PK BH 1999/509
PK BH 1999/509
1999.11.01.
Az alávetést tartalmazó szerződés értelmezése vállalkozási jogviszony esetén [Pp. 41. § (1) bek., 31. §; Ptk. 389. §].
A peres felek 1997. június 14. napján vállalkozási szerződést kötöttek, melyben a felperes a hűtőház egyes kivitelezési munkálatainak elvégzésére kötelezte magát. Az erről kiállított okirat 14. pontjában úgy rendelkeztek, hogy "a szerződés megkötését követően, de a teljesítést megelőzően keletkezett viták tekintetében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság illetékességét fogadják el". A felperes a kibocsátani kért fizetési meghagyásban a vállalkozási szerződés teljesítése jogcímén a vállalkozói díj megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Az alperes ellentmondásában a felperes teljesítésének tényét elismerte, de azzal védekezett, hogy a kivitelező hibásan teljesített; egyben illetékességi kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság végzésével az alperes kérelmére elrendelte a per iratának a Bács-Kiskun Megyei Bírósághoz történő áttételét. Megállapította, hogy az alperes székhelye, valamint az ügyletkötés és teljesítés helye szerint egyaránt ez a bíróság illetékes az eljárás lefolytatására.
A végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalásra utasítása iránt. Az elsőfokú bíróság illetékességét a vállalkozási szerződés 14. pontjára alapította.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos.
A Pp. 41. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy vagyonjogi perekre az a bíróság is illetékes, amelynek az alperes aláveti magát. A csatolt okirat alapján megállapítható, hogy az 1997. június 14. napján létrejött vállalkozási szerződés 14. pontja szerint a felek alávetették magukat a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság illetékességének. E jognyilatkozat hatályát úgy korlátozták, hogy az csak a jogügylet megkötését követően, de a teljesítést megelőzően keletkezett jogvitákra vonatkozik.
A Ptk. 389. §-a értelmében vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A törvény idézett rendelkezése szerint a vállalkozási szerződést akkor teljesítik, ha a vállalkozó a szerződésben megjelölt művét átadta, a megrendelő pedig azt átvette, és a díjat kifizette. Ebből az következik, hogy a peres felek között létrejött vállalkozási szerződésnek a 14. pontjában rögzített alávetéses illetékesség is csak akkor veszti hatályát, ha a megállapodásból származó kötelezettségeinek mindkét fél eleget tett. A fizetési meghagyásban előadottakkal valószínűsített tényállás szerint az alperes a vállalkozói díjat nem egyenlítette ki, a felperes keresetében éppen ennek megfizetése, a szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítése iránt támasztott igényt vele szemben, ami azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy az okirat 14. pontjába foglalt alávetési nyilatkozatra a felperes jogot alapíthat. Így a Pp. 31. §-ában biztosított választási jogával élve, a pert a kikötött Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság előtt is megindíthatta, mely annak érdemi elbírálását nem háríthatta volna el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 239. §-ának utaló szabálya folytán a végzés elleni fellebbezési eljárásban is irányadó 253. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az áttétel mellőzésével az elsőfokú bíróságot a per folytatására utasította. (Legf. Bír. Pf. VIII. 22.788/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás