PK BH 1999/510
PK BH 1999/510
1999.11.01.
A sebgyógyulás elhúzódása miatt érvényesített kárigény elbírálása [Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek., 221. § (1) bek., 270. § (1) bek.].
Az 1973 januárjában született felperes 1987. július 10-én kerékpározás közben elesett, és az úton szétszóródott üvegdarabok a jobb lábfejét felsértették. Ellátását, majd a seb rendszeres kötözését az alperes keretében működő körzeti orvosok végezték. A seb nehezen gyógyult, ezért 1987. szeptember 16-án a megyei kórház-rendelőintézetben röntgenfelvételt készítettek, majd a baleseti sebészeten műtétet végeztek. A sebet - a hegképződés szöveti túlburjánzása miatt - más egészségügyi intézményben több alkalommal kimetszették, majd plasztikai megoldással is kísérleteztek. A felperes panaszai nem rendeződtek, ezért 1993. február 20-tól április 9-ig a kórház plasztikai sebészeti osztályán kezelték, ahol mintegy tenyérnyi fekélyt kimetszették, bőrátültetést, lebenyeltolásos műtétek sorozatát végezték el. A bőrátültetés sikeres volt, a seb 1993 óta folyamatosan gyógyult.
A felperes sérült lábán 1996. január 5-én porckorongműtétet végeztek, majd ortopédiai kezelésre szorult. Gerincoszlopának és térdízületeinek elfajulásos megbetegedése miatt kezelés alatt áll, munkaképességének több mint 67%-át elveszítette.
A felperes elhúzódó gyógyulásának oka természettudományos módszerekkel nem magyarázható, ennek oka nem ismert.
A felperes módosított keresetében 2 000 000 forint nem vagyoni, valamint dologi kárai, és keresetveszteségből álló járadék megfizetésére kérte az egészségügyi központ alperes kötelezését. Azt állította, hogy az alperes alkalmazottai a kezelése során nem jártak el kellő gondossággal, emiatt húzódott el a gyógyulása, és keletkezett a kára.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 1994. március 18-án meghozott keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte, és további bizonyítás lefolytatását látta indokoltnak.
Az elsőfokú bíróság újabb, most már a keresetnek részben helyt adó ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
A rendelkezésre álló bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az alperes orvosai által 1987. július 10-től szeptember 16-ig történt gyógykezelés és a felperes kára között az okozati összefüggés kizárt. A gyógyulás elhúzódása a felperes egyéni adottságaira, az általánostól lényegesen eltérő, rosszabb gyógyulási hajlamra vezethető vissza, ez azonban az orvostudomány mai állása szerint kórisme szintjén nem nevesíthető.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte. A jogszabálysértést a másodfokú bíróságnak a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének elmulasztásában jelölte meg. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem értene egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával, két bizonyítási indítványt tett, de a másodfokú bíróság bizonyítást nem foganatosított, és ítéletében ennek indokát sem adta. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem tértek ki ítéleteikben arra, hogy miért nem találták bizonyítottnak azt a tényállítását, amely szerint az első orvosi ellátás után üvegszilánk maradt a sebében.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 221. §-ának (1) bekezdése részletes szabályozást ad az ítélet indokolására. Ebből következően a bíróságnak az ítélet indokolásában ki kell térnie a nem teljesített kérelmekre, és meg kell indokolnia, hogy miért mellőzte a felek által indítványozott bizonyítást. A másodfokú bíróság ítélete tartalmazza ugyan a felperes által felajánlott bizonyítás iránti kérelmeket, de mellőzésének oka az ítélet indokolásából valóban nem állapítható meg. Ez az ítélet indokolásának hiányossága, és mint ilyen jogszabálysértés, a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdéséből következően a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az alperes orvosainak mulasztása miatt húzódott el a gyógyulása, és ez okozta az egészségkárosodását. Ezt a felperes nem bizonyította, és erre a másodfokú eljárásban felajánlott, de nem foganatosított bizonyítás sem lett volna alkalmas.
Tény, hogy a felperes sérülését követő ötödik napon sebrevízió történt, de a gyógyulás elmaradt, és a felperes csak 1987. szeptember 16-án került szakrendelőbe. Ennek azonban csak akkor lenne jelentősége, ha az alperes orvosainak mulasztása és a felperes gyógyulásának elhúzódása, valamint az emiatt bekövetkezett egészségkárosodások között az okozati összefüggés fennállana. Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) tehát e tény - a mulasztás - ismeretében adta felülvéleményét, és nem tudott határozott választ adni arra a kérdésre, hogy az idejében elvégzett megfelelő szakellátás a lényegesen gyorsabb gyógyulást biztosította volna. Ezért a jogvita eldöntése szempontjából nem lett volna jelentősége annak sem, ha az ETT választ tudott volna adni arra, hogy a "nem igazolható" vagy "nem zárható ki" állítások közül melyiknek nagyobb a valószínűsége. A felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az alperes orvosainak mulasztása - mert nem utalta időben szakrendelésre - miatt húzódott el a gyógyulása, és ez okozta a kárát.
A rendelkezésre álló periratok alapján nem állapítható meg, hogy a felperes balesetekor kerültek-e a sebbe üvegszilánkok, és ha igen, azokat az első ellátást végző körzeti orvos vagy utóbb a helyettese eltávolította-e. A szilánkok jelenlétére csak a felperes tényállítása és az ő elmondása alapján tett tanúvallomások utalnak. Ezek megismétlése a másodfokú eljárásban szükségtelen volt, egyébként ellenkezőjük állapítható meg egyéb olyan körülményekből, mint például az idegen anyag kilökődésének vagy az esetleges eltávolítás utáni gyógyulásnak az elmaradása. Ezért a bizonyítékok együttes mérlegelése alapján ettől eltérő tényeket a másodfokú bíróság sem tudott megállapítani. Ítéletének indokaiban erre kitért, és e körben az orvos szakértői véleményekre utalt.
A kifejtettekből következően a másodfokú bíróság bizonyítási kérelmet mellőző indokolási kőtelezettségének elmulasztása olyan eljárási szabálysértés, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a 14. § alapján az állam viseli. (Legf. Bír. Pfv. III. 22.875/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás