynek a szabályzatban meghatározott tagjai vagy szervei szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozták. A Ptk. 556. §-ának (3) bekezdése szerint ezeket a rendelkezéseket a kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség megszegésére is alkalmazni kell.
Az alperes védekezésében utalt arra is, hogy a 406. számú záradék az abban foglalt kötelezettségek megszegését olyan súlyos gondatlanságnak nyilvánítja, mely minden egyéb körülmény vizsgálata nélkül is kellő alapul szolgál a törvény idézett rendelkezése alapján történő mentesüléshez. Ez azonban ugyancsak a Ptk. 567. §-ának (1) bekezdésében írt tilalomba ütközik, mert a tőrvény szerint a jogellenes, vagy szándékos, vagy súlyos gondatlan magatartás minden esetben a biztosító bizonyításától függő, az ügy körülményeihez kapcsolódó, egyedi vizsgálatot és elbírálást igényel. Ehhez képest a fél hátrányára történő eltérést jelent egy magatartással, vagy mulasztással kapcsolatban a biztosítónak a bizonyítási kötelezettség alóli mentesítése és annak minden vizsgálat nélkül történő, a biztosító mentesülését kiváltó súlyos gondatlansággá nyilvánítása. A perbeli esetben azonban a fentiek szerint az alperes még a záradékban foglaltak megszegését sem bizonyította.
A Ptk. 287. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a jogosult személye bizonytalan, lakóhelye, illetőleg székhelye ismeretlen, vagy ha a jogosult késedelembe esik, a pénz fizetésére, továbbá értékpapír, vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettséget bírói letétbe helyezéssel is lehet teljesíteni. A perben nem vitás tényállás szerint az alperessel kötött casco biztosítási szerződésben a felperes biztosítottként, az A. C. Kft. pedig kedvezményezettként vett részt. A biztosított és kedvezményezett egymás közti jogviszonyát a közöttük létrejött adásvételi szerződés szabályozza. Az eladó annak teljesítése iránt pert is indított a vevő ellen a városi bíróság előtt. Ezek alapján megállapítható, hogy a biztosított és a kedvezményezett közötti a biztosított vagyontárggyal, illetőleg az annak helyébe lépő biztosítási összeggel kapcsolatban egy elszámolási viszony alakult ki. Ennek lefolytatásától és eredményétől függ az, hogy a biztosítási összegre milyen arányban tarthatnak igényt ez azonban a jelen peres eljárás lefolytatása idején még nem vált ismertté. Ezért az alperes számára a biztosítási összeg jogosultját ismeretlennek kellett tekinteni, mely kellő alapul szolgált ahhoz, hogy a biztosítási szerződést bírói letétbe helyezéssel teljesítse.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 23.595/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás