PK BH 1999/507
PK BH 1999/507
1999.11.01.
A biztosító megtérítési igénye a kárért felelős személlyel szemben áll fenn. Ez nem értelmezhető kiterjesztő módon akként, hogy a biztosító a biztosított vagyontárgy bármely későbbi birtokosával szemben felléphet [Ptk. 558. § (1) és (4) bek.].
A perbeli Lada 1200 típusú személygépkocsi D. A. tulajdonában állt, amelyet tőle 1990. június 21-én ismeretlen személy eltulajdonított. Ennek alapján a felperes a vele kötött casco biztosítási szerződés teljesítése jogcímén megfizetett a károsultnak 108 380 Ft-ot. A nevezett ekkor egy "meghatalmazás és engedményező okirat" elnevezésű iratot írt alá arról, hogy "ha gépkocsimat megtalálják, és a biztosító erről szóló értesítésére 15 napon belül nem válaszolok, abban az esetben meghatalmazom a biztosítót, hogy a gépkocsit részemre értékesítse. A gépkocsi értékesítéséből származó követelésemet a biztosítóra átruházom (engedményezem) figyelemmel arra, hogy a biztosító casco biztosítás alapján a kárkori értéket részemre megtérítette." A járművet többszöri eladást követően, jóhiszeműen és ellenérték fejében megvásárolta az alperes. A felperes felszólította őt 108 380 Ft megfizetésére, amelyre az alperes felajánlotta a jármű természetben történő kiadását, de azt a biztosító nem fogadta el. Időközben a gépkocsi forgalmi engedélye lejárt, és annak rossz műszaki állapota miatt azt az alperes alkatrészként értékesítette. A felperes keresetében a tulajdonosnak kifizetett 108 380 Ft megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését a Ptk. 558. §-ának (1) és (4) bekezdésére, valamint a tulajdonossal kötött engedményezési szerződésre alapította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. A korábban eljárt bíróságok egyik keresetben megjelölt jogcímen sem láttak lehetőséget a kérelem teljesítésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt. Ebben kifejtette, hogy mindkét korábban eljárt bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 558. §-ának (1) és (4) bekezdését. Rámutatott továbbá, hogy engedményesként a tulajdonost megillető tulajdoni igényt is érvényesített az alperessel szemben.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a gépkocsi kárkori értékének megfizetésére irányuló és a törvény rendelkezése, valamint az engedményezési szerződés előírása alapján fennálló igénye téves elutasításában jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a biztosító a kárt megtérítette, őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat illették meg a kárért felelős személlyel szemben, kivéve ha ez a biztosítottal közös háztartásban élő hozzátartozó. A törvény idézett rendelkezése által meghatározott törvényi engedmény olyan sajátos megszorító feltételt tartalmaz, melynek alapján csak azok a jogok szállnak át a biztosítóra, amelyek a kárért felelős személlyel szemben állnak fenn. Ez nem értelmezhető kiterjesztő módon akként, hogy a biztosító a biztosított vagyontárgy bármely későbbi birtokosával szemben felléphet. Az utóbbi esetben ugyanis nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy az illető milyen módon továbbá milyen jogcímen került birtokba és ettől függően bírálható el, hogy a dolgot köteles-e kiadni és ha igen, akkor kinek. A perbeli esetben az alperes a vitás gépjárműnek az eltulajdonítást követően legalább harmadik birtokosa, akiről a felperes maga sem állította, hogy a tulajdonosnak okozott kárért felelősséggel tartozna. Ebből az következik, hogy a most vizsgált törvényi feltétel hiányában, ilyen jogcímen a felperes vele szemben igényt nem érvényesíthet.
A Ptk. 558. §-ának (4) bekezdése értelmében ha a biztosított vagyontárgy megkerül, a biztosított arra igényt tarthat; ebben az esetben azonban a kártalanítási összeget vissza kell fizetni. Ez a szabály a károsult és a biztosító kapcsolatára vonatkozik, és arra a tényállásra tartalmaz előírást, ha a biztosított vagyontárgy megkerült, és a Ptk. 558. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosító tulajdonába került. Ebben az esetben feljogosítja a biztosítottat arra, hogy a biztosítási összeg visszafizetése ellenében a dolog kiadását követelhesse a biztosítótól. Ezért a biztosítónak harmadik személlyel szemben történő fellépését ez sem alapozza meg.
A továbbiakban a felperes keresetét a tulajdonossal kötött és fent szó szerint idézett engedményezési szerződésre alapította. Állította, hogy az a számára olyan jogokat hozott létre, melyek alapján a tulajdonost megillető, mindenkivel szemben fennálló és a dolog kiadására irányuló igényt érvényesíthet [Ptk. 115. §-ának (3) bekezdése]. Az általa hivatkozott jognyilatkozatnak a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdésében írt szabályok szerint történő értelmezéséből azonban ilyen következtetés nem vonható le. Abban ugyanis a tulajdonos a gépkocsi értékesítésével hatalmazta meg a biztosítót, és az ebből származó követelését ruházta át. Azt azonban a felperes sem állította, hogy a perbeli személygépkocsi értékesítésre került volna. Ezért az alperessel szemben érvényesíthető jogokat ez a megállapodás sem hozott létre.
Mindebből az következik, hogy nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. 23.755/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás