BK BH 1999/52
BK BH 1999/52
1999.01.01.
Az emberölésnek nem az előkészületét, hanem a kísérletét valósítja meg az elkövető, aki az esti sötétségben a magatehetetlenül ittas és sötét ruhában levő sértettet a jelentős forgalmú, erős ívben balra ívelő közútra löki azért, hogy őt egy arra haladó jármű halálra gázolja [Btk. 16. §, 18. § (1) bek., 166. § (1) és (3) bek.].
A megyei bíróság az 1997. szeptember 18. napján meghozott ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének előkészületében - helyes megnevezés szerint emberölés előkészületének bűntettében - mondta ki bűnösnek, ezért őt - mint többszörös visszaesőt - 8 hónapi börtönbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen kizárólag a vádlott fellebbezett enyhébb büntetés kiszabása végett.
A legfőbb ügyész - utalva arra, hogy a cselekmény határesete a kísérlet stádiumának - az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a perrendi szabályok megtartásával és széles körben felvett bizonyítás eredményeként megállapított tényállást hibamentesnek és ekképpen a fellebbezési eljárásban is irányadónak találta. Az elsőfokú bíróság gondosan eleget tett az indokolási kötelezettségének is.
Az alapul szolgáló tényállásból a megyei bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, de tévedett, amikor a cselekményt emberölés előkészületének minősítette.
A Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében pönalizált emberölés ún. nyitott törvényi tényállás, következésképpen megvalósítható minden olyan aktív vagy passzív magatartással, amely alkalmas a sértett halálának az előidézésére. Ezen túlmenően az elkövető nemcsak személyesen hajthatja végre az ölést, hanem közvetve is. Felhasználhat a véghezvitelhez különböző eszközöket, erőket, sőt más személyeket vagy a sértett szokásainak, tulajdonságainak ismeretében akár magát a sértettet is.
Az alapul szolgáló tényállás szerint a vádlott - rögtönös szándékból fakadóan ugyan, de közvetett módon - valamely, a közúton elhaladó gépjármű felhasználásával kívánta a sértett életét kioltani úgy, hogy ő annál nincs jelen.
Ezért annak megítélésénél, hogy a magatartása csupán előkészület volt, vagy az már a kísérlet stádiumába került, az általa megvalósított és a nyitott törvényi tényállás kereteit kitöltő konkrét elkövetési magatartást kellett vizsgálni ahhoz, hogy eldönthető legyen: a vádlott már magának az ölési cselekménynek a végrehajtását kezdte meg, vagy csupán az ölési cselekményhez szükséges vagy azt könnyítő feltételeket [Btk. 18. § (1) bek.] biztosította.
Az előkészület és a kísérlet elhatárolása szempontjából az a döntő, hogy az előkészületi cselekmény önmagában, további akaratlagos magatartás nélkül még nem teremti meg az eredmény - a halál - bekövetkezésének közvetlen lehetőségét; a kísérleti szakba lépő cselekmény viszont vagy magát a halálhoz vezető okfolyamatot indítja el, vagy létrehozza azokat a feltételeket, amelyek következtében az eredménynek - ha csak a véletlen közbe nem szól - be kell állnia.
A vádlott a részeg sértettet a közúton egy arra haladó gépjárművel kívánta elgázoltatni Erre, az általa elhatározott elkövetési módra figyelemmel, amikor a sértettet egy, a gépjárművek által közlekedésre rendszeresen használt úttestre kilökte, és ott őt magatehetetlenül magára hagyta, az ölési cselekmény végrehajtását megkezdte. Ezzel ugyanis a maga részéről már mindent megtett annak érdekében, hogy az általa kívánt módon a szándékolt eredmény bekövetkezzék.
A vádlott ölési szándéka és végrehajtásának a megkezdése tehát egyszerre, egy időben ebben az egy mozzanatú cselekményben testesült meg.
Mivel pedig a vádlott cselekménye a kísérlet stádiumába lépett, ehhez képest most már csak az volt vizsgálható, hogy ez a kísérleti magatartás alkalmas vagy relatíve, tehát in concreto alkalmatlan volt-e a szándékolt eredmény előidézésére.
A megállapított tények szerint a vádlott március 14-én este 20 óra körül a sötétben, a házához közeli közútnak lakott területén már kívül eső olyan szakaszára lökte rá a részeg sértettet, ahol az út - a menetirány szerinti jobb oldalát tekintve - erős ívben balra kanyarodott, és egyben erősen lejtett is. Itt közvilágítás nem volt, a sértetten sötét munkásruha volt. Mindezek a körülmények az észlelhetőségét nagymértékben megnehezítették.
Az elkövetés helyét jelentő útszakasz napközben rendkívül forgalmas, ott másodpercenként autók haladnak át. Az, hogy az esti órákban a forgalom milyen sűrűségű, megállapításra nem került ugyan, de az mindenképpen tény, hogy ott a vádlott jármű elhaladásával reálisan számolhatott, és a helyszínre néhány perc leforgása alatt jármű ténylegesen érkezett is.
A konkrét esetben tehát a vádlott, amikor az erősen ittas, magatehetetlen, aluszékony sértettet a fentiekkel jellemzett helyszínen az úttestre kilökte, elindította azt az okfolyamatot, amely a sértett halálához vezethetett. Ettől kezdve az eredmény elmaradása már kizárólag a véletlenen - a legközelebb arra haladó gépjármű vezetőjének éberségén, útismeretén, gyakorlottságán, gépkocsijának műszaki állapotán, annak összsúlyán stb. - múlt.
Az adott esetben éppen egy olyan helyi lakos haladt el a személygépkocsival - s nem egy súlyos rakománnyal terhelt pótkocsis szerelvénnyel - az erősen lejtős és erős ívű kanyarban, aki az utat jól ismerte; a járműve sebességét 40-50 km/ó. sebességre csökkentette, és a forgalmi viszonyok miatt használni tudta az országúti reflektort, és éberen, figyelmesen vezetett. Mindezek miatt volt képes arra, hogy a forgalmi sávjának közepe táján fekvő sértettet észlelje, és hirtelen fékezéssel - valamint egyidejű balra kormázással - kissé keresztbe fordulva az úttesten - a gépkocsiját a sértettől kb. 3 méterre megállítsa.
A vádlottnak a cselekménye tehát nem alkalmatlan kísérlet volt, mert az elkövetés összes körülményére tekintettel a sértett élete konkrétan is veszélybe került, mivel fennállt a reális lehetősége annak, hogy az arra közlekedő gépkocsi a sértetten áthalad. Az, hogy ez elmaradt, csak a vezető azonnali cselekvésének és a véletlen tényezők szerencsés alakulásának volt tulajdonítható.
Az viszont, hogy az eredmény miért nem következett be, a kísérlet megállapíthatósága szempontjából már közömbös. Jogi jelentősége annak van, ha az elkövető a kísérlettől önként eláll, vagy az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ebből a szempontból vizsgálva a vádlott cselekményét, a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a cselekmény befejezett kísérlet volt.
Más kérdés, hogy a célzott eredményhez képest a kísérlet ugyanekkor távoli volt, mert a választott elkövetési mód semmilyen sérülést nem okozott.
A fentebb kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság, megváltoztatva a megyei bíróság ítéletét, a vádlott cselekményét a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette kísérletének (Btk. 16. §) minősítette.
Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a vádlott cselekményének törvényi büntetési tétele 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztésre súlyosbodott; amelyre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott 8 hónapi börtönbüntetés további enyhítése eleve szóba nem jöhetett, annak ellenére, hogy a vádlott javára a 67 százalékos rokkantsága, a sértett megbocsátása, és a kísérlet távoli volta további enyhítő körülmény volt.
Miután a vádlott beszámítási képességének közepes fokban korlátozott volta miatt a Btk. 24. §-ának (2) bekezdése értelmében a büntetés korlátlan enyhítésére van lehetőség, a Legfelsőbb Bíróság erre figyelemmel tekintette kiszabottnak az alkalmazott büntetést, és hagyta helyben a megyei bíróság ítéletét. (Legf. Bír. Bf. IV. 2599/199. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás