PK BH 1999/512
PK BH 1999/512
1999.11.01.
Végrehajtási jog elévülésének vizsgálatánál irányadó körülmények [Vht. 9. §, 15. §, 57. § (1) és (4) bek.; Ptk. 324. § (1) bek., 327. § (2)-(3)bek.].
Az elsőfokú bíróság a végzésének fellebbezéssel támadott részében megállapította, hogy a W. Nemzetközi Választottbíróság ítélete a magyar jog szerint belföldi választottbíróság határozatával azonos módon hajtható végre az adóssal szemben.
A végzés ellen az adósok nyújtottak be fellebbezést annak megváltoztatása és a végrehajtási kérelem elutasítása iránt. Ebben arra hivatkoztak, hogy a követelés elévült, másrészt pedig a végrehajtani kért ítélet nem hajtható végre, mert az 1 646 668 db gladiólusz gumó kiadására kötelezte őket, amely nincs birtokukban. Rámutattak, hogy a választottbíróság a felperes pénz fizetésére irányuló kérelmét elutasította.
A végrehajtást kérő a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Vht. 9. §-a és a Pp. 257. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
A Ptk. 327. §-ának (2) és (3) bekezdései értelmében az elévülés megszakadása, illetőleg az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezése azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy utána az elévülés újból megkezdődik. Ha pedig az elévülést megszakító eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 57. §-ának (1) és (4) bekezdései szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, és a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja.
A csatolt iratokból megállapítható, hogy a Bécsi Választottbíróság ítéletét az adósok képviselője részére 1992. november 9-én kézbesítették, majd a végrehajtást kérő kérelmét 1997. október 10. napján terjesztette elő. A törvény idézett rendelkezéseinek, valamint a most kiemelt tényeknek az egybevetéséből olyan következtetés vonható le, hogy a végrehajtási kérelem előterjesztése idején a végrehajtani kért határozat végrehajthatósága még nem évült el. Ezért erre az adósok a kérelem elutasítása érdekében eredménnyel nem hivatkozhattak.
Alaptalanul hivatkoznak az adósok fellebbezésükben arra is, hogy a végrehajtani kért választottbírósági ítéletben foglalt marasztalás a magyar jog szerint nem hajtható végre. A Vht. ugyanis mind a meghatározott ingó kiadására, mind a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket. A végrehajtás alapjául szolgáló külföldi választottbírósági határozat egyébként - jellegénél fogva - megfelel a Vht. 15. §-ában foglaltaknak.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését - a Vht. 224. §-a és a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf. VIII. 23.218/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás